2014. december 11., csütörtök

A rejtélyes Khadgar


Khadgar mostanra már háromszor is sikeresen bezárta a Sötét Portált, ami, bárhonnan nézzük is, lenyűgöző teljesítmény. Tirisfal Őrzőjének (Guardian of Tirisfal) egykori tanítványaként Khadgarnak hosszú és kalandos élete van – egy élet, amelyet nagyon gyorsan leéltek, de most úgy tűnik, hogy a visszájára fordul. Ha valamit is megtudhattunk eddig Khadgarról a WoD során, az az, hogy ennek a rejtélyes mágusnak több van a tarsolyában, mint amit bármelyikünk is feltételezett volna, amikor először találkoztunk vele a Burning Crusade során Shattrath Cityben.

Élénk. Lendületes. Néha a végtelenségig lobbanékony, és csordultig van szellemes évődésekkel és még szellemesebb ötletekkel. Khadgar sok mindenben tehetséges, amelyek közül szinte a legjelentéktelenebb, hogy Sötét Portálokat zúz össze és hadseregeket vezényel. És mindezen féktelen kalandok között elmerenghetünk azon, hogy vajon a tizenhét éves Khadgar, amikor felnézett Karazan tornyára, gondolta volna, hogy pontosan milyen veszélyekből fog ki-be táncolni olyan elegánsan, mint egy táncos.

2014. november 22., szombat

Azerothi Históriák - A Napkút tombolása

Napkútnak hívták...
Az elmondhatatlan erő megszentelt forrása népünk minden porcikáját átjárta. Fényének melegében fürödtünk.... amíg a halál árnyéka ránk nem vetült.

Csak a Napkút elpusztítása után jöttünk rá, hogy mennyire függői lettünk mágiájának, mennyire szükségünk van rá, hogy táplálkozzunk belőle! A pusztulásunk utáni ébredéskor elneveztem népünket „sin'dorei-nek” - vérelfeknek. A népem hozzám fordult válaszokért. Gyógyulást ígértem nekik. Különös módon a démon Illidanban találtunk megváltást. Illidan az arcane erő új forrásait ajánlotta fel, ezért csatlakoztam hozzá a Külső Földeken (Outlnad) – megfogadva, hogy egy nap visszatérek és dicsőségre vezetem a népünket!
De Illidan listája rövid életű volt. Egyre türelmetlenebb lettem. Titokban, ami energiát csak tudtam, azt összegyűjtöttem. Egy pillanatig megérezhettem az IGAZI erőt... mielőtt elvették volna tőlem!
De... nincs veszve minden. A Napkút lényege fennmaradt, és védelmezői igyekeznek titokban tartani. Most visszatérek, tudva, hogy áldozatokat kell hozni, mielőtt visszaszereznénk a születésünktől megillető jogot. Egy új szövetséget kötöttem. Hamarosan a Napkút áldott sugarai ismét felragyognak és bevezetik erre a világra azt... aki ezt mind elhozta nekünk.

2014. november 12., szerda

Loreturizmus - Ironforge

A 2014. november 11. napján bejárt túra szövege képekkel illusztrálva.

Először a Deeprun Tramről mondanék pár szót.
Ez a földalatti vasút akár az Alliance együttműködésének egyik jelképének is tekinthető, hiszen a törp fővárost, Ironforge-ot köti össze az emberek királyságának központjával, Stormwinddel. A vasút a gnómok technikai tudását is jól bemutatja, hiszen maga a High Tinker, Gelbin Mekkatorque tervezte.
A vasút a Második Háború után épült, amikor még nagyon erős volt a kapcsolat az emberek és a törpök között, és Ironforge királya, Magni Bronzebeard gyorsan kívánt segítséget nyújtani Stormwind újjáépítéséhez.

Ahhoz, hogy működőképes és biztonságos legyen, a mai napig dolgoznak rajta a gnómok.
A Cataclysm után a vasút stormwindi oldalán megnyitott a Bizmo's Brawlpub, ahol a bátor kalandorok ökölharcban is összemérhetik erejüket.


2014. október 31., péntek

A Fejnélküli Lovas története

Készüljetek, a harangok megkondultak!
Óvjátok a gyengéket, véneket és ifjakat!
Mind fizet, ki a véghez jön – KIÁLTS a kegyelemért!
A végítélet napja jön!


Hallow's End alkalmával a Fejnélküli Lovas (Headless Horseman) megjelenik, és ahol feltűnik, lángba borulnak az épületek. Azeroth hősei közül senki sem tudja, hogy ki ő és mit akar, csupán az árvaházak beöltözött vezetői mondanak róla néhány mondatot:

A Fejnélküli Lovas valaha az Ezüst Kéz (Silver Hand) lovagja volt, egy hős bajtárs paladinjai között, de elátkozták. A Skarlát Kolostor (Scarlet Monastery) megőrjítette, és most azt hiszi, hogy ő él és mi vagyunk a halottak. Mostanra a szenvedélye már nem szolgálja a Fényt. Mindenszentek Éjszakájának eljöttén komorságot és tüzet terjeszt Azeroth falvaiban.


Aztán napvilágra került a Fejnélküli Lovas tragikus története. Egy olyan emberé, aki hitt a Fényben, aki hűen szolgálta azt, védte és óvta családját és népét, ám egy tragikus korban ő maga is tragédia áldozatává vált. Sir Thomas Thomsonnak hívták.


2014. október 10., péntek

Azerothi Históriák - A Hercegnő "megmentése"

Bevezető

Az a vidék, ahol ma a Feketeszikla-hegység (Blackrock Mountains) és Perzselő Szurdok (Searing Gorge) fekszik, valaha a Vörösgerinc-hegység (Redridge Mountains) északi része volt, ám Thaurissan, a Sötétvas törpök (Dark Iron dwarves) ura a Három Pöröly Háborújában (War of the Three Hammers) megidézte Ragnarost, a Tűzurat, és a ceremónia nyomán egy hatalmas vulkán emelkedett a táj fölé… ez a vulkán a ma Feketeszikla-hegységként ismert hatalmas hegy. A robbanás során a környék brutális változásokon ment keresztül. Kialakult a vulkán mellett Perzselő Szurdok vidéke is, és a Ragnaros által rabszolgává tett Sötétvas törpök buzgó ásatásokba kezdtek, így a föld alatt kialakult Feketeszikla Orom (Blackrock Spire) hatalmas tárnája. Feketeszikla Orom a talajszint feletti tárnákat jelenti, amik a vulkán krátere körül húzódnak, míg a föld alatti, nagyrészt láva borította részeket Feketeszikla Mélységként (Blackrock Depths) ismerjük.



Az Első Háború alatt a hegységet elfoglalták a Draenorról átözönlő orkok Feketekéz fia, Rend (Rend Blackhand) vezetésével, majd megállapodást kötöttek a Fekete Sárkánynemzetség aktuális vezetőjével, Nefariannal. A Második Háború alatt Feketeszikla Orom volt az ork erők főhadiszállása, és a háború, valamint Azeroth egyik legvadabb csatája itt zajlott le.

A Hercegnő „megmentése”

A Harmadik Háború után a Szövetség és a Horda viszonylagos békében élt egymás mellett, így figyelmüket a többi nemzet és ellenség felé fordíthatták. Így került sor arra, hogy a Feketeszikla-hegy is mindkét frakció érdeklődésének középpontjába került.

Vaskohóban (Ironforge) Archesonus, a Királyi Történész kérte a Szövetség bátor kalandorainak segítségét, előtte azonban elmesélte nekik Thaurissan történetét:

„Évszázadokkal ezelőtt Thaurissan hatalmas városa büszkén emelkedett ki egy akkor még buja területből, a ma egyre pusztuló Lángoló Sztyeppékből (Burning Steppes). Thaurissan a Sötétvas törpök nemzetségének otthona volt a törpök polgárháborújának közepette. Ebben az időben ez a terület még a Vörösgerinc-hegység része volt – egészen addig a napig, amíg Thaurissant fel nem emésztette egy gigantikus erejű robbanás. A város ma romokban fekszik egy hamuval borított tarlón.

Nem tudjuk, hogy hogyan történhetett ilyen tragédia. Azok a Sötétvas törpök, akik túlélték a robbanást, visszatértek a hegységbe, és városuk újjáépítésébe kezdtek. Thaurissan romjai felett kiemelkedett Feketeszikla Orom és az új Sötétvas nemzetség. A Perzselő Szurdokon belül Katlannak (Cauldron) nevezett területen pedig további erődítményeket emeltek. Történetek kezdtek szállingózni a Sötétvas Törpök Királyságát irányító ősi gonoszról.

Jelenleg a Sötétvas törpökkel egyre többször találkozhatunk a felszínen. Sivárföldén (Badlands) is építettek már erődöket. Erős, ellenálló felderítő csapatokat küldtek Uldaman mélyébe, hogy az ősi történelem után kutassanak. Még a mi otthonainkat is lerohanták, megtámadva a Tó (Loch) melletti gátunkat. Ezért kalandorokra van szükségünk.”

Így a Szövetség bátor hősei a Lángoló Sztyeppékhez utaztak, hogy a romoknál fellelhető Thaurissani Relikviákból további információkat szerezhessenek. Az ereklyékből megtudhatták, hogy a várost egy nem evilági lény pusztította el, a hegy belsejében pedig ma is egy gonosz ólálkodik. Az egyik ereklye a kalandozók elé tárta azt a képet, ahogy nyolc Sötétvas törp végez el egy szertartást, majd csak egy magányos Sötétvas törp van körülvéve hét holttesttel, miközben egy lángoszlop előtt térdel. Végül pedig egy lángokból álló teremtmény képe égett bele a kalandozók agyába. Archesonustól megtudhatták, hogy ezek az emlékek a Hetekre és Thaurissan thánra utalhatnak. A Hetek voltak a legnagyobb tudású és leghatalmasabb törpök a Sötétvas klán tagjai között. A történész szerint ezekről az információkról a királynak, Bronzszakáll Magninak (Magni Bronzebeard) is tudnia kellett.
 
Dagran Thaurissan

A király értékelte a kapott információt, azonban jobban érdekelte, hogy útjaik során nem találkoztak-e a kalandozók egy bizonyos Kharan Mighthammer nevezetű személlyel, akire a lányát bízta, és aki valószínűleg Feketeszikla Mélységben van fogva tartva.

Ezután a hősök beléptek Feketeszikla Mélységbe, hogy teljesítsék küldetéseiket. Időközben egy maroknyi Hordás csapat is megérkezett. Miután kölcsönösen megállapodtak abban, hogy nem fognak egymás ellen esni, a Horda tagjai elmesélték, hogy ők is két okból vannak itt.

Őket Galamav mesterlövész küldte a Feketeszikla Mélységbe, mivel egy kilőtt nyílvesszőből arra a következtetésre jutott, hogy az itteni börtönben tarthatják fogva Gor’shak Parancsnokot.

A közös küldetések okán a két csapat szövetségre lépett egymással, hiszen együtt valószínűleg könnyebb lesz legyőzni azt, ami bent vár rájuk. Az első teremben, amely a fogdának bizonyult, High Interrogator Gerstahn várt rájuk. Miután legyőzték őt, átkutatva a zsebeit, megtalálták nála a fogdák kulcsait. Az egyik fogdában pedig nem más, mint Kharan Mighthammer és Gor’shak Parancsnok fogadta az érkezőket.



Gor’shak elmondta, hogy Thrall megbízásából jött ide és hagyta, hogy elkapják, hiszen csak így tudott megfelelő információkat összegyűjteni. Miután meggyőzte a csarnok szembeni cellájában fogva tartott Kharant, hogy nem jelent rá semmilyen veszélyt, a törp hajlandó volt elmesélni, hogy mi történt vele:

„Néhány hónappal ezelőtt Tóvidék (Lakeshire) bírája követeket küldött Vaskohóba, hogy rávegye a Királyt, hogy segítsen a Vörösgerinc-hegység és a Lángoló Sztyeppék felől bejövő Feketeszikla portyázásokkal szemben. Moira hercegnő önként jelentkezett, hogy segít, kérésem ellenére. Húsz elit testőrt kaptam, hogy megvédjem a hercegnőt a Modan Tótól a Tóvidékig vezető veszedelmes úton.

A Perzselő Szurdok alatti alagúton keltünk át a szurdokot körülvevő lepusztult tarlós területre. Így visszagondolva, hátborzongatóan csendes volt minden. Csak a környék vadjai jelentettek számunkra némi veszélyt, de az embereim őket is könnyedén legyőzték. Viszonylag gyorsan elértük a Feketeszikla-hegyet és egy szempillantás alatt átkeltünk a kőből kovácsolt építményen.

Ahogy a Lángoló Sztyeppéken haladtunk keresztül, csapdába kerültünk. Vagy százan vettek körül minket… Sötétvas törpök! A falakból és a Sztyeppék szikláiból bukkantak elő; minden hasadékból, zugból és résből jöttek. Ott hemzsegtek körülöttünk, eltiporva a testőröket és a minket kísérő bátor hősöket. Egy dolog biztos volt: ez egy meglehetősen összehangolt csapda volt. Mintha tudták volna az összes lépésünket, még mielőtt egy lépést is tettünk volna…Valaki belülről informálta rólunk a Sötétvas törpöket.

Így elkaptak bennünket. Az elit testőreimet már ott a helyszínen megölték. Engem megkíméltek, de a hercegnőt magukkal vitték. Engem először a Slag Pit fogház csarnokába vittek, majd innen vittek át a börtönbe. Csak azt tudom feltételezni, hogy azért hagynak életben, hogy váltságdíjat követelhessenek nyomorult életemért. Vagy talán kegyetlenségből, hogy örök időkre folyamatosan visszajátszhassam a fejemben az eseményeket. A sajnálat a legkegyetlenebb börtönőr.

Moira hercegnő jelenleg Thaurissan Császár oldalán található. Valamifajta gondolatátvitel segítségével tartja az uralma alatt… és én itt ülök, teljesen tehetetlenül.”

A hősök ezután követekkel üzenetet küldtek Vaskohóba, illetve Orgrimmarba, hogy mi legyen a következő lépés. Thrall véleménye szerint ildomos lenne kisegíteni a törpöket, hiszen az oly törékeny fegyverszünetet ez megerősítené. Így nem kétséges mit kell tenni: segíteni kell a Szövetségnek kiszabadítani Moirát Thaurissan Császár irányítása alól. Erre pedig csak egy mód van: ha megölik a császárt. Vaskohóban Magni Király is ugyanerre a következtetésre jutott, hogy nincs más megoldás, meg kell ölni volt tanácsadóját ahhoz, hogy kiszabadíthassák a lányát.



Az egyesült seregek így a Császári Trónterem ellen vonultak, hogy megöljék Dagran Thaurissant. A Sötétvas törpök vezére ádáz csata után lehelte ki lelkét trónja előtt, Bronzszakáll Moira szeme láttára.

A hercegnő azonban nem úgy reagált a hősök cselekedetére, ahogyan azt várták tőle. Az immár halott Thaurissanra borulva zokogott, majd a hősöknek esett:

„Miért tettétek? Ő egy hatalmas és tiszteletreméltó törp volt. Tönkretettétek az életemet és a születendő gyermekem életét, mivel Thaurissan a férjem volt! Mondjátok meg apámnak és a Hadfőnöknek, hogy Vaskohó Királyságának örököse egy Sötétvas törp!”

A hír hallatán Magni összetört. Thaurissan még halálában is legyőzte őt! Thrall is aggodalmát fejezte ki, hiszen Vaskohó trónján egy Sötétvas utód csak veszélyt jelenthet mind a Szövetségre, mind a Hordára nézve.