Azt hittem, hogy a Jáde Rengeteg az, ami egy hatalmas kiemelkedő
földdarab, de össze sem lehet hasonlítani Kun-Lai Orommal. Az ottani hegyek
olyan nagyok, hogy még a hőlégballonból nézve is szinte ki kellett törnöm a
nyakam ahhoz, hogy lássam, hogy hol olvadnak bele a havas csúcsok a felhőkbe.
Úticélunk – a Fehér Tigris Temploma – Kun-Lai észak-keleti
részében székelt. Ahogy a Jáde Rengetegben és a Krasarang Vadonban található
templomok, úgy ez is Pandaria egyik legendás égiének lett emelve. Ezesetben
Xuennek, a Fehér Tigrisnek. A ballon kapitánya, Shin is úgy utalt erre a
lényre, mint az erő szellemére, amely tökéletesen jellemezte ezeket az éles
hegyeket.
A templom talaja be volt fagyva, mikor megérkeztünk. A mancsaim
teljesen elgémberedtek, mire az összes halas hordót lepakoltuk. Még a
mosómedvém, Shisai sem tudott elmenekülni a hideg elől. Tetőtől talpig hó
borította a bundáját, és a bajszai jégcsapok lettek. Még lehet, hogy sajnáltam
is volna a kis fickót, ha nem lett volna olyan zsémbes mostanában. Előző éjjel
is, megpróbált megharapni, amikor rajtakaptam, hogy egy halat akart lopni a
hordókból!
Valami nem volt rendben vele, de nem tudtam mi az… még nem.
Miután leraktunk a szállítmányt, újra felszálltunk az égbe,
és Kun-Lai Orom déli részén található köves fennsíkra mentünk. Észrevettem egy
jinyu települést az Inkgill Tavacska mellett. Reméltem, hogy sokat megtudhatok
ennek a kétéltű népnek a kultúrájáról és gazdag történelméről. És ami még
fontosabb, tudni akartam, hogy hogyan teszik bele azokat az apró halakat a
buborékokba, amelyek ott lebegtek a levegőben.
De nem volt lehetőségem felfedezni Inkgillt. Valójában
semmit nem tudtam évezni Kun Lai csodálatos kilátásából. Ahogy teltek a percek,
Shisai egyre veszélyesebb és kiszámíthatatlanabbá vált.
- Mérges – magyarázta Shin, amikor észrevette a mosómedve
viselkedését. – De ez nem az ő hibája… -
Ezután a pandaren elmesélte nem, hogy az egyik sha – a tiszta düh lénye –
elszabadult a magas hegyekben lévő börtönéből. Terrorizálta a sztyeppét, és az
itt élő különböző népek erőszakoskodni kezdtek egymással.
Hogy még rosszabb legyen a dolog, egy bozontos jak-fejű
nomád nép, a yaungolok vándoroltak erre a területre nyugatról. Ezek a hatalmas
barmok úgy viselkedtek, mintha övék volna ez a terület, és az útjukba álló
településeket sorra felgyújtották. Shin nem tudta, hogy vajon a yaungolok
hirtelen felbukkanása kapcsolatban áll-e a sha-val, de az biztos, hogy ezek a
brutális lények nem teszik Kun-Lait biztonságosabbá.
Habár mi nem tudtunk sok mindent kezdeni sem a sha-val, se a
yaungolokkal, azért a mosómedvémen tudtunk segíteni. Shin azt mondta, hogy
ismer egy személyt, aki képes meggyógyítani Shisai dühkitöréseit: Bátor Yont.
Yon egy apró barlangban lakott a Kota Tetőn, amely egy távoli
hegység Kun-Lai délnyugati részén. Elég bogaras pandaren volt, aki híres volt
arról, hogy vadállatokat szelídít meg és megtanítja őket harcolni. Szerencsére
Shin régi jóbarátja volt Yonnak, így az idomár otthonában fogadott minket, és
hajlandó volt Shisaion segíteni. Óvatosan megvizsgálta a morgós mosómedvét.
Ezalatt gyakran a barlangjában tartott állatokhoz fordult, hogy kérdezzen tőlük
valamit, vagy csak suttogott nekik valamit. De ami igazán meglepett, azok a
furcsa pulóverek, csizmák és sálak, amik a falon lógtak. Az látszott, hogy
különböző fajta állatok számára lettek kötve. És mindegyik ruhadarabba bele
volt kötve Yon valamelyik háziállatának a neve!
- Nevess, ha akarsz – mondta védekezőn a szelídítő, amikor
észrevette, hogy a ruhákat bámulom. – De itt fent a hidegben fontos, hogy egy
háziállatot melegen tarts. Tudod, meghúzhatják az izmaikat.
Hát igen… Yon egy kicsit furulyás volt, de én kedveltem.
Emlékeztetett a Kóbor Szigeten élő monk mestereimre, akik az egész életükben az
általuk választott harcművészetet gyakorolták. Csak ahelyett, hogy elérné a
belső egyensúlyát, Yon nyuszikat harcoltatott bébi-krokodilokkal. Ami szintén
szuper.
A következő nap folyamán Yon különböző módszereket mutatott
meg nekem, hogy hogyan kezeljem Shisait és „összpontosítsam a haragját.”
Rájöttem, hogy ezalatt azt érti, hogy tanítsam meg a mosómedvét, hogy hogyan
harcoljon más állatokkal. Soha nem gondoltam volna, hogy az én kis szedett-vedett
szőrgolyóm képes lesz taktikát használni egy harc során, de kiderült, hogy
meglepően jó benne!
Shisai valójában képes volt felvenni a versenyt Yon
harcedzett állatkáival (köszönhetően természetesen az én stratégiai
tanácsaimnak.) Ezenkívül a harc lenyugtatta Shisait. Két ütközet között újra a
régi önmaga volt, bár kicsit több seb volt rajta.
A következő reggelen elhagytuk Kota Tetőt Shinnel és
Shisai-jal. Mielőtt elmentünk volna, Yon adott nekem egy zsákból a régi
háziállat-felszereléseiből: rágó-játékokat, hogy lekezelhessem Shisait, ha morcossá
válna, falatkákat és minden egyebet. A szelídítő nem kért fizetséget érte. Nagyon
tiszteltem őt ezért. Azért segített Shisainak, mert szereti a vadállatokat
megszelídíteni. És, nos, az is közrejátszhatott, hogy tudta, hogy egy árva
peták sincs nálam.
Shin kelet felé irányította a ballont, miközben arról
beszéltünk, hogy hol fog kirakni nekem. A beszélgetésünk közben egyszer csak
valami megragadt a szememet a földön. Pandarenek tucatjai léptek át egy
hatalmas kapun Kun-Lai déli határában.
Shin a Magasztos Égiek Kapujának hívta. Teljesen megdöbbent
azon, hogy nyitva van. Ugyanis többezer éve zárva volt. A falon túl egy olyan
terület fekszik, amely már csupán legendákban és mítoszokban létezett: az Örök
Virágzás Völgye. Olyan hely volt ez, ahova csak nagyon kevesek tették be a
lábukat.
Más szavakkal, a völgy minden felfedező megvalósult álma
volt, és már pontosan tudtam, hogy hova megyek legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése