A taureneknek elég egységes kultúrájuk van. Néhányan úgy látják a taureneket, mint valami nagy, buta, nehézkes állatokat, de igazából az egyik legértelmesebb nép ezen a bolygón. Nem azért élnek egyszerű életet, mert túl buták lennének nagy, kőből épült városokat emelni. Azért választották ezt az életstílust, mert alaposan átgondolták a dolgot, és ennek látták értelmét.
A taurenek úgy gondolják, hogy minden élet és maga a természet is szent. Úgy gondolják, hogy a természet is él, ezért esik a minden élet szent filozófiája alá. Egyszer megkérdeztem egy sámánt, hogy ez azt jelenti-e, hogy ő úgy gondolja, hogy a sziklák is élnek, és elmagyarázta, hogy az „élet” nem egyenlő a lélegzéssel és vérkeringéssel (habár én mindig is így definiáltam). Amikor egy tauren azt mondja, hogy az élet szent, ő arról a fajta spirituális energiáról beszél, amely áthatja az egész természeti világoz. A Föld Anya jelképezi ezt a nagy szellemet, és a kis szellemek mind átjárják a köveket, a fákat és hasonlókat. Ezért nem szeretnek a taurenek bányászni és erdőket irtani; ez zavarja a szellemeket és zavarja a Föld Anyát. Életük során a lehető legkevésbé akarnak összeütközésbe kerülni az őket körülvevő világgal. Például tisztelik annyira azokat az állatokat, amelyeket levadásznak, hogy soha nem vadásznak többet, mint amennyi szükséges, és a lehető legtöbb részét kívánják a leölt állatnak felhasználni.
Ez a kodókra emlékeztet engem. Volt szerencsém látni egy kodó futtatást, mikor legutóbb Dörgő Meredélyben (Thunder Bluff) jártam. Soha nem láttam még csak ehhez hasonlót sem! Ha egyszer is lesz lehetőségeteket egyet megnézni, erősen ajánlom.
A taurenek nagyon tisztelik az időseket. Ahogy egy régi tauren mondás tartja: „Ahhoz, hogy a világ összes hibáját elkövesd, egy egész élet kell, de ahhoz, hogy egy nagypapa térdén ülj, elég egy óra.” Alapvetően a taurenek úgy gondolják, hogy okosabb az idősebbektől tanulni, mintsem elszúrni vagy elfuserálni a dolgokat. A fiatalok úgyis megtalálják a módját, hogy elkövessék a maguk hibáját, mindegy, hogy mennyire figyelmesen hallgattak.
A tauren törzsek mindig nagy gondot fordítanak az idősebbekre. Még akkor is, ha már az összes rokonod halott vagy soha nem is volt, az idősek kapnak először enni és mindig kell, hogy legyen fedél a fejük felett. A szűk hónapokban a felnőttek azok, akik éhesek maradnak, míg az idősek és a fiatalok esznek. Ez talán egy kicsit visszamaradottnak tűnhet néhányatok számára, mivel a felnőttek azok, akik elmennek vadászni és megvédik a törzset, de a taurenek mindig is így éltek és így is kívánnak élni az idők végezetéig.
Sok történetet és legendát hallottam a taurenekről az én időmben. Ez is egy kulturális rögeszméjük; habár nagyon is művelt népek, a taurenek nem hisznek az írott történetekben és legendákban. A tradícióik szájhagyomány útján terjednek. A taurenek nem értik, hogy miért kellene ahhoz egy fecni papír, hogy az élet fontos dolgaira megtanítsd a gyermeked. A történetmesélésen keresztül a történelmet élő valósággá alakítják. Kötődnek a fiatalsághoz, és jól megértetik velük a népük történetének fontosságát. Talán emiatt van, hogy a tauren fiatalság úgy akar élni, mint ahogy őseik tették azt éveken át, míg más népek fiataljai inkább lázadoznak ellene.
A taurenek tisztelete az idősek iránt csak az egyik oldala annak a kulturális hitnek, amit a család fontosságának nevezünk. A taurenek nem hisznek a kis családi egységekben; a tauren gyerekek felügyelete a törzs minden egyes tagjának felelőssége. Ha valakinek segítségre van szüksége, nemcsak a legközelebbi rokonainak kell támogatni őt. A törzs összes tagja „rokonságban” áll, ha felelősségről van szó. Ez egy kedves gondolat, és a kis tauren törzsekben kiválóan is működik. Nem voltam benne biztos, hogy nagyobb településeken is működik, de Dörgő Meredélyben megvan az az érzés, hogy olyan, mint egy nagy család.
Meg kell mondanom, ezek a fickók igazán tudják, hogy hogyan kell egy nagy bulit csapni. A taurenek mindent nagy fesztiválokkal ünnepelnek meg. Megünneplik az évszakok váltakozását. A nap felkelését és lenyugvását. Amikor egy gyermek születik. Amikor egy öreg meghal. Amikor sok állat van, amire vadászhatnak. Amikor nincs semmi, amire vadászhatnának. Minden ünnepnek megvan a maga sajátossága, amivel megkülönböztethető más ünnepektől, de három dolog közös mindegyikben.
Az első, az ételek. Senki nem távozott még éhesen egy tauren partiról. Sült húsok, szárított húsok, párolt húsok, aszalt bogyók, friss bogyók, főtt gyökér-zöldségek, sült gyökér-zöldségek olajjal és gyógynövényekkel … a Nap Megújulásakor Dörgő Meredélyben egyszer láttam hat egész sült malacot felsorakozni egyetlen asztalon. A taurenek utálják a pocsékolást; néha az az érzésem, hogy valahányszor tele van az éléskamra, kitalálnak egy ünnepet, csakhogy az ételek ne romoljanak meg.
A második a tánc. A taurenek imádnak táncolni, különösen olyan táncokat, amelyekben a kezükkel kell pumpálniuk. Van vagy tizenhat különböző törzsi táncuk, hogy kifejezzék, ha boldogok, hálásak vagy mérgesek. A taurenek rögtön megtanítják a gyermekeiket táncolni, amint tudnak járni.
A harmadik, a dobok. Nem táncolhatsz dobok nélkül. A taurenek hatalmas fából készült kereteket készítenek, amiket szorosan bevonnak cserzett állatbőrrel. Elég nehéz ezeket a dobokat olyan erősen verni, hogy jól szóljanak; a szertartás-dobosoknak hatalmas izmai vannak. Látni lehet, hogy mennyire izzadnak egy ünnep alatt. Szerintem akár egy ágyúgolyót is lehetne sütni egy tauren szertartás alatt úgy, hogy azt senki sem hallja meg.
A vadászat természetesen nagyon fontos a tauren kultúrában. A vadászat az, ahogy a taurenek élnek; a korábbi években teljes nomád életet éltek. A taurenek a legszívesebben most is vándorolnának Kalimdorban, követve a kodó csordákat és bízva a földekben, hogy eltartják őket. A vadászat így majdnem szent a taurenek számára.
A büszkeség – és a felnőttkor – jele, amikor egy tauren gyermek először megy vadászni. A vadászat nem csak azt jelenti, hogy valaki elég erős ahhoz, hogy egy lándzsát elbírjon. Kifejezi, hogy a felmenőid bíznak abban, hogy elég bölcs vagy ahhoz, hogy megértsd, mit jelent egy állat feláldozása, és elég érett vagy ahhoz, hogy értékeld ezt az áldozatot. A gyermekek, akik vadászni indulnak, megtanulják, hogy hogyan terítsék le a vadat, de ugyanakkor azt is megtanulják, hogy mit tegyenek a tetemmel, miután elejtették. A taurenek nem hagyják, hogy a zsákmányaik csak úgy a koszban rohadjanak meg. A vadászoknak megfelelő imákat kell mondaniuk az állat szelleméhez, és egy sajátos szertartással kell megnyúzniuk. Néhány vad gyógynövényeket és sámáni közvetítést is igényel. Ez egy bonyolult gyakorlat, amely többévi tanulást kíván.
A sámánok tanítják meg a vadászoknak a helyes szertartásokat, mert a sámánok teremtenek kapcsolatot a taurenek és a Föld Anya között. A sámánok az állatok szellemeivel és az elemekkel beszélgetnek. Ők azok, akik meghallják a hangokat a szélben, és értelmezik a szimbólumokat és az előjeleket. A taurenek spirituális útmutatásért és oktatásért fordulnak a sámánhoz, így a sámánok (különösen az öreg sámánok – gondoljatok csak arra, amit korábban mondtam az idősek tiszteletéről ) a leghatalmasabb és legfontosabb tagjai a törzsnek.
Egy tauren nem döntheti csak úgy el, hogy sámán lesz, hová gondolsz. Ez egy hívás. Annak a taurennek, aki a múltról álmodik és hallja a szellemek beszédét, talán az a sorsa, hogy sámán legyen. Talán egyszerűen bolond.
Egy született sámán betéve tudja népének és törzsének történelmét és legendáit. El kell látogatnia Kalimdor szent helyeihez, hogy elvégezhesse a látnoki küldetéseket (ezekről a következő alkalommal lesz részletesen szó), és megismerje a különböző virágokat és gyógynövényeket, amelyeket a sámánok a szertartásaik során alkalmaznak. (az eredeti szövegben a sámánra mindig nőneműként, „she”-ként hivatkozik a szöveg – a szerk.) A legtöbb fiatal sámán éveken keresztül tanul, bár néhány különösen gyorsan tanuló akár ezzel a tehetséggel is születhet. Ezek a gyorsan tanulók akár kevesebb, mint egy év alatt igazi sámánná válhatnak.
Az első, az ételek. Senki nem távozott még éhesen egy tauren partiról. Sült húsok, szárított húsok, párolt húsok, aszalt bogyók, friss bogyók, főtt gyökér-zöldségek, sült gyökér-zöldségek olajjal és gyógynövényekkel … a Nap Megújulásakor Dörgő Meredélyben egyszer láttam hat egész sült malacot felsorakozni egyetlen asztalon. A taurenek utálják a pocsékolást; néha az az érzésem, hogy valahányszor tele van az éléskamra, kitalálnak egy ünnepet, csakhogy az ételek ne romoljanak meg.
A második a tánc. A taurenek imádnak táncolni, különösen olyan táncokat, amelyekben a kezükkel kell pumpálniuk. Van vagy tizenhat különböző törzsi táncuk, hogy kifejezzék, ha boldogok, hálásak vagy mérgesek. A taurenek rögtön megtanítják a gyermekeiket táncolni, amint tudnak járni.
A harmadik, a dobok. Nem táncolhatsz dobok nélkül. A taurenek hatalmas fából készült kereteket készítenek, amiket szorosan bevonnak cserzett állatbőrrel. Elég nehéz ezeket a dobokat olyan erősen verni, hogy jól szóljanak; a szertartás-dobosoknak hatalmas izmai vannak. Látni lehet, hogy mennyire izzadnak egy ünnep alatt. Szerintem akár egy ágyúgolyót is lehetne sütni egy tauren szertartás alatt úgy, hogy azt senki sem hallja meg.
A vadászat természetesen nagyon fontos a tauren kultúrában. A vadászat az, ahogy a taurenek élnek; a korábbi években teljes nomád életet éltek. A taurenek a legszívesebben most is vándorolnának Kalimdorban, követve a kodó csordákat és bízva a földekben, hogy eltartják őket. A vadászat így majdnem szent a taurenek számára.
A büszkeség – és a felnőttkor – jele, amikor egy tauren gyermek először megy vadászni. A vadászat nem csak azt jelenti, hogy valaki elég erős ahhoz, hogy egy lándzsát elbírjon. Kifejezi, hogy a felmenőid bíznak abban, hogy elég bölcs vagy ahhoz, hogy megértsd, mit jelent egy állat feláldozása, és elég érett vagy ahhoz, hogy értékeld ezt az áldozatot. A gyermekek, akik vadászni indulnak, megtanulják, hogy hogyan terítsék le a vadat, de ugyanakkor azt is megtanulják, hogy mit tegyenek a tetemmel, miután elejtették. A taurenek nem hagyják, hogy a zsákmányaik csak úgy a koszban rohadjanak meg. A vadászoknak megfelelő imákat kell mondaniuk az állat szelleméhez, és egy sajátos szertartással kell megnyúzniuk. Néhány vad gyógynövényeket és sámáni közvetítést is igényel. Ez egy bonyolult gyakorlat, amely többévi tanulást kíván.
A sámánok tanítják meg a vadászoknak a helyes szertartásokat, mert a sámánok teremtenek kapcsolatot a taurenek és a Föld Anya között. A sámánok az állatok szellemeivel és az elemekkel beszélgetnek. Ők azok, akik meghallják a hangokat a szélben, és értelmezik a szimbólumokat és az előjeleket. A taurenek spirituális útmutatásért és oktatásért fordulnak a sámánhoz, így a sámánok (különösen az öreg sámánok – gondoljatok csak arra, amit korábban mondtam az idősek tiszteletéről ) a leghatalmasabb és legfontosabb tagjai a törzsnek.
Egy tauren nem döntheti csak úgy el, hogy sámán lesz, hová gondolsz. Ez egy hívás. Annak a taurennek, aki a múltról álmodik és hallja a szellemek beszédét, talán az a sorsa, hogy sámán legyen. Talán egyszerűen bolond.
Egy született sámán betéve tudja népének és törzsének történelmét és legendáit. El kell látogatnia Kalimdor szent helyeihez, hogy elvégezhesse a látnoki küldetéseket (ezekről a következő alkalommal lesz részletesen szó), és megismerje a különböző virágokat és gyógynövényeket, amelyeket a sámánok a szertartásaik során alkalmaznak. (az eredeti szövegben a sámánra mindig nőneműként, „she”-ként hivatkozik a szöveg – a szerk.) A legtöbb fiatal sámán éveken keresztül tanul, bár néhány különösen gyorsan tanuló akár ezzel a tehetséggel is születhet. Ezek a gyorsan tanulók akár kevesebb, mint egy év alatt igazi sámánná válhatnak.
Amikor egy taurenből sámán lesz, gyakran a törzsével marad, hogy támogassa őket. Vannak, akik ugyanakkor hívást hallanak, hogy vándoroljanak, és az egyéves (vagy még hosszabb) kutatásuk során teljes hosszában bejárják Kalimdort, megismerve a földet. Néhány sámán késztetést érez arra, hogy elhagyja a törzsét és újat alakítson, különösen, ha elég kevés a vad a területen.
Tehát a végkövetkeztetés az, hogy a taurenek nem csak hatalmas barbárok, akik a földeken vándorolnak és gazellákra vadásznak. A kultúrájuk évszázadok fejlődésének eredménye, és minden egyes tauren különleges helyet foglal el ebben a komplex társadalomban. Gondokkal és problémákkal küszködnek, akárcsak mi mindnyájan, de ez az egységes tauren kultúra mégis egy biztonságos helyet nyújt az ifjaknak, hogy tanuljanak és fejlődhessenek.
Tauren Ünnepek
A legtöbb tauren törzs a következő ünnepeket tartja meg minden évben.
- A Föld Anya Tánca: Ez a négy részes ünnep az évszakok változását jelképezi. Minden tavasz, nyár, ősz és tél kezdetén illatosított füveket és gyógynövényeket égetnek el a szertartás során, hogy megkönnyítsék a Föld Anya számára az új alakjába való átmenetelt. Ekkor a taurenek az előző évszak legfontosabb alapanyagaiból lakomáznak; például, a tavasz beköszöntekor a taurenek elfogyasztják a téli raktáraik maradékát, mint a szárított húsokat és a tartósított zöldségeket.
- A Nap Megújulása: Ezt a szertartást a nyár közepén tartják, és ezzel ünneplik a nap folyamatos felkelését és lenyugvását. A taurenek úgy tekintenek erre a ceremóniára, mint egy új nap lehetőségeire, és arra motiválja őket, hogy merjenek változni a következő évben. A Nap Megújulásakor minden tauren a vörös és a narancssárga árnyalataiba, valamint arany és réz ékszerekbe öltözik. Kukorica, sárgarépa és más napérlelte zöldségek képezik a lakomát.
- Kodó Dob Ciklus: A nevével ellentétben ez a fesztivál az elmúlt évben a tauren törzsért hozott összes állat áldozatát ünnepli. Egy dob ciklus, amelynek során az egyik tauren addig üti folyamatosan a dobot, amíg egy másik tauren át nem veszi a helyét, és egy teljes napon és éjszakán át tart. A dobolás a leölt állatok előtt tiszteleg és kéri azoknak az élő állatoknak az áldását, akik az elkövetkezendő évben fogják életüket adni a törzsnek. Rossz előjel, hogyha a dob ciklus megszakad, még mielőtt vége lenne a fesztiválnak.
Tauren Legenda: Osak és a Fehér Kodó
Abban az évben, amikor a kodók elhagyták a földeket és a madarak csak egy tojást költöttek, Osak Főnök végignézett a népén és látta, hogy milyen soványak és milyen beesett a szemük.
„Meg kell etetnem a népemet” – mondta Osak Főnök. – „Muszáj átvészelni a fehér évszakot, amíg el nem jön a tavasz.”
Osak Főnök megnézte a raktárakat, beszélt a vadászokkal, és tudta, hogy nincs elég étel ahhoz, hogy túléljék a fehér évszakot. Osak Főnök keresztülsétált a mozdulatlan erdőn és meditált. Hosszú ideig meditált, de nem jött egy bölcs gondolat sem. Végül felállt, mert már a csontjai fájtak. Visszafelé vette az irányt, a törzséhez.
Ahogy Osak Főnök átkelt a mozdulatlan erdőn, egy meglepő kép tárul eléje: egy hófehér, tiszta szőrű öreg kodó. A kodó rápillantott Osak Főnökre és folytatja útját az erdőn át. Megbűvölve a jelenségtől, Osak Főnök követte a kodót és hosszú idő múlva egy tisztásra bukkantak. A tisztás közepén egy tiszta, friss vízű tó állt, benne sok hallal. Szarvasok ittak belőle. Osak Főnök mosolyogva ránézett a fehér kodóra, azután visszatért a törzséhez, hogy elmondja, merre találnak ételt és vizet.
A fehér kodó azóta is a jólét jelképe a taurenek körében.
Spirituális hierarchia és Tauren Titulusok
A tauren társadalom egy spirituális hierarchián alapuló szerkezet. A legtehetségesebb és leghatalmasabb sámánok hagyományosan nagy erővel rendelkeznek, habár a vezetés nem korlátozódik csak a varázsmondókra. Ők tolmácsolják a Föld Anya hangját és az őrök kívánságait; néha ezek az értelmezések a vadászok vagy a harcosok felértékelődéséhez vezetnek a törzsön belül. Csakúgy, mint Vérpata Cairne (Cairne Bloodhoof), a jelenlegi törzsfőnök esetében.
A törzs vezetője a „főnök” (chief) és/vagy a „törzsfőnök” (chieftain) címet használja. A törzs három legerősebb gyógyítója (healer) támogatja a főnököt, közülük is a legerősebb a „látnok” (seer) címet viseli. A főnök általában valamely döntéshozatal előtt konzultál a látnokkal és az ő két segítőjével, de nem követelik meg tőle ezt a megbeszélést.
Az Egyesült Tauren Törzsek (United Tauren Tribes) vezetője – napjainkban Vérpata Cairne – szintén a „törzsfőnök” címet ahsználja. A tanácsüléseken a főnökök javaslatokat tesznek a törzsfőnöknek, de a végső döntést itt is a törzsfőnök egymaga hozza meg.
A „főnök”, „törzsfőnök” és a „látnok” címek viselése nincsen nemhez kötve. Az idős női sámánok időnként felveszik a „vénasszony” (crone) vagy a „rangidős vénasszony” (elder crone) nevet, amit a többiek a tisztelet jeleként használnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése