Szaurokok szorításában

Amikor a moguk elkezdték kiépíteni hatalmas birodalmukat, több ellenséggel is szembe kellett szállniuk: a jinyukkal, hozenekkel, pandarenekkel és nem utolsó sorban a mantidokkal. Hogy létszámban erősek maradhassanak, úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy saját népet, amelyet rabszolgasorban tartanak és amely helyettük is harcolni fog. A moguk az Örök Virágzás Völgyében élő hatalmas hüllőket és krokodil-fajtákat választották ki erre a célra. Így jöttek létre a szaurokok.

A szaurokok a moguk hadseregeként és testőreikként funkcionáltak. Gyorsak, ravaszak és kegyetlenek voltak, kellő értelemmel rendelkeztek ahhoz, hogy átláthassák a moguk harci taktikáit és annak megfelelően cselekedjenek. A szaurokok segítségével, akik elnyomták a többi népet, a moguk hatalmas birodalmat tudtak kiépíteni. Azonban a moguk nem gondoltak arra, hogy ötletük a visszájára sül majd el. Hiszen mit láttak a szaurokok? Hogy ők azok, akik kezükben tartják a kardot, ők azok, akik engedelmességre kényszerítik a jinyukat, a hozeneket és a pandareneket, és ők azok, akik valójában egybe tartják ezt a hatalmas birodalmat. Lassacskán feltámadt közöttük az elégedetlenség és az engedetlenség. Már nem tekintettek úgy a mogukra, mint gazdáikra, akik felettük állnak. Miért is tették volna? Nem a moguk kezében volt a fegyver, amellyel a birodalmat kiépítették. És a kegyetlen, agresszív szaurokok saját teremtőik ellen fordultak, ha a harcok kimenetele nem az ő ízlésük szerint alakult.

Erre nem számítottak a moguk, és nem is kívánták eltűrni ezt a fajta engedetlenséget rabszolgáiktól. Az ebben az időben uralkodó Dojan császár a hagyományos mogu módszert követte: tépjük ki a lelket minden élő szaurokból az Örök Virágzás Völgyében. Megparancsolta a harctereken állomásozó csapatainak, hogy tegyenek ugyanígy. Ezzel megkezdődött a Nagy Tisztogatás.

Csakhogy a szaurokok nem voltak hajlandóak megadni magukat, és dacosan szembeszálltak a mogukkal. Amint hírét vették az Örök Virágzás Völgyében történteknek, parancsolóik ellen fordultak és a vadonba menekültek a harcvonalakon túl, a mantidok területein. A legjobb esélyük a moguk ellen Krasarang vadon mocsaras területein mutatkozott, miután ez a régió a moguk számára meglehetősen ismeretlen volt. Ráadásul a moguk vizének megmérgezésével és a szállítmányok megrongálásával tovább gyarapíthatták a halott moguk számát. Dojan császár hiába küldött csapatokat, fegyvereket, rabszolgákat, egyszer sem járt sikerrel, és az itt portyázó szaurok csapatokat soha nem sikerült legyőznie.

Fia, II. Dojan kétségbeesetten próbálta befejezni azt, amit apja elkezdett. Még székhelyét is elhagyta, hogy személyesen irányíthassa és vezethesse a csapatokat a lázadók ellen. A Krasarang Vadonra néző sziklákon felállított katonai sátrából elégedetten szemlélte, hogy a dzsungel fokozatos letarolásával fokozatosan sikerült a szaurokokat is elpusztítani a Dojanni Barlangok környékén. Arra azonban nem számított, hogy a szaurokok 5. és 7. légiója egy éjjel felmásztak a hatalmas sziklákon, lesből megtámadták katonai sátrát és őt a Négy Szél Völgyének határán található szakadék szélére rángassák. Soha nem találták meg a császár holttestét. És az uralkodó nélkül maradt birodalom káoszában, amely két évig is eltartott, a szaurokok visszahúzódtak a rengetegbe és elrejtőztek.

A szaurokok a Mogu Birodalom bukását is túlélték a vadonban rejtőzködve. Soha nem alkottak egységes birodalmat, megvetettek mindenfajta törvényt, helyette helyi bandákba tömörülve rablásból és fosztogatásból igyekeztek fenntartani magukat, és teszik ezt mind a mai napig. A legismertebb banda Salys vezér és csapata, akik a Négy Szél Völgyének déli részét járják egy hatalmas mushan, Galleon hátán. Ezenkívül több banda is arra „szakosodott”, hogy tengerpartok közelében fekvő pandaren településeket fosztogatnak, majd ezután a tengerben villámgyorsan felszívódnak.  

A Villámszigeten élő szaurok törzs, a Skumblade törzs elutasítja azt a tényt, hogy a moguk ruházták fel őket értelemmel, és tették őket primitív hüllőkből gondolkodó lényekké. A törzs papjai ugyanis azt tanítják, hogy a szaurokok valójában egy égi láthatatlan lény, a Kros nevű ördögszaurusz leszármazottai. Éppen ezért az Ihgaluk Kőszirten bóklászó ördögszauruszt Kros ajándékának tekintik és Kroshiknak hívják. Az ördögszaurusz halála után pedig testét a tengerparton található oltárhoz viszik, ahol egy szertartás keretében elfogyasztják. Pár nappal később pedig egy újabb Kroshik tojás tűnik fel a kőszirt tetején, és az egész folyamat újraindul.

A szaurokok a nyers erőben és agresszióban hisznek, a gyengeséget megvetik. Úgy hiszik, hogy áldozataik húsának elfogyasztásával áldozatuk ereje is beléjük költözik. Emiatt az elhunyt szaurok harcosok holttestét is megeszik, hogy ezzel is erősebbé váljanak. A gyengék, akiket rövidkarmúaknak hívnak, csak akkor ehetnek a zsákmányból, ha az erős harcosok már jóllaktak, és az ő tetemeikhez nem nyúlnak, mivel nem kívánnak gyengévé válni.

És hogy mi a tanulság a szaurokok történetéből? Nos, a hatalom könnyen elveszik, éppen ezért fontos odafigyelni, hogy kinek a kezébe adjuk.