Blog- és cikk ajánló - Az ork harci kés

Tudjátok, ez az a sorozat, amelyben olyan oldalakat mutatok be, ahol a lore-szerelmesek mazsolázgathatnak a különböző cikkek és fejtegetések között. Persze ehhez egy aprócska angoltudás sem árt, de azért nem túl sok, hiszen eléggé konyha-angolt használ a legtöbb oldal.

A mai ajánlóban egy olyan oldalt mutatok be, amely nemcsak lore-ral foglalkozik, hanem fanfictionnel, raideléssel és alapvetően mindennel, ami a játékkal kapcsolatos. Az oldal írójának 10 karaktere van (ha jól néztem, csak hordás), és rengeteg más oldalt, blogot is ajánl olvasásra. A lore-ral kapcsolatban is számos elmélete, kérdése van, amelyeket ráadásul nem intéz el 2 mondattal, hanem elég alaposan körüljárja az adott témát. Nagyon szerettem a Neptulonról szóló cikkét, érdekes fejtegetést írt a MoP-ban megjelenő új lényekről, illetve a Sha-ról, a legújabb cikke pedig Ner'zhullal foglalkozik.

Ja, igen az oldal címe: www.orcisharmyknife.com.

Hogy tényleg legyen kedvetek elmenni az oldalra és körülnézni, hogy milyen érdekességek vannak, az egyik cikkét lefordítottam nektek. Baromi hosszú, szóval gyorsan hozzatok a konyhából egy kis üdítőt meg egy kis ropogtatnivalót. A cikket a Blizzard Theramore-ral kapcsolatos bejelentése ihlette és természetesen egy theorycraft. Ja, és ne ijedjetek meg attól, hogy egy hordás írta, mert ..., na jó, nem lövöm le :)

Mit jelent Theramore elpusztítása a Wow számára?

A Blizzard kékje, Zarhym nemrég árulta el, hogy valamikor a jövőben Theramore-t lerombolja a Horda, ami egy sokkoló és intrikus  felfedezésként biztos volt, hogy hatalms indulatokat vált ki. A bejelentés vitakeltő volt, és sok Alliance játékos szomorú vagy egyenesen dühös volt a hír miatt. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy ez lesz a katalizátor, a szikra, amely újraéleszti az Alliance tüzet, amely mostanában elég lagymatag volt.

 

Az alapvető reakció a hírre az Alliance játékosok neheztelése volt, akik szomorúak voltak, hogy újabb szeretett várost fognak elveszteni, és mérgesek voltak, hogy a gonosz, ördögi Horda elpusztítja szegény ártatlan Theramore-t minden ok nélkül. Igazából ez egy elég rázós téma, és sokkal bonyolultabb, mint az a felszínen látszik.

Emlékezzetek, Theramore volt – nem Varian, nem Tyrande, nem a SZÖVETSÉG – kizárólag Theramore volt az, aki lerohanta és a földdel tette egyenlővé Camp Taurajot. SZóval az, hogy a Horda visszatámadta Theramore-t igazából tökéletesen érthető, szemet-szemért, megbosszúlni az elesett testvéreiket, stb. Beszéltetek már a túlélőkkel Southern Barrens-ben? Ők már nem azok a békés nomádok, akik valaha Camp Taurajoban éltek mint egyszerű vadászok – ezek a taurenek ŐRÜLTEK.

Másodszor, sok játékos Camp Taurajo elpusztítását Astranaar elpusztításával teszi egyenlővé, az Ashenvale-ben található éjelf településsel. Én nem értek egyet ezzel a kijelentéssel, ötbb okból sem. Először is, az orkok és az éjelfek évek óta háborúznak Ashenvale-ben. Az, hgoy az egyik oldal megtámadja a másikat, jelenleg teljesen természetes és még el is várható. Úgy értem, a pokolba is, az éjelfek állandóan támadják a Horda Splintertree Postját a jelenlegi játékban.

Az állandó háború Ashenvale-ben természetes szomorú, de sehol sincsen ahhoz a mellbevágó érzéshez képest, hogy Theramore elpusztította Camp Taurajot, ami SOHA nem vett részt a frakciók harcában és vitájában. Ez olyan, mintha összehasonlítanánk egy katonai előőrs lerombolását és azt, hogy egy civilekkel teli buszt lebombáznak. A kettő nem ugyanaz.

Továbbá, a pusztítás mértéke is nevetségesen különböző. Ashenvale-ben a Horda folyamatosan támadja Astranaart, és az éjelfek (és az Alliance játékosok) próbálják visszaszorítani őket. A város elérhető, az NPC-k is ott vannak, és minden rendben van, csak a tetők égnek, és a Horda széllovagjai körülöttük repkednek. Ez egy folyamatos harc, amit az Alliance játékosok megváltoztathatnak és segíthetnek az éjelfeknek megvédeni a városukat.

De Camp Taurajo? Nincs harc. Nincs védelem. Az előörs halott, a fosztogatók megtisztították. Ember fosztogatók. A Horda játékosok ismerős tauren NPC-k holttesteivel találkozhatnak, és a tauren civilek néhány szívszorító szellem-emlékével, ahogy lemészárolják őket Theramore katonái. Az egyik szellem utolsó emléke, hogy bátran azt mondja társának, hogy fusson, amíg ő megpróbálja feltartóztatni a támadókat a nyúzókésével. Egy nyúzókéssel!

Az Astranaart ért támadásban leégtek az éjelfek épületei és harcgépei, de Theramore támadása Camp Taurajon egy vérfürdő volt. És miért? Hogy felépítsenek egy utat, látszólag.

Na most, az Alliance játékosok azt mondhatják, hogy jó, lehet, hogy nem Astranaar, de mi a helyzet Southshore-ral! És ebben igazuk lehet. Az Elhagyottak VALÓBAN elpusztították Southshore-t. Ami egy másik forró témához vezet el minket Theramore megjósolt végzete kapcsán – ahhoz, hogy a Blizzard azt suggallja, hogy jobban kedveli a Hordát.

Sok szempontból ez egy indokolt panasz. A Cataclysm-ben a Horda TÖBB katonai győzelmet aratott, mint a Szövetség. Southshore, Gilneas, Andorhal, Astranaar... mindegyik vagy támadás alatt van, vagy elfoglalták a Horda csapatai, miközben a Szövetségnek csak Camp Taurajo kétes győzelme jutott. És természetesen nagy volt a súlypont Thrall karakterén, még akkor is, ha őt mostmár semleges figurának kell tekinteni.

A Szövetséges játékosok arra is rámutathatnak, hogy súlyosan megszenvedték Darkshore elvesztését, amely különösen lehangoló terület a questelések során. Bár ez igaz, én mégsem értek egyet ezzel a „Horda-elfogultsággal” – mivel, ahogy a Szövetség egy természeti katasztrófában elvesztette Darkshore-t, a Horda is elvesztette Freewind Postos Thousand Needles-ben a masszív árvíznek és a Grimtotemeknek köszönhetően. (Érdekes, hogy mindkét Horda-veszteséget a taurenek szenvedték meg.)

Ugyanakkor, bár igaz, hogy úgy tűnik, hogy a Horda áll „nyerésre”, azt mondani, hogy ez tisztességtelen és elfogult, az hülyeség. A történetnek még nincs vége. Ez csak az egyik szakasza a háborúnak, és az, hogy azelőtt elbírálunk dolgokat, hogy azokat megoldottuk volna, abszurd. Ahogy a Blizzard is rámutatott a Blizzconon, a Hordának valóban vannak katonai hódításai, de milyen áron? A Horda vezetői között különösen feszült a viszony, és közel áll a felbomláshoz. Garrosh nincs valami jó viszonyban sem Sylvanas-szal, sem Vol’jinnal, SEM Baine-nel, Lor’Themar meg Gallywix meg szinte nem léteznek. És egyik vezető sem mutat valami nagy barátságot/tiszteletet egyik másik vezető iránt sem (habár el tudom képzelni, hogy van valamiféle szövetség Vol’jin és Baine, illetve Sylvanas és Lor’themar között.

Ezzel ellentétben a Szövetség vezetése jelenleg sziklaszilárdnak tűnik. Ahogy a Wolfheart című könyvben láttuk, az összes Szövetséges frakció és vezető jól kijön egymással, kivéve a Sötétvas törpöket. De mivel ők is egy háromtagú vezetés része és a másik kétharmad elég jól kijön más népekkel, ez inkább egy kis semmiség, mintsem valódi probléma. Maga Varian hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül és elhagyta azt a szemtelen éretlenségét, amelyet a Wrath során mutatott, és a Blizzard azt mondta, hogy a jövőben lesz egy küldetés-sorozat, amelyben Varian próbákon megy keresztül (mint Herkules), hogy bebizonyítsa magának és a Szövetség más népeinek, hogy érdemes arra, hogy a királyuk legyen.

Valójában, amikor majd Varian végigcsinálja ezeket a próbákat és a Szövetség központi figurája lesz, az lesz a betetőzése a vezetés dichotómiájában bekövetkező érdekes változásnak. Mielőtt Garrosh Hadfőnök lett volna, a Horda mindig is egy szorosan kötődő csoportja volt azoknak a rongyos túlélőknek, akiknek erőssége nagyrészt az egységükből eredt. A másik oldalon a Szövetség soha nem élvezte a közösségnek ezt a fajta érzését, mivel a különböző nemzetek relatíve önellátóak és függetlenek voltak egymástól. De most ez a trend megváltozóban van, és a Szövetség az, akik szolidárisan összetartanak, míg a Horda minden egyes nappal egyre jobban szétforgácsolódik.

Ha összevetjük ezeket a szempontokat, vajon melyik oldal is van valójában jobb pozícióban? A Hordának van pár erőteljes harcosa, de ha nem tudnak együttműködni és csapatként dolgozni, nem lesznek versenyben a Szövetség egységes frontjával szemben. Most add hozzá azt a tényt, hogy Garrosh NEM mutatott olyan személyes fejlődést, mint Varian, és azt a tényt, hogy Sylvanas úgy tűnik, hogy teljesen megőrült és az új Lidérckirálynő lesz, és kérdezd meg magadtól – melyik oldal is áll VALÓJÁBAN nyerésre most?

Én izgatott vagyok ezek miatt a kilátások miatt. A Horda egy kicsit önteltté vált mostanában, túl magabiztossá és arcátlanná a tettei során. Az egyik alapvető eleme a Hordás létnek ez a harc-a-túlélésért, ez az esélytelenebb érzés... de ez csak akkor működik, ha tényleg esélytelenebb is vagy! Ha visszaszorítanak a területeden, és elveszted a földjeidet, ha arra kényszerülsz, hogy minden erőddel küzdj és harcolj a túlélésért – de ez most eltűnőben van.

A Szövetséges játékosoknak ugyanúgy izgatottnak kellene lenniük, hiszen ez lesz a dicsőségük pillanata! Igaz, hogy voltak pillanatok a Wrathben és a Cataclysm-ben, amelyeket nehéz volt megemészteni, és amelyek időnként tisztességtelennek tűntek. De ez mind meg fog változni. A Szövetség keze készen áll rá, hogy behúzzon egyet a Hordának, és a bolond, szemtelen Garroshnak meg kell tanulnia, hogy mi történik akkor, amikor tojsz mindenkire.

Ha most félretesszük a politikát, Theramore elpusztítása számos ponton lesz lenyűgöző. A Horda katonai stratégiája szempontjából ez egy nagyon fontos célpont, mivel az egyetlen Szövetséges erőd közép-Kalimdoron, ahogy az EGYETLEN Szövetséges kikötő Kalimdor keleti partják. Már régóta fájt a Hordának, hogy mind Barrens, mind Durotar sokat szenvedett a múltban Theramore katonai akciói miatt. Ha kiiktatják Theramore-t, szinte lehetetlen lesz a Szövetségnek, hogy bármilyen szárazföldi haderőt eljuttasson Ashenvale/Darkshore-ból és Feathermoon Strongholdból le délre Feralasba. És természetesen ott van az egész „bosszuljuk meg Camp Taurajo-t” motiváció is.

Ugyanakkor mit fog ezzel a Horda nyerni? Kitűnő elhelyezkedése ellenére Theramore sose volt a Szövetség központi elosztója – nem túl sokszor fordult elő, hogy a Keresztutakat (Crossroads) a Porlepte-mocsárból (Dustwallow Marsh) kirajzó Szövetséges csapatok támadták volna meg. És még ha Vaskohó (Ironforge) vagy Viharvárad katonákat is akart volna küldeni a kalmidori szövetséges haderőknek, a Porlepte-mocsár elég elszigelődötté vált mostanra, és azoknak a csapatoknak keresztül kellett volna masírozniuk a Pusztákon át, a Horda Mor’shan-gátjáig, hogy eljusson Kőrisvölgybe, vagy pedig valahogy át kellett volna navigálnia magát az Ezer Tűfok (Thousand Needles) immár elöntött völgyein át, hogy elérje Feralast. Mindkét eset komoly küzdelem lenne, és a nehéz tankok és harci gépek szállítása különösen bonyolult lenne, ha nem egyenesen lehetetlen.

Ez máris felértékeli a tengeri támogatás jelentőségét. A Szövetségnek, amelynek szállítási rendszere a hajók körül forog, borzasztó helyen található némely kikötője. Theramore az egyetlen Szövetséges kikötő Kalimdor keleti partjainál, amely képes fogadni hajókat Vaskohóból, Viharváradból és a Menethil-kikötőből. (Menethil jelenleg áradás alatt van, de attól még a Szövetség kezén van és kiszáradhat).

Ezalatt a Szövetség erődjeinek Kalimdor nyugati részén – Holdtollú Erőd (Feathermoon Stronghold), Darnassus, az Exodar és Sötétpart (Darkshore) – szinte nulla tengeri flottája van, mivel az egyetlen Szövetséges kikötő a Keleti királyságot keleti partján az Alkony Felföldeken (Twilight Highland) van Magaszátonynál (Highbank). (Ez természetesen azt feltételezi, hogy Azeroth gömb alakú). Ezenkívül a Magaszátonyon keresztüli erősítés szinte kizárólag a gyalogságot jelentheti, mivel teljességgel kizárt, hogy a nehéz tüzérségi fegyvereket és tankokat Vaskohóból és Viharváradból a sziklás és elszigetelt Felföldekre szállítsák.

Ugyanakkor a Hordának több kikötője is van a keleti partvidéken, a Hátországokban (Hinterlands), az Alkony Felföldeken, Sivárföldén (Badlands) és Gyászmocsárban (Swamp of Sorrows).

A Szövetség helyében én Gyászmocsarat foglalnám el és egy főkikötőt építenék a partján. A terület közel van Viharváradhoz és semmilyen Horda előőrs nincsen a kettő között, így az erősítést gyorsan és akadálymentesen lehet Holdtollba vagy Darnassusba küldeni. Valamint Vaskohóból a csapatokat a közel lévő Menethilbe lehet küldeni, ahonnan lehajóztatnák Viharváradba és onnan küldenék tovább.

A Keleti-királyságok déli részéről beszélve, korábban már rámutattam, hogy milyen magányos és elszigetelt is volt Theramore egymagában Kalimdor közepén. Nos, ugyanígy van Grom’gol és Stonard a Hordával! Mindkét aprócska őrség csak egy kőhajtásnyira fekszik Viharváradtól. Logikus lenne, ha Variann agyontaposná a két apró tábort és a déli részt lezárná a Szövetség részére, hogy biztosítsa, hogy a Gyászmocsárba vezető út zavartalan marad, és hogy eltávolítsa a csak félig jelentős Horda őrségeket Viharváradtól délre.

Egyébként tengerészeti logisztikát félretéve, Theramore-t szereti a Szövetség, ahogy vezetőjét, Janiát is, és bármelyik megtámadása kétségtelenül feldühítené a szövetséget. Nagyon is lehetséges, hogy ez lesz majd a katalizátor, amely végül igazán egyesíti a tradicionálisan független Szövetséget népeket azzal, hogy adna nekik egy okot – valójában egy mártírt – akiért érdemes harcolni. Erre egy hordás tanácsadó, mint például Eitrigg, rá is világítana, de mindannyian tudjuk, hogy Garrosh nem igazán vesz figyelembe bármilyen tanácsot a sajátján kívül, amely jelentős hiba lenne ebben az esetben.

Ha már Jainánál tartunk, vajon az ő szerepe mi lesz ebben? Mindig ő a semleges fél, amikor háborúra került a sor, és ebben addig elment, hogy magának Büszkerév Daelin Főadmirálisnak, a saját apjának is hátat fordított, hogy elkerülje az értelmetlen vérontást. Vagyis eddig ős volt. Nem volt jelen a Catában (leszámítva a nem igazán jelentős Thrall-Aggra esküvőt), de Theramore TÉNYLEG elpusztította Taurajo tábort. Vajon megváltozott a véleménye? Vagy van valaki már, aki mozgatja itt a szálakat?

Jainának van egy bátyja, Büszkerév Tandred, aki Kul Tiras szigetlakóit vezeti. Vajon ő olyan, mint Jaina, vagy olyan, mint az apjuk? Talán azután, hogy megérkezett Theramore-ba, Tandred elszörnyedt azon, hogy rájött, hogy mit tett Jaina a kedves, öreg apjukkal és ő rendelte el az ostromot? Nem azt mondom, hogy Jaina túl gyenge lenne, hogy megtartsa az irányítást – kétségtelenül nagyon, nagyon erős -, de nem lennék meglepve, ha egyszerűen nem tudná magát rávenni arra, hogy harcoljon a testvére ellen. Azt már nem is említem, hogy valószínűleg Theramore számos lakójának még mindig erős a kötődése és a hűsége Kul Tirashoz.

De még a bátyja és Kul Tiras nélkül is Jaina most már kétszer meggondolná, hogy semleges maradjon, miután már nem Thrall a Hadfőnök és azok után, amelyeket hallhatott Garrosh viselt dolgairól, valamint figyelembe véve, hogy a városa egyedül áll egy ellenséges területen. Vajon elrendelte Taurajo tábor leégetését? Lehet, hogy nem, de a parancsait félreértelmezhették, a katonák túlbuzgóak voltak, vagy hé, lehetett egy lázongás is Theramore-ban, hogy az eltökélt/rémült polgárok eldöntötték, hogy nem, TÉNYLEG NEM érzik magukat jól úgy, hogy a Horda ott kopogtat az ajtójukon. Sok-sok lehetőség van.

Bármelyik esetben a Horda támadása Theramore-on mindenképpen nagy jelentősséggel kell bírjon Jaina számára. Ő volt mindig a nyugodt, békés személy, de még azelőtt, hogy az otthonát megtámadták volna. Akkor, azért ez a támadás nem igazán ki nem provokált – bármely épeszű vezető felismerné, hogy oké, ez VALÓSZÍNŰLEG kapcsolatban áll azzal, hogy leromboltuk Taurajot - , de talán valami a támadásban mégiscsak igazán felpiszkálja. Talán Garrosh piszkos taktikát alkalmaz, talán kapcsolatban van a bátyjával, vagy tudjátok mit? Talán kiakad a Szövetségre, hogy nem nyújtanak neki segítséget, amikor szüksége van rá, azok után, hogy Theramore felépítette azt az átkozott utat és bemocskolta a kezüket ezzel a kellemetlen Taurajo-esettel. Sok lehetőség van, de amíg úgy végződik, hogy Jaina megőrül és felgyújt dolgokat, boldog leszek.

Emellett Garroshnak is meg kell tanulnia emberségesnek lenne, ha fel akar nőni, és mi alázná meg őt jobban, mint egy szörnyű vereség Jaina kezétől? Garrosh valószínűleg egy fikarcnyit sem tiszteli Jainát, mivel kicsi és gyenge (fizikailag), és minden találkozásukkor a békét erőltette és természetesen azért, mert ember. Tény, hogy míg Garrosh legalább tiszteli Varianban a harcost, valószínűleg Jainában csak Varian segédjét vagy talpnyalóját látja. Valahányszor kettejüknek keresztezték egymást az útjaik – az Ulduar-trailer, az Ezüst Körverseny (Argent Tournament) – Varian volt egyértelműen a vezető. Egy szelíd kis seggberúgás Jainától fantasztikus lenne minden értelemben – a Szövetséges játékosokat és a Jainát kedvelőket egészen fellelkesítené, és talán egy kis jóérzést sulykolna Garrosh agyába.

(És az is jó lenne, ha lenne még egy határozott, eltökélt domináns női karakter! Sylvanas a Hordának, Jaina a Szövetségnek.)

Sokakat még mindig Thrall érdekel, hogy vajon ő hogyan gondolkodik erről az egész ügyről. Végülis barátja Jainának, és korántsincs elájulva Garrosh vezetői képességeitől. Vajon ez az incidens arra készteti, hogy visszatérjen és visszafoglalja a trónt?

Én remélem, hogy nem. Theramore lerombolásának semmi köze hozzá, és neki megvan a maga NAGY FONTOS PROBLÉMÁJA, amivel szembe kell néznie. És bár közeli barátja Jainának, valóban azt hiszitek, hogy ez fontosabb, mint rájönni, hogy Taurajo tábor lakóit – az ő korábbi népét, talán barátait és ismerőseit – meggyilkolták? Korántsem.

Ellentétben azzal, amit a játékosok akarnak, Thrall NEM fog rájönni Theramore elpusztítására és nem fog ettől úgy megrémülni, hogy Hadfőnökként visszatér. Thrall lehet, hogy elszomorodik és sajnálni fogja Jainát, és talán még Garroshra is nagyon dühös lesz... de nem fog hibát elkövetni és nem fogja Garrosh-t elítélni azért, hogy megbosszúlta elesett testvéreiket. Az ördögbe is, még ha Thrall lett volna a Hadfőnök, akkor is lehet, hogy visszatámadt volna Theramore-ra a Jainával való barátsága ellenére. A Horda vezetőjeként ez lenne a kötelessége, és ez lenne a kötelessége a népe felé is. Láttuk, hogy összeveszett Jainával egy hasonló jellegű ügyön a Shattering c. regényben, a kőrisvölgyi ork támadásokon. Jainát sokkolta, hogy Thrall nem adta át a Szövetségnek az ork támadókat, de emlékezzetek, Thrall egy kedves fickó, de az 1. számú hűsége (Hadfőnökként) a népéhez köti. És ha Taurajo túlélői bosszú után kiáltanak és igazságot követelnek azért, amit Theramore tett, Thrallnak sem lenne más választása.

Ezenkívül mit érne el Thrall a visszatérésével? Hülyén jönne ki a Blizzard részéről, ha ilyen hamar gyökeresen visszacsinálnák Thrall távozását. Ezzel azt vallanák be, hogy „ja, elcsesztük, itt van Thrall újra a trónon”. Igazán felesleges lenne. A nagy hős típusú figurák sikeres visszatérése fantasztikus drámai hatással bírna, de csak akkor, ha igazán észrevehető lenne ennek a személynek a hiánya. És bár vannak panaszok Garrohsra a Horda részéről is, a dolgok jobbra fordultak! Erősek, visszaszerzik a területüket a Szövetségtől és jó irányban haladnak a dolgok.

Nem, nem hiszem, hogy a közeljövőben találkoznánk Thrallal, legalábbis amíg Theramore lerombolásának összes szála teljesen ki nincs játszva. Majd amikor a Horda is megkapja a magáét, és összetörten, civakodva, kétségbeesetten a szétesés szélén áll. EKKOR lenne a legnagyobb hatása Thrall visszatérésének, amikor Durotan fia feltűnik és – még egyszer – egyesíti a meglazult kötelékeit a valaha hatalmas Hordának, és ismét egy egységes frakcióvá változtatja.

Szóval hogyan is fog végződni az, ahogy a hajótörött Horda és Szövetség erői megérkeznek Pandaria partjaira? Nos, tudjuk, hogy a frakciók harca a tengeren zajlik mag, és gondolom nyilvánvaló a kapcsolat – Kul Tiras.

Ez a szigetország mindig is a tengeri flottájáról és tengeri fölényéről volt ismert, és Theramore lerombolása a TÖKÉLETES kapcsoló-elem lenne, figyelembe vélve Jaina gyökereit és a tényt, hogy Jaina fivére, Tandred jelenleg Kul Tiras Főadmirálisa.

Az egyetlen létező Kul Tiras karakterek vagy NPC-k a játékban a Tiragarde Erődöt, ezt a kicsi, Durotantól délre eső bástyát védő katonák voltak. Őket korábban Büszkerév Daelin vezette, és mivel rendkívül ellenségesek az orkokkat, Tiragarde hadereje évek óta küzd a Hordával a Bortova-dombról (Razor Hill).

Tragikus módon Tiragarde elpusztult a Hasadásban (Shattering), ahogy az óceán megnyílt, lerombolva a bástya falait és elárasztva azt. De vajon tényleg azt fogja gondolni Tandred, hogy a katonáit egy természeti csapás ölte meg és nem a gyűlölt zöld-színű szomszédjaik, akik látszólag sértetlenül megúszták?

(Kul Tiras eredetileg Tol Barad szigetbörtönét is irányította, de a szigetet jelenleg élőholtak és senkihez sem tartozó lázadó csapatok lepték el, és senki se tudja biztosan, hogy mi történt Kul Tiras-szal.)

Azt hiszem, hogy a Horda eléggé meg fog lepődni ezeknek az új ellenségeknek a megjelenésén, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Kul Tiras katonái a létező legkeményebb tengerészek a világon. Talán Garrosh elküldi a Horda játékosait, hogy támadják meg Kul Tirast, hogy elfojtsák ezt a fenyegetést, és talán a Szövetséges játékosoknak ezt meg kell akadályozniuk. Az ezt követő tengeri csata az eddig feltáratlan vizeken (emlékezzetek, nem tudjuk, hogy most, a Szakadás után pontosan hol is van Kul Tiras) könnyen azzal végződhet, hogy egy ismeretlen, soha nem látott szigeten kötnek ki... Pandarián.

Theramore egy népszerű kis hely, és teljesen érthető, hogy a Szövetséges játékosok miért szomorodtak el, mikor megtudták, hogy a napjai meg vannak számlálva. De pontosan ez a lojalitás és düh fogja Theramore lerombolását ilyen fontos eseménnyé tenni, olyan eseménnyé, amely új fejezetet fog nyitni a Wow fantasztikus, állandóan változó történetében.

A cikk angolul itt olvasható el.

T&K - Az erdei trollok kultúrája

A kultúrát elég különös dolog összetársítani az erdei trollokkal.

Az egész társadalmuk kizárólag a háborúra összpontosít. Még a legfiatalabb trollok is megtanulják, hogy hogyan hajítsanak el egy fejszét ijesztő pontossággal, és jópáran előbb vesznek leckét a kegyetlenségből, minthogy beszélni tudnának. Kellemes nép, nem?

Mint minden troll, az erdei trollok is törzsekbe tömörülnek. Fanatikus vadsággal őrzik a területüket. Ugyanakkor, ellentétben más trollokkal, ezek a fickók még egymást sem kedvelik. Minden törzs háborúban áll a szomszédjával, legyen az ember, törp vagy troll. Egyszer tanúja voltam egy csatának két erdei troll falu között, és az egyik legvéresebb összecsapás volt, amit valaha is láttam. És elég sok vérontás láttam az évek során.

Egy egyszerű törzsfőnök irányít minden törzset. Minden törzsnek van legalább egy papja vagy boszorkánydoktora, aki a szellemi tanácsadó szerepét játssza a törzsfőnök mellett, és egy gyógyítója, aki a magát gyógyítani képtelen sebesült trollokat gyógyítja. Alkalomadtán ez a gyógyító vagy pap a törzsfőnök, aki a voodoo szellemek hangjával irányít.

A legtöbb troll kicsi korától kezdve tanulja, hogy a dobott fegyverekkel hogyan harcoljon, egészen addig, amíg minden erdei troll halálosan veszedelmes íjász nem lesz. Ellentétben dzsungel troll testvéreikkel, az erdei trollok a fejszéket, különösen a kézi fejszéket kedvelik. Ez elég zavaró, mivel mi törpök is kedveljük a fejszéket, de egészen más módon. Moz'jin úgy tájékoztatott, hogy az ő népe, amíg az gyors és agilis, a nyers erőt kedveli. Semmi sem hasít úgy, mint egy fejsze, folytatta Moz'jin, és az az érzés, ahogy egy ilyen masszív acélpenge áthatol az ellenségük testén, egészen bódító. A fejsze a vérszomjas erő jelképe, annak, hogy mindenen áthasítasz, ami előtted van. Bütykös kezeivel belemarkolt a levegőbe, mintha csak közöttük érezné az egyik fejszéjét. Ez volt az egyik leghátborzongatóbb élményem életem során.

Az erdei trollok is gyakorolják a boszorkánydoktorok voodoo mágiáját, de a papok és a sámánok is egyre elterjedtebbek közöttük. A Horda hatása ellenére a Revantusk törzsben az erdei troll sámánok voodoo táncokat mutatnak be és képmásokat alkotnak, és a papjaik szinte egyöntetűen imádják a Loákat vagy hitük más istenszerű sötét szellemeit.

A Revantusk törzs a Hordát a barátjának tekinti, de más erdei trollok nem adományozzák ezt a címet akárkinek. Amilyen ravaszak és gonoszok az erdei trollok, kevés teremtmény akar velük társulni. A legtöbb erdei troll szenvedélyesen gyűlöli az orkokat, gyengének és szánalmasnak tartva őket. Szeretik emlékeztetni az orkokat arra, hogy nem sikerült helyreállítaniuk Zul'Aman korábbi dicsőségét, és neheztelnek rátok, fiúk. Az emberek és a Szövetség más népei szintén kiérdemelték az erdei trollok gyűlöletét, mivel megvédték és támogatták a nemes elfeket. Mindkét nép megveti a másikat, és harcban állnak egymással, amióta a nemes elfek évekkel ezelőtt megérkeztek Lordaeronba. Az erdei trollok utálják a nemes elfeket, mert elfoglalták a földjüket és majdnem megsemmisítették őket, amíg az elfek azt a barbár szándékot látják a trollokban, hogy elpusztítsák a szülőföldjüket. Bár a nemes elfeknek igazuk van, mégiscsak ők foglalták el a trollok királyságát, amikor megalapították Quel'Thalast, szóval megértem mindkét oldal álláspontját. Köszönhetően az emberek segítségének, és a Második Háború során nekünk, törpöknek, az elfek vannak fölényben jó pár évezrede, ami csak még dühösebbé teszi a trollokat. Ugyanakkor Quel'Thalas elpusztulásában és a nemes elf nép többségének elvesztésében az erdei trollok a bosszú lehetőségét látják. És élnek is vele. Kevés erdei troll törzset izgat, hogy különbséget tegyen az elfek három csoportja között (éj, nemes és vér), öljük meg az összeset és elég is lesz. Ma nem jó elfnek lenni Lordaeron keleti részében.

A Revantusk törzs képes lesz túllépni önmagán, amikor eljön az ideje. Ők jó és tiszteletreméltó népek. Számos Revantuski egyre spirtiuálisabbá válik, isteni mágiát tanulnak, ami a legjobbat hozza ki belőlük. A Revantuskok picit civilizáltak erdei trollnak. Meglepve vallom be, hogy élveztem, amikor Moz'jinnal beszélgettem. A legjobbakat kívánom nekik.


(Forrás: Wow RPG Horde Player's Guide 159-160.p.)

A hét kérdése - Kedvenc hely III. rész

Továbbra sem fejeztem be, hiszen van még 2 "kontinens" amelynek legszebb helyére kíváncsi vagyok. A helyszín még mindig Azeroth, és a kontinens a Sundering után északra került terület, Északszirt, vagyis Northrend. A területtel először a Warcraft3-ban találkoztunk, a Wow-ban pedig egészen a Wrath of the Lich Kingig kellett várnunk, hogy bebarangolhassuk ezt a részt. Szóval a kérdés (amin senki nem fog meglepődni):

Mi a kedvenc területed Northrenden?

Howling Fjord

Itt questeltem először az északi területen, és egyszerűen magával ragadott a skandináv hangulat. Szinte éreztem a csípős, szeles időt, a rám sütő napfényt, a tiszta levegőt. Szerettem a viking stílusú vrykulokat, az itteni építészeti stílust, amely nagyon illett a területhez.

És neked mi áll legközelebb a szívedhez?

Lor'themar Theron - A Nap árnyékában 2. rész

- Értem – felelte Lor’themar és visszaült székébe. Hét éve mással sem nézett szembe, csak halállal. Aethas szavai nem hatották meg különösebben.

- A Kirin Tor szembeszáll vele – tette hozzá Aethas.

- Természetesen – válaszolta Lor’themar.

- Szeretném hivatalossá tenni együttműködésünket a Kirin Torral – jelentette ki határozottan Aethas. – A Kirin Tor számos tagja nemcsak megfontolt döntésnek, hanem elengedhetetlennek tartaná, hogy Quel’Thalas és az Ibolya Citadella mágusai ismét egymás oldalán küzdjenek, ahogy ezt tettük sok éven keresztül a múltban.

- Nem.

Aethas arcán tisztán látszott bosszúsága, ahogy összevonta szemöldökét. Az ellenkező hang nem Lor’themaré volt. A beszélő felé fordulva a mágus így szólt:

- A kormányzó urat kérdeztem. Nem a főbírót.

Rommath felnevetett, halk, keserű hangon, amely zörgött és rázkódott a jókedvhez nem szokott szájban.

- Rendben – felelte; a hangja éles volt a kesernyésségtől. A hirtelen metszővé vált hang felriasztota Lor’themar figyelmét. – Hagyjuk, hogy a kormányzó úr kegyeskedjen megerősíteni, hogy jogom van beszélni.

- Kétségtelen, hogy végül úgyis meghallgatjuk a véleményedet bármiről legyen szó – mondta Lor’themar, igyekezve megregulázni kényszeredett hangját. – Ez akár most is megtörténhet.

Rommath szemei megvillantak, mint jáde-színű brilliánsok, amelyek még ebben a jól megvilágított szobában is elhomályosítottak fényükkel.

- Kétségtelen, hogy igazad van, Lor’themar – válaszolta, de tekintetét nem vette le Aethas arcáról. A hangja Lor’themart egy orsós kígyóra emlékeztette a fűben: halk volt és vad és kegyetlen.

- Mondd meg, főmágus – kezdte Rommath – küldött neked Modera egy nyilatkozatot, mielőtt eljötték volna? A szavaid az ő álságos diplomáciájáól csöpögnek. De legalább ő maga nem merte ide betenni a lábát. Ennyi jóérzés van benne, azt látom.

- Modera egyetért velem ezekben a kérdésekben, igen – felelte Aethas mereven, és szerencsére volt annyira bölcs, hogy ne törődjön Rommath megjegyzésével.

- Egyetért veled – merengett Rommath –, vagy inkább te értesz egyet vele, mert kétlem, hogy téged küldtek volna ide beszélni a nevükben, hacsak feleannyira is törődnél a saját érdekeiddel.

- A fenébe, Rommath – fogyott Aethas türelme. – Van valami hasznos ellenvetésed is, vagy téged kielégít az, hogy itt ülhetsz és inzultálhatsz engem?

- Vak vagy – felelte Rommath ugyanolyan határozottan. – Félnek egyszerre szembenézni Malygos-szal és Arthas-szal, és jól is teszik. Ezért a saját határaikon túl keresnek segítséget – és kihez fordultak mindig segítségért, ha az arcane-ról van szó? Ó igen, hozzánk. Kirin Tor emberei égre-földre megesküdnek, hogy te nélkülözhetetlen vagy számukra, hogy a képességeid felbecsülhetetlenek. És abban a pillanatban, ahogy terhes leszel számukra, megválnak tőled. – A fejét az egyik oldalra hajtotta, hosszú füle szinte szünet nélkül rángatózott, ahogy a tekintete először Halduronra siklott, majd Lor’themarra. – Kérdezd meg őket. Ők is tudják. Csak nem olyan jól, mint én.

Aethas üres tekintettel bámult vissza Rommath-ra.

- Quel’Thalas és Kirin Tor közel kétszáz éve szövetségesei egymásnak – mondta. – Igaz, amióta hivatalosan csatlakoztunk a Hordához, a viszony feszült lett, de…

Rommath újra felnevetett, ezúttal hangosan, nevetése olyan volt, mint a viharos tenger haragos hullámainak vergődése: nagyon éles és hideg.

- Amióta csatlakoztunk a Hordához – ismételte. – Hát igen, persze. És te, Napfosztó, emlékszel, hogy pontosan miért is kényszerültünk rá erre az egyezségre?

Aethas nem válaszolt, de egyenesen Rommath szemébe nézett pislogás nélkül.

- Hamis vádaskodás – kezdte a főbíró – és egy monumentális árulás. – A szemei a forrongó dühtől fénylettek, amelyet közel egy évtizede nem tudott lecsillapítani. – Dalaranban – folytatta – a mindig éber Ibolya Szem alatt.

- A Kirin Tornak semmi köze…

- Feltételezem, hogy úgy érted – szakította félbe Rommath –, hogy a Kirin Tor nem tett semmit. Semmit, hogy megelőzze, semmit, hogy megállítsa. És helyette – emelte fel a hangját – hagytak minket megrohadni egy olyan város alatt lévő börtönökben, amelyet legalább annyira az otthonunknak hívtunk, mint Ezüstholdat. Egy város alatt, amelyet a saját koronahercegünk olyan hűségesen szolgált, mint a szülőhazáját több mint egy emberéleten át. Egy város alatt, amelyért harcoltunk és meghaltunk a Kirin Tor kérése miatt. Egy város alatt, amelynek falain belül csendben megfigyelhettek minket, mintha az akasztókötél a nyakunkon lenne. Az ő városuk alatt.

- A Kirin Tornak most már új vezetése van – válaszolta Aethas. Lor’themar érezte, hogy a fiatal főmágus fegyelmezett hangja jól beszél.

- Ez egy hazugság, te is tudod – felelte Rommath. – Lehet, hogy Vöröshajú Rhonin lett a kirakatbábu, de Modera és Ansirem maradtak a Tanácsban. Ezek ugyanazok az emberek, akik boldogan elfordították a tekintetüket, amikor Garithos halálra ítélt bennünket. Mind a pokolban rohadhatnak – nevetett fel kegyetlenül. – Legalább Arugal megszenvedte megérdemelt sorsát.

- Olyan valakihez képest, aki azt állítja, hogy mindezzel keveset törődik, meglehetősen jól informáltnak tűnsz, főbíró – mondta Aethas.

- Ami az egyik oka annak, hogy én vagyok Quel’Thalas főbírója és nem te, gondolnám – vágott vissza Rommath. – Mint főbíró fogom mondani neked: soha nem küldöm egyetlen mágusomat sem az Ibolya Citadella szolgálatára. Ha hivatalos támogatást szeretnél Északszirten, főmágus, a kormányzó urat kell meggyőznöd arról, hogy felülbíráljon engem.

Lor’themar ujjai megrándultak a simára csiszolt asztal tetején, miközben összeszorította száját. Rommath vékony határvonalon táncolt és átlépte.

- Ennyi elég volt, Rommath – mondta hidegen. – Nincs ahhoz hatalmad, hogy ilyen ultimátumokat tegyél. Az én döntésem lesz, hogy elküldjük-e csapatainkat Északszirtre – és ha én úgy döntök, te és a mágusaid követni fogjátok a parancsomat.

- Nos – mondta felállva – tiszta sor, hogy ha tovább folytatjuk ezt, akkor nem lesz más, mint gyerekes civakodás. Mindenesetre, ha ti ketten tovább akarjátok ezt folytatni ilyen stílusban, tegyétek. Én azonban nem vesztegetem erre tovább az időmet. Megkockáztatom, hogy az íjász parancsnok is hasonlóan érez.

- Délen van dolgom – folytatta – és úgy terveztem, hogy holnap távozom. Nem gondolom, hogy el kéne halasztanom ezt a tervem. Nyugodtan maradhatsz, főmágus, de én pár napig távol leszek.

Aethas nem válaszolt, de nem volt olyan képzett diplomata, hogy sikeresen elrejthette volna bosszúságátt; olyan tisztán sugárzott az arcáról, mint egy harsona kiáltás. Lor’themar több, mint elégedett volt, hogy csalódást okozhatott neki. Megfordult, hogy távozzon.

- Lesznek olyanok, akik Dalaranba fognak menni, akár akarod, akár nem, Kormányzó úr. – Aethas hangja az egész szobán végigzengett. Lor’themar megállt, és feléje fordult, miközben a másik folytatta: - Add áldásodat, hogy Ezüsthold kormányzósága nevében beszélhessek, és ügyelni fogok rá, hogy a sin’doreiek érdekei ne sérüljenek.

Rommath felhorkantott válaszul, de szerencsére nem mondott semmit. Egy pillanatra Lor’themar jobban megnézte Aethast, de az ifjabb elf nem volt abban a pozícióban, hogy zsarolhassa. Mindannyian tudták, hogy Aethast államfériúi képességek terén a teremben minden más férfi messze felülmúlta.

- Gondom lesz rá, hogy egy szolga megmutassa a lakosztályodat, főmágus – mondta Lor’themar.

Aethas kegyesen megelégedett ennyivel, csak egy-két sötét pillantást vetett Rommath irányába. A főbíró elszántnak tűnt, megmozdíthatatlannak, mint egy hegy, de Lor’themar látta a bizonytalanságot lépteiben, a kimerültség ráncait, amelyek gyorsan megjelentek az arcán, amint Aethas eltűnt a látókörükből. Óvatosan megvizsgálta Rommath törékenységét; az akarata megtörhető. Valaha a múltban Lor’themar alantasnak mondta volna, hacsak megfordul a fejében, hogy ilyen dolgot használjon ki valakivel szemben. Most már felismerte ennek szükségességét.

Tyrande&Malfurion - A hit magjai 5. rész

A sírás kaparta Tyrande torkát, miközben a sérült éjelf oldalához sietett. Térdre esett és imádkozni kezdett, de bánatában alig tudta kimondani a szavakat.

- Elune, tedd meg nekem, ha mást nem is. Mentsd meg őt, kérlek… ő a lányom. Azt hiszi, hogy megmentettem őt, pedig ő az, aki megmentett engem… újra és újra. Az életem üres lenne nélküle. – A könnycseppek csillogó sávban hullottak az arcára.

Malfurion odafutott mögéje, de túl zavarodott volt, mintsem hogy észrevegye a férfi jelenlétét egészen addig, amíg az meg nem ragadta a kezét. Az egyszerű gesztus megerősítette őt és legbelül érezte, ahogy ereje egyesül az övével, miközben próbálták meggyógyítani Shandrist.

Hosszú ideig lélegzet visszafojtva figyelték a lányt. Aztán Shandris szempillája megrebbent, és álmosan kinyitotta a szemét. Oldalra fordította a fejét, próbált összpontosítani a föléje tornyosuló alakokra – azok alakjára, akiket oly jól ismert.

- Min’da? An’da? – kérdezte alig hallhatóan, miközben összeráncolta szemöldökét.

Tyrande nem talált szavakat. Könnyei a padlóra hulltak, még tovább sötétítve a vérfoltos fát. Kezét Shandris vállára tette és nagy levegőt vett.

- A szüleid továbbra is Elune-nál nyugszanak, Shandris. De te nem, köszönhetően Mal segítségének.

- Tyrande egész idő alatt tudta, hogy veszélyben vagy. Semmi másra nem tudott gondolni – tette hozzá Malfurion.

Shandris rájuk nézett. – Nos, talán mégsem jártam olyan messze az igazságtól – nevetett fel, majd összerezzent fájdalmában. – Úgy… úgy tűnik, hogy Elune végül mégis válaszolt az imáimra.

Tyrande Malfurionra szegezte tekintetét:

- Azt hiszem, mindnyájunkéra válaszolt.

* * * * *

Shandris egy ősi gyászhimusz hangjára ébredt. Óvatosan felült, majd kibámult a közeli ablakon Darnassus központjára. Az ismerős vízi utak gyertyákkal voltak kivilágítva, és ahogy a vízfelületről visszatükröződtek a fénygömbök, olyannak tűntek, mint az erdők wispjei. Malfurion és Tyrande állt a szertartás közepén, miközben Darnassus lakói és Kalimdor menekültjei körülvették őket.

Sok éjelf arca duzzadt és feldagadt volt a sírástól. Néhányan mintha napokig nem aludtak volna. Shandris túl jól ismerte bánatukat. A tömeget vizslatva még Vestiát is észrevette, aki magányosan álldogált a gyülekezet szélén. Túl sokakat vesztettek el. Szinte mindenki ismert valakit, aki eltűnt az elmúlt hetek káoszában.

Éjipárducok húzták a ravatalokat, amelyeken a holttestek voltak. Tyrande előrelépett és utoljára megáldotta a halottak eltemetése előtt. A papnő kísértetiesen magányos hangján kívül néma csend volt.

Fájt nézni a szertartást, de addig nem jön gyógyulás, amíg a bánatot ki nem engedik. Shandris tudta, hogy népüknek időre van szüksége, mielőtt szembenéznének a rájuk váró kihívásokkal. Újra Malfurionra és Tyrande-ra nézett, aki együtt álltak a fájdalom és veszteség hullámaival szemben. Messze felettük az ég kezdett kivilágosodni, és egy vékony ezüst holdsugár világította meg alakjukat. Elune szereti az övéit – gondolta Shandris. – Nem vagyunk egyedül ebben a harcban.

Új erőre kapva felkelt és keresztül sántikált a szobán, hogy bevegyen egy adagot azokból a fájdalomcsillapító gyógyító gyökerekből, amiket Malfurion hagyott ott neki. A nagy alor’el növény, az ő nászajándéka a boldog párnak borzasztóan sokat nőtt, mióta utoljára látta, és az egyik indája már lelógott polc széléről. Örömkiáltással nyugtázta, hogy virágzás előtt álló rügyekkel van tele.

- Vége -