A nagák történelme
Tízezer évvel ezelőtt, ahogy ma a
legtöbb tanult személy tudja, létezett egy hatalmas civilizáció.
Azokat, akik ezt a civilizációt létrehozták, kaldoreieknek
nevezték, és a mai éjelfekhez hasonlóan néztek ki (bizonyos
okokból). Az elsődleges ok, ami miatt a civilizációjuk olyan
hatalmas lett, az az Örökkévalóság Kútjának, egy mágikus
energiával telített világító tónak a felfedezése volt. Az
Örökkévalóság Kútja volt az akkor még egyetlen kontinensből,
Kalimdorból álló világ összes arcane mágiájának forrása. A
kaldoreiek megtanulták, hogy hogyan férhetnek hozzá a kút mágikus
energiáihoz, és így jöttek létre az első arcane mágusok.
Az arcane mágia azonban veszélyes.
Gyakori használata függőséget okoz, egyre többet kíván belőle
az egyén, és egyre inkább az ördögi fel energiát is kívánja
vele együtt. Aztán egy nap a hatalmas kaldorei királynő, Azshara
került az érdeklődés középpontjába. Azshara volt a
leghatalmasabb mágus a világon, és egy csapat hozzá hű
arkanistával vette körül magát. Azshara és követői, akiket
Nemesenszületetteknek (Highborne) hívtak, egészen
megszállottjaivá váltak az arcane mágiának. Egyre erősebb és
erősebb varázslatokat használtak. Ez a fajta visszaélés azonban
destabilizálta a Kutat.
Egészen pontosan az, amikor az első démoni suttogások elérték
Azsharát és a Nemesenszületetteket, ami nem tudom, hogy mikor
volt, de szerintem jóval a megkoronázása után. Erre az időre már
a kaldorei főváros is a királynő nevét viselte: Zin-Azsharinak
hívták és a nép kérésére vette fel ezt a nevet. Azshara és a
Nemesenszületettek egyre arrogánsabbá váltak, és még
erőteljesebb varázslatokat használtak. A visszaélés felkeltette
a Lángoló Légió vezetőjének, Sargerasnak a figyelmét.
Ugyanakkor nem Sargeras rontotta meg Azsharát és a
Nemesenszületetteket – hanem a saját hatalmuk.
Miután Sargeras kapcsolatba lépett a Nemesenszületettekkel, azon kezdtek munkálkodni, hogy démonokat idézzenek erre a világra. Végül sikerült is nekik. Az ég tüzet okádott. Ezt követte az Ősök Háborúja (War of the Ancients), az az emlékezetes idő, amikor pokollények (infernals) törtek át az erdőkön, félistenek ütköztek meg a démonurakkal és kaldorei kaldorei ellen harcolt. Végül a fiatal druida, Haragvihar Malfurion (Malfurion Stormrage) hatalmas erejű szövetségesei segítségével felrobbantotta az Örökkévalóság Kútját. Ennek eredménye volt a Hasadás (Sundering) nevű katasztrófa. A föld a ma is ismert kontinensekre és szigetekre bomlott szét. Ezrek tűntek el és a kaldoreiek földje elpusztult. A Lángoló Légiót elűzték. Az elpusztított Örökkévalóság Kútja körüli területek és Zin-Azshari nagy része a mélybe zuhant, a zúgó tengerek aljára, ahol az óceánfenékbe ütköztek.
A robbanás ereje egy lyukat képezett az óceán fenekén, feltárva a bolygó olvadt magját. Ez a hasadék ma is létezik – Szakadéknak (Rift) hívjuk –, így Azeroth olvadt belseje szabadon áramlik az óceánba, felhevítve a közeli vizeket. A Viharörvény (Maelstrom) ezen a helyen alakult ki az óceán felszínén, a történelem tanújaként megmaradva. A Viharörvény is mind a mai napig létezik, ez az óriási és heves mágikus vihar, amely feldühíti az óceánt. A Viharörvény felkorbácsolja a tengereket és egy roppant nagy örvénnyé formálja őket, amelynek a közepét a Szemnek (the Eye) nevezzük. Ha egyszer valakit bekap az örvény áramlása, nincs esélye menekülni. Ezenkívül a hullámok alatt egy áthatolhatatlan vízfal veszi körül a Szemet.
Számos éjelf, köztük Azshara is, a tenger mélyére süllyedt a városukkal együtt. Ezek a Nemesenszületettek túlélték a süllyedést. Átkozottak voltak és nagákká változtak – kígyószerű, víz alatt is lélegző óriásokká. Az óceán fenekén, a Viharörvény alatt élnek 10.000 év óta. A férfiak és a nők eltérnek a megjelenésükben, a testfelépítésükben és a gondolkodásmódjukban. A nőstények, talán azért, mert ugyanolyan neműek, mint a hatalmas Azshara Királynő, megtartották mágiájuk és intelligenciájuk nagy részét a mutálódásuk alatt is. Minden nagának hosszú farka és pikkelyes bőre van, de a nőstényekben több maradt meg az egykori elf arcberendezkedésből, és hajlamosak négy, vagy még több kart növeszteni. A hímek nem tudták ennyire megtartani egykori intelligenciájukat; az évek folyamán szinte bestiákká alakultak át. Nincsenek extra végtagjaik, mint a nőstényeknek, de sokkal nagyobb az életerejük és az ellenálló képességük, mint a nőstény nagáknak, vagy nemes elf testvéreiknek.
Az egyszerű túlélésnél azonban többet is tettek a mélyben. A nagák az Örökkévalóság Kútjának süllyedése miatt kialakult mélytengeri árokban telepedtek le. A felrobbant Örökkévalóság Kútja maradék energiákat hagyott hátra, amelyek az óceán fenekére gyűrűztek be, a nagák városának közelébe. Tíz évezreden át formálták mutánssá ezek az energiák az elesett Nemesenszületetteket, addig alakítva rajtuk, amíg meg nem feleltek új környezetüknek. A nagákat Azshara irányítja, aki mostanra egy szörnyű félistenné mutálódott. Miután felébredt a tenger fenekén, elrendelte, hogy a korábbi otthonával vetekedő palotát építsenek neki. A nagák Zin-Azsharit az új fővárosukká, Nazjatarrá formálták. A Viharörvény efelett kering; bármi, ami az örvénylő vízbe esik – kincsek és ócskaságok – az végül a nagák várakozó kezei közé kerül. A királynő palotája tökéletes otthon, de őt még mindig frusztrálja, hogy az éjelfek tovább élik azt az életet, amit ő elvesztett. Vannak tervei arra nézve, hogy hogyan foglalja vissza korábbi területeit, de eddig még nem tett érte semmit.
A naga történelem egy szusszanásnyit pihenőt tartott potom 10.000 évre. Hogy ezalatt mit csináltak Nazjatarban azon kívül, hogy mutálódtak, nem tudom. Talán megszelídítettek néhány őshonos élőlényt, hogy a háborúban bevethessék őket. Tanulmányozták az arcane mágiát. El bírom képzelni, hogy összecsaptak a makrurákkal, akiknek a fővárosa, Mak’aru a szomszédságukban van.
A nagák a Harmadik Háború környékén jöttek elő a felszínre. Az egyik első naga-észlelés akkor volt, amikor Thrall Hadfőnök megmentette a Sötétlándzsa trollokat egy murloc törzstől egy vihartépett szigeten a Déli Tengereken. A murlocok egy általuk tengeri boszorkánynak nevezett lényt imádtak. Az orkok és a trollok nem azonosították őt akkoriban a nagák királynőjével, de később, amikor többet megtudtak erről a népről, rájöttek az igazságra.
Miután felfedezték, hogy ugyanolyan könnyedén tudnak a víz felett élni, mint alatta, néhány naga előőrsöket épített Kelet-Kalimdor vad tengerpartjain. Hiányzik nekik a földi életük, és féltékenyen őrzik minden előőrsüket. A legkiterjedtebb általuk őrzött terület Azshara romvárosa, amiből már kevés emlékeztet az egykori dicső napokra. Habár vissza akarnak térni a földfelszínre, 10.000 év után mégiscsak otthonosabban érzik magukat Nazjatar víz alatti városában.
Az újabb kapcsolatra a nagákkal nem sokkal a Harmadik Háború után került sor. Napjáró Kael’thas (Kael’thas Sunstrider) az újonnan szerveződött vérelfek hercege találkozott a nagák követével, Vashj Úrnővel, aki felajánlotta segítségét a Falka elleni harcban. Kael’thas ezt elfogadta. Azonban amikor a vérelfek ember parancsnoka, Garithos Főmarsall felfedezte ezt a szövetséget, felmondott a vérelfeknek. Úgy gondolta, hogy a nagák jóvátehetetlenül gonoszak, és a vérelfeknek is gonosznak kell lenniük, ha velük társulnak. Garithos bebörtönözte Kael’thast és a maradék vérelfeket. Halálra ítélte őket. Mielőtt azonban végrehajthatta volna az ítéletet, Vashj Úrnő tűnt fel és felajánlotta Kael’thasnak, hogy segít neki megszökni. A vérelf, nagyon bölcsen, elfogadta.
Eközben néhány naga elvesztette a türelmét, amiért Azshara nem tesz semmit annak érdekében, hogy visszaszerezze egykori földjüket. Ennek az átkozott fajnak jópár tagja ezért csatlakozott Illidanhoz, amikor az Sargeras Sírját akarta elérni. Segítettek neki megtalálni a Megtört Szigeteket (Broken Isles) és a Sírt, majd megszavazták, hogy elkísérik őt Északszirtre (Northrend) is. Amikor a Szövetség legyőzte Illidant, ezek a nagák vele együtt távoztak Külsőföldre (Outland).
Izgalommal töltötte el őket, hogy egy sokkal agresszívabb (még ha legyőzött) vezetőt követhetnek, mint a királynőjük, ezért a vérelfekkel együtt védelmezték Illidant. Legyőzték fogvatartóját, Árnyékdal Maiev Felügyelőt (Warden Maiev Shadowsong), és elkísérték a Lidérckirály megdöntésére irányuló küldetésére is. Arthas azonban vereséget mért rájuk a Lidérckirály otthonában, Jégkorona citadellájában és önmagát tette meg az elképzelhetetlen erejű Lidérckirállyá. Habár a nagák a vereségeken kívül mást nem tapasztalhattak Illidan irányítása alatt, de több kalandban volt részük vele, mint az elmúlt 10.000 év során Azshara Királynővel. Azok a nagák, akik túlélték az ütközetet, készségesen Illidannal tartottak Külsőföldre.
Manapság a naga expedíciók a királynőjük parancsára az egész világra kiterjednek. Csak egy dolgot mondhatok biztosan: Habár a felszín elfelejthette őket, ők nem feledkeztek meg rólunk.
A nagák kultúrája
Kevesen vannak, akik bármit is tudnak
a naga kultúráról, de én köztük vagyok. Valójában viszonylag
sokat tudok, mert elég bolond voltam ahhoz, hogy ellátogassak a
fővárosukba… egyedül. Mindezt a kutatás nevében!
A változások, amiket az ősi arcane energia okozott, megjósolhatatlanok voltak, és a mutációs erő minden nagát máshogy érintett – volt, akit jobban, volt, akit kevésbé. Minden naga magán viseli ezeknek a mutálódásoknak a jellegzetességeit: a hajlékony gerincet, az indákat, az uszonyt, a csontos taréjokat, az erezetet és más mintázatokat a bőrön és ehhez hasonlókat. Más nagákon még ennél is többet tett a mutáció, de ezeknek még jótékony hatása is volt.
A legmeglepőbb pontja a naga kultúrának az, hogy a nemek milyen szerepet töltenek be a nép életében. Köszönhetően az ősi átoknak, amely nagává formálta őket, a férfiak és a nők mind fizikailag, mind mentálisan különböznek egymástól, és ez a különbség meghatározza a kultúrájukat is. A naga férfiak nagyobbak és emlékeztetnek a sárkányokra – főleg a fejük. A testük hihetetlenül izmos, és gyakran tüskés vagy csontos taréjjal és más vad kiegészítőkkel díszítettek. A naga nők kifejezetten finomnak tűnnek hozzájuk képest. Karcsúk és hajlékonyak, inkább a kígyókra hasonlítanak, mint sárkányokra, és az arcuk kifejezetten elfszerű. A testük áramvonalas és a mozgásuk is kanyargósabb. A legtöbb naga nő négy karral született.
A naga bőrszín is meglehetősen változékony. Általában a férfiak bőre sötétebb, mint a nőké – a sötétkék és a sötétzöld a legelterjedtebb. A naga nők bőre világosabb színű, gyakran sápadtzöld, sárga, vagy türkiz. A mellkasuk általában világosabb színű, mint a hátuk. A szemük színe is sokféle lehet, de itt is a zöld és a kék a leggyakoribb.
A naga férfiak erősek és nagytestűek, míg a naga nők sokkal okosabbak és sokkal fogékonyabbak az irányítás és az arcane mágia használata iránt. Ezen tulajdonságok miatt a naga társadalom egy matriarchális társadalom. A nagák szerint a nők a férfiak felett állnak. Ezen a naga férfiak egyáltalán nem háborodnak fel; örömmel szolgálják az ő gyönyörű naga hölgyeményeiket.
Bár léteznek kivételek, a naga férfiak végzik a fizikai erőt és erőnlétet igénylő feladatokat, míg a naga nők az intellektuális feladatokat látják el. A férfiak bányásznak köveket és korallokat az épületekhez például, amíg a nők elkészítik a tervrajzokat és létrehozzák azokat a különösen finom freskókat, amik Nazjatar épületeit díszítik. A katonaság terén a férfiak a harcosok és az őrök, míg a nők a tábornokok és a mágusok. Ahogy már mondtam, kivételek léteznek, és a naga férfi parancsnokok elég elfogadottak.
Mind a férfiak, mind a nők nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra, a kovácsmesterségtől a varázslatokig. A nagák felismerték már a tudás értékét.
A nagáknak több évezredük volt arra, hogy a környezetükhöz alkalmazkodjanak, és fel is használták az őket körülvevő területeket, valamint az őslakos állat- és növényvilágot. Idomított cápák, sárkányteknősök és óriáskígyók, akiket hullámőröknek neveznek, felügyelik a Nazjatar körüli vizeket. Látszólag ez a kapcsolat nemcsak a hullámok alatti lényekre vonatkozik, hanem a szárazföldi naga erőkre, beleértve a képzett szárnyas kígyókat (couatl) is. A nagák a mur’gulnak nevezett néppel is együttműködnek, akik valaha murlocok voltak, azonban a Légió hatására ma már brutálisak, megátalkodottak és meghibbantak.
Mak’aru városa, a homárszerű makrurák fővárosa nincsen messze Nazjatartól, és a két nép elég gyakran vívott csatákat egymással. A makrurák utálják a nagákat és amelyiket meglátják, azt levágják; cserébe a nagák sem tanúsítanak sok könyörületet a makrurákkal szemben.
Minden naga tiszteli királynőjét, a hatalmas Azsharát. Soha nem volt más uralkodójuk, és Azshara egy élő félistenné vált a nagák szemében. Minden, amit tesznek, az ő elképzeléseivel van összhangban – és neki tíz évezrede volt ahhoz, hogy tökéletesítse tervét.
A változások, amiket az ősi arcane energia okozott, megjósolhatatlanok voltak, és a mutációs erő minden nagát máshogy érintett – volt, akit jobban, volt, akit kevésbé. Minden naga magán viseli ezeknek a mutálódásoknak a jellegzetességeit: a hajlékony gerincet, az indákat, az uszonyt, a csontos taréjokat, az erezetet és más mintázatokat a bőrön és ehhez hasonlókat. Más nagákon még ennél is többet tett a mutáció, de ezeknek még jótékony hatása is volt.
A legmeglepőbb pontja a naga kultúrának az, hogy a nemek milyen szerepet töltenek be a nép életében. Köszönhetően az ősi átoknak, amely nagává formálta őket, a férfiak és a nők mind fizikailag, mind mentálisan különböznek egymástól, és ez a különbség meghatározza a kultúrájukat is. A naga férfiak nagyobbak és emlékeztetnek a sárkányokra – főleg a fejük. A testük hihetetlenül izmos, és gyakran tüskés vagy csontos taréjjal és más vad kiegészítőkkel díszítettek. A naga nők kifejezetten finomnak tűnnek hozzájuk képest. Karcsúk és hajlékonyak, inkább a kígyókra hasonlítanak, mint sárkányokra, és az arcuk kifejezetten elfszerű. A testük áramvonalas és a mozgásuk is kanyargósabb. A legtöbb naga nő négy karral született.
A naga bőrszín is meglehetősen változékony. Általában a férfiak bőre sötétebb, mint a nőké – a sötétkék és a sötétzöld a legelterjedtebb. A naga nők bőre világosabb színű, gyakran sápadtzöld, sárga, vagy türkiz. A mellkasuk általában világosabb színű, mint a hátuk. A szemük színe is sokféle lehet, de itt is a zöld és a kék a leggyakoribb.
A naga férfiak erősek és nagytestűek, míg a naga nők sokkal okosabbak és sokkal fogékonyabbak az irányítás és az arcane mágia használata iránt. Ezen tulajdonságok miatt a naga társadalom egy matriarchális társadalom. A nagák szerint a nők a férfiak felett állnak. Ezen a naga férfiak egyáltalán nem háborodnak fel; örömmel szolgálják az ő gyönyörű naga hölgyeményeiket.
Bár léteznek kivételek, a naga férfiak végzik a fizikai erőt és erőnlétet igénylő feladatokat, míg a naga nők az intellektuális feladatokat látják el. A férfiak bányásznak köveket és korallokat az épületekhez például, amíg a nők elkészítik a tervrajzokat és létrehozzák azokat a különösen finom freskókat, amik Nazjatar épületeit díszítik. A katonaság terén a férfiak a harcosok és az őrök, míg a nők a tábornokok és a mágusok. Ahogy már mondtam, kivételek léteznek, és a naga férfi parancsnokok elég elfogadottak.
Mind a férfiak, mind a nők nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra, a kovácsmesterségtől a varázslatokig. A nagák felismerték már a tudás értékét.
A nagáknak több évezredük volt arra, hogy a környezetükhöz alkalmazkodjanak, és fel is használták az őket körülvevő területeket, valamint az őslakos állat- és növényvilágot. Idomított cápák, sárkányteknősök és óriáskígyók, akiket hullámőröknek neveznek, felügyelik a Nazjatar körüli vizeket. Látszólag ez a kapcsolat nemcsak a hullámok alatti lényekre vonatkozik, hanem a szárazföldi naga erőkre, beleértve a képzett szárnyas kígyókat (couatl) is. A nagák a mur’gulnak nevezett néppel is együttműködnek, akik valaha murlocok voltak, azonban a Légió hatására ma már brutálisak, megátalkodottak és meghibbantak.
Mak’aru városa, a homárszerű makrurák fővárosa nincsen messze Nazjatartól, és a két nép elég gyakran vívott csatákat egymással. A makrurák utálják a nagákat és amelyiket meglátják, azt levágják; cserébe a nagák sem tanúsítanak sok könyörületet a makrurákkal szemben.
Minden naga tiszteli királynőjét, a hatalmas Azsharát. Soha nem volt más uralkodójuk, és Azshara egy élő félistenné vált a nagák szemében. Minden, amit tesznek, az ő elképzeléseivel van összhangban – és neki tíz évezrede volt ahhoz, hogy tökéletesítse tervét.
NAGA HADERŐ
A nagáknak hatalmas erejű hadseregük van, ezt azonban még igazán nem mutatták meg a világnak. Eddig csak néhány esetben tűntek fel hadseregestül (mint Illidan kísérleténél a Fagyott Trónhoz vezető úton a Falkával szemben), valamint az Azeroth partszakaszain végzett felderítő misszióik során láthattuk őket. A pletykák szerint a nagák egyetlen főtámadásra készülnek a földfelszínen; most építik ki hozzá haderejüket, biztosítják a stratégiai pontokat, fontos tárgyakat és információkat gyűjtenek be, és a Szövetség, a Horda, a Falka és számos más ellenfelük védelmi erejét kóstolgatják. Néhányan arról suttognak, hogy Azshara újra a föld királynője szeretne lenni.
A naga társadalom ősi és ravasz, ahogyan a harcosaik is azok. Minden naga élvezi, hogy vízi természetét bevetheti ellenfelével szemben, különösen azokkal szemben, akik még nem találkoztak nagákkal. A naga parancsnokok úgy próbálnak manőverezni csapataikkal, hogy az ellenséggel lehetőleg folyók, tavak, lápok által körülvett területeken találkozzanak; ezek a vízfelületek semmilyen akadályt nem jelentenek a nagák számára, azonban a földi haderők számára igen, valamint védekező pontként és még útvonalként is szolgálnak a naga erőknek.
A naga férfiak, akik erősebbek és keményebbek a nőknél, a frontvonalban szolgáló katonák és a testőrök. Képesek bármilyen talajviszonyt a maguk előnyére használni, és az íjászat hiánya (ami nem igazán hasznos a víz alatt) miatt meglehetősen ravaszak a látóhatár és az oldalazó manőverek terén. A naga mürmidónok (myrmidon) erős közelharcosok, akik szívesen keverednek ökölharcba az ellenséggel. A naga királyi őrök, ahogy azt a nevük is jelzi, a különösen fontos egyedek védelmét látják el.
A naga nők varázshasználókként jelennek meg a csatatereken, a világ legősibb arcane örökségét használják mágusokként. Néhányan a hullámok papnőiként szolgálnak (priestess of the tides). A naga nők egyszerre szolgálnak a szövetségeseik mágia utánpótlásaként, valamint offenzív lövő harcosokként. A naga vezetők az íjászatban és a mágiában egyaránt jártas nők – a naga tengeri boszorkányok a nép legerőteljesebb bajnokai. A naga szirének is meglehetősen elterjedtek, akik a mágiájukkal megbénítják az ellenfelet, így a naga mürmidónok odakúszhatnak hozzájuk és lekaszabolhatják őket.
Amennyire én tudom, igazi naga seregek csak a hullámok alatt, Nazjatarban találhatók, valamint a Külsőföldön (Outland), ahol Vashj Úrnő vezérlete alatt ügyködik egy naga csapat Illidan mellett. Más, kisebb csoportok behálózzák az egész világot, ahol a nagák rejtélyes céljai számára fontos helyek és tárgyak után nyomoznak. Ezek a csapatok általában egy egyszerű vezérből – aki egy erős varázshasználó, vagy harcos - , pár tucat naga mürmidónból és néhány naga szirénből állnak. Lehetnek mur’gul szolgáik is, akik feláldozható hadtestek és elvégzik a piszkos munkát, de néhány csoportnak fürge sárkánya, szárnyas kígyója vagy hullámőrje is van erősítésnek, a küldetésük természetétől függően. Valamint naga felfedezők is vannak a csoportokban, akik a tengerpartoktól és a naga bázisoktól vándorolnak el befelé, hogy információkat gyűjtsenek királynőjük számára.
A nagáknak hatalmas erejű hadseregük van, ezt azonban még igazán nem mutatták meg a világnak. Eddig csak néhány esetben tűntek fel hadseregestül (mint Illidan kísérleténél a Fagyott Trónhoz vezető úton a Falkával szemben), valamint az Azeroth partszakaszain végzett felderítő misszióik során láthattuk őket. A pletykák szerint a nagák egyetlen főtámadásra készülnek a földfelszínen; most építik ki hozzá haderejüket, biztosítják a stratégiai pontokat, fontos tárgyakat és információkat gyűjtenek be, és a Szövetség, a Horda, a Falka és számos más ellenfelük védelmi erejét kóstolgatják. Néhányan arról suttognak, hogy Azshara újra a föld királynője szeretne lenni.
A naga társadalom ősi és ravasz, ahogyan a harcosaik is azok. Minden naga élvezi, hogy vízi természetét bevetheti ellenfelével szemben, különösen azokkal szemben, akik még nem találkoztak nagákkal. A naga parancsnokok úgy próbálnak manőverezni csapataikkal, hogy az ellenséggel lehetőleg folyók, tavak, lápok által körülvett területeken találkozzanak; ezek a vízfelületek semmilyen akadályt nem jelentenek a nagák számára, azonban a földi haderők számára igen, valamint védekező pontként és még útvonalként is szolgálnak a naga erőknek.
A naga férfiak, akik erősebbek és keményebbek a nőknél, a frontvonalban szolgáló katonák és a testőrök. Képesek bármilyen talajviszonyt a maguk előnyére használni, és az íjászat hiánya (ami nem igazán hasznos a víz alatt) miatt meglehetősen ravaszak a látóhatár és az oldalazó manőverek terén. A naga mürmidónok (myrmidon) erős közelharcosok, akik szívesen keverednek ökölharcba az ellenséggel. A naga királyi őrök, ahogy azt a nevük is jelzi, a különösen fontos egyedek védelmét látják el.
A naga nők varázshasználókként jelennek meg a csatatereken, a világ legősibb arcane örökségét használják mágusokként. Néhányan a hullámok papnőiként szolgálnak (priestess of the tides). A naga nők egyszerre szolgálnak a szövetségeseik mágia utánpótlásaként, valamint offenzív lövő harcosokként. A naga vezetők az íjászatban és a mágiában egyaránt jártas nők – a naga tengeri boszorkányok a nép legerőteljesebb bajnokai. A naga szirének is meglehetősen elterjedtek, akik a mágiájukkal megbénítják az ellenfelet, így a naga mürmidónok odakúszhatnak hozzájuk és lekaszabolhatják őket.
Amennyire én tudom, igazi naga seregek csak a hullámok alatt, Nazjatarban találhatók, valamint a Külsőföldön (Outland), ahol Vashj Úrnő vezérlete alatt ügyködik egy naga csapat Illidan mellett. Más, kisebb csoportok behálózzák az egész világot, ahol a nagák rejtélyes céljai számára fontos helyek és tárgyak után nyomoznak. Ezek a csapatok általában egy egyszerű vezérből – aki egy erős varázshasználó, vagy harcos - , pár tucat naga mürmidónból és néhány naga szirénből állnak. Lehetnek mur’gul szolgáik is, akik feláldozható hadtestek és elvégzik a piszkos munkát, de néhány csoportnak fürge sárkánya, szárnyas kígyója vagy hullámőrje is van erősítésnek, a küldetésük természetétől függően. Valamint naga felfedezők is vannak a csoportokban, akik a tengerpartoktól és a naga bázisoktól vándorolnak el befelé, hogy információkat gyűjtsenek királynőjük számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése