T&K - Az erdei trollok történelme

Ah, az erdei trollok, mindannyiunk kedvenc bestiái. Elutaztam a Hátországokba és megvívtam a magam harcát néhány erdei trollal, hogy pontosan megismerjem, hogy honnan jöttek ezek a fickók és mi teszi őket annyira vaddá. Meglepődtam, amikor Revantusk Falvába érve semmilyen ellenállásba nem ütköztem, hanem találkoztam egy öreg trollal, Moz’jinnal, aki leült velem és elmagyarázott mindent a népéről, amit tudni akartam. A Hasadás előtt az erdei trollok egy hatalmas birodalmat tartottak fenn, ami még az éjelfekét is megelőzte. A hatalmas Amani Birodalmuk, összefogva a dzsungel trollok Gurubashi Birodalmával legyőzte az aqirokat és szinte az egész primitív világot uralták. Ó, és ne mondjátok el az éjelfeknek, de az erdei és a dzsungel trollok között is terjeng az a szóbeszéd, hogy az éjelfek akkor alakultak ki, amikor az Amani Birodalom száműzöttjei először találkoztak az Örökkévalóság Kútjával. Ők mondják, nem én.
 
Akárhogy is, amikor felbukkantak az éjelfek, mindent vagy semmit harcot indítottak a trollok ellen és mindkét birodalmat megtámadták primitív mágiájukkal. Emlékeztek, az Örökkévalóság Kútjának lerombolása előtt, Lordaeron és Kalimdor (és Északszirt is) egyetlen nagy kontinens volt. Egyik troll birodalom sem tudta elsajátítani mesteri szinten a mágia használatát a voodoo ellenére sem, és képtelenek voltak megvédeni magukat az éjelf erőkkel szemben. Az éjelfek egyetlen végső támadása szétzúzta az Amani és a Gurubashi Birodalmakat, és a trollok beleszédültek a vereségükbe. Hamarosan ezután a Légió belépett a világba és kavarogva elhagyták az éjelfek területeit.
 
Habár semmilyen adat nem utal rá, hogy a démonok harcoltak volna bármelyik troll birodalommal, el tudom képzelni, hogy az erőszak gyorsan szétterjedt a kontinensen. A trolloknak is harcolniuk kellett a démonokkal ugyanúgy; nem volt más választásuk. A háború végén az Örökkévalóság Kútjának lerombolása szétzúzta az erdei trollok anyaföldjét és elválasztotta őket a dzsungel trolloktól, elvágva őket az együttműködés bármilyen lehetőségétől – legalábbis az elkövetkező tízezer évre.



Kis idő múlva az újonnan alakult Lordaeronra vetődött Amani Birodalom maradványa lassan újjáépült. Letelepedve Zul’Amanban, meghódították a körülöttük lévő földeket és nyalogatták a sebeiket. Abban a hiszemben, hogy az éjelfek örökre eltűntek és annak tudatában, hogy az emberek és a törpök a közelébe se érnek az éjelfek egykori erejének, Zul’Aman gyorsabban fejlődött, mint a gombák egy kiadós tavaszi zápor után. Ugyanakkor a –6,800-as évek körül a száműzött Nemesenszületettek megtámadták Zul’Amant.  Az újjászervezett nemes elfek letarolták a trollokat, elűzve őket az általuk meghódított földekről.

Ez a rejtélyes erő ismét legyőzte a trollokat, és ők inkább békén hagyták a nemes elfeket, helyette Zul’Aman maradék részének megerősítésére koncentráltak. A terület, amit a nemes elfek elfoglaltak, Quel’Thalas volt. Négyezer évvel később Zul’Aman egy rettegett erővé vált, és végül a trollok úgy érezték, hogy készen állnak arra, hogy elpusztítsák a gyűlölt nemes elfeket. Amani harci csapatok hagyták el a várost, és egyik elf várost a másik után foglalták el. Mindannyian tudjuk, hogy mi történt ezután. Arathor emberei felé fordulva, és az erősítésért cserébe varázshasználatot ígérve, a nemes elfek végül visszaverték a trollokat. Az újonnan alakult szövetség csaknem teljesen elpusztította a troll birodalmat, olyan vereséget mérve rájuk, amelyből a trollok soha nem tudtak felgyógyulni. Az erdei trollok ezután számos apró, háborúzó troll törzsben éltek tovább, és Zul’Aman területét állandó csatatérré változtatták.
 
Gyorsan ugorjunk kb. 1200 évet, egészen a Második Háborúig. Ebben az időben egy hatalmas troll hadúr, Zul’jin egy elképesztő tettet hajtott végre: egyesítette az összes erdei trollt a zászlaja alatt. Az akkori ork vezér, Végzetpöröly Orgrim, megkérte az erdő trollokat, hogy csatlakozzanak a Hordához. Cserébe Végzetpöröly azt ígérte nekik, hogy segítenek kiirtani a nemes elfeket (akik az orkok ellenségei is voltak) és helyreállítani az Amani Birodalmat. Az ajánlat csábító volt, de Zul’jin kijelentette; ő a nemes elfek ellen harcol, nem az emberek vagy a törpök ellen, és kétségei voltak a Horda tervét illetően.
 
Röviddel azután, hogy Zul’jin visszautasította a Horda ajánlatát, őt és az általa vezetett csapatot ember katonák egy csoportja fogta el. Amikor a Horda kiszabadította a trollokat, Zul’jin megváltoztatta elhatározását. Beleegyezett, hogy szövetséget kössön a Hordával. Így egy pár erdei troll törzs csatlakozott a Hordával a csatatéren is, fejsze-hajítókat, vad harcosokat és troll romboló hajókat bocsátva a Horda rendelkezésére.
 
Gul’dan halála után ugyanakkor fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy a Horda nem fog győzni és az erdei trollok leléptek az orkoktól. Az erdei trollok sosem a becsületességükről vagy a feddhetetlenségükről voltak ismertek, nem úgy mint számos jobb nép. Zul’jin a Második Háború után eltűnt, és a legvalószínűbb, hogy Szélfutó Alleria nyílzáporától halt meg. A szövetsége darabokra esett, és az erdő trollok visszatértek  kegyetlen és fegyelmezetlen életstíusukhoz.
 
Lordaeron és Quel’Thalas elestében az erdei trollok meglátták a lehetőségét annak, hogy visszafoglalják földjeiket. Figyelmen kívül hagyták a menekülők figyelmeztetéseit és Lordaeron északi végéhez vonultak, időközben visszafoglalva néhány területet. Ugyanakkor alábecsülték a Falkát, és mostanra a trollok többsége a Járványföldeken élőhalott szörnyetegek, akik Arthas Király szavára hallgatnak csak. Ennek ellenére egyre több troll terjeszkedik szét a Keleti Királyságokban az erő és a dicsőség álmát követve.
 
Jelenleg a Revantusknak nevezett erdei troll törzs küldött követeket Thrallhoz. Pár tárgyalást követően a két erő megállapodott a kölcsönös barátságban és védelemben. Meg kell jegyeznem, hogy a Revantuskok nem akarnak újra csatlakozni a Hordához; még emlékeznek az Első Háború eszeveszett és meggondolatlan Hordájára, és érthetően hezitálnak, hogy igazi taggá váljanak.

(Forrás: Wow RPG Horde Player's Guide 157-158.p.)