A Halász és a monkok

Két bölcs monk találkozott egymással a Jáde Kígyó Temploma alatt, hogy az igazság természetéről tanácskozzanak. Mivel a tenger tükörsima és nyugodt volt, úgy döntöttek, hogy felbérelnek egy halászt, hogy evezzen ki velük az ormokon túlra, hogy beszélgetésük közben megcsodálhassák a tájat.

- A tükörsima víz vihart jósol – figyelmeztette őket a Halász, de a bölcs monkok bíztak a szemükben és ragaszkodtak az utazáshoz.

- Az igazság abszolút – mondta az első monk, ahogy a kis hajó kisiklott a nyílt vízre. - Az univerzumban csak egy igazság létezik, és nekünk fáradhatatlanul azon kell dolgoznunk, hogy azt felfedjük.

- Az igazság relatív! - vágott vissza a másik, miközben felhők gyülekeztek a fejük felett. - Az univerzumban rengeteg igazság van, és csak a bolondok hiszik azt, hogy az ő igazságuk minden más igazság felett áll.

A Halász nem mondott semmit a monkok vitájára, mígnem az egyik végül feléje nem fordult és meg nem kérdezte a véleményét az igazság természetéről.

- Soha nem gondolkodtam még rajta – vallotta be.

A két monk megrázta a fejét és csettintettek a nyelvükkel. Majd aggódni kezdtek, mikor megtudták, hogy a Halász se írni, se olvasni nem tud.

- Úgy látjuk, hogy elvesztegeted az életedet – mondták neki.

Abban a pillanatban dörgés és villámlás rázta meg az eget, majd hatalmas vihar zúdult rájuk. A kis csónak hamarosan megtelt vízzel és felborult. Miután nagykabátját ledobta magáról, a Halász úszni kezdett a part felé.

- Segíts! - kiáltották a monkok, ahogy egyre nagyobb hullámok fordozódtak körülöttük. - Nem tudunk úszni!

A Halász így válaszolt:

- Úgy látom, elvesztegettétek az életeteket!