T&K - A nemes elfek történelme és kultúrája

A nemes elfek történelme

 Sose szerettem a nemes elfeket, de találkoztam közülük néhány olyannal is utazásaim során, akik egészen törpös képességekkel rendelkeztek. És a Második Háborúban egy nemes elf pap mentette meg a hátsó felemet.

Bár néhány nemes elf még most is él,  egyre inkább arra ébredek rá, hogy amik a nemes elfek egykor voltak, az eltűnt – és soha többé nem lesznek olyanok. Azok, akiket még „nemes elfeknek” hívunk, voltak olyan bölcsek, hogy nem próbáltak meg ragaszkodni az annyira hangoztatott örökségüket és a vérelfekhez csatlakozni. Ugyanakkor számos nemes elf ragaszkodik az ő sajátos világnézetéhez.

Ha egy frusztráló estét akarsz, próbálj meg elcsevegni egy elffel a nemes elfek történetéről anélkül, hogy a kezetek ügyében lenne egy korsó sör. A legtöbben kijelentik, hogy történelmük valamennyi figyelemre méltó alakját félrevezették és félreértették. Kevesen vállalják fel a történelmükben azt a káoszt, amit a mágiájuk hozott erre a világra.

Csak nemrégiben fedeztük fel a nemes elfek eredetének igaz történetét – úgy tűnik, hogy még az elfek maguk is elfelejtették, amíg az éjelfek fel nem bukkantak és nem mondták el a saját szemszögükből a történetet. Atyám, ezt látnotok kellett volna. Azoknak a nemes elfeknek az arcát.

Nézzétek, minden elf egyforma volt valaha. Ez a tény kissé különös, mivel annyira különbözőnek tűnnek. Néhányan arcane mágiával játszadoztak, míg mások ragaszkodtak az isteni Elune-imádat életstílusához.

Az Ősök Háborúja után az éjelfek száműzték a Nemesenszületetteket (Highborne). Ragaszkodva ahhoz, hogy teljesen kikészítették őket, a nemes elfek, ezeknek a száműzötteknek a leszármazói, az éveken át tartó nomád életmódjukról, a halhatatlanságuk elvesztéséről és Quel’Thalas megalapításáról beszélnek, amikoris felvették a „nemes elfek” nevet.

Miután még mindig az arcane művészetéhez kötődtek, a nemes elfeknek nem jelentett problémát energiamedencéket létrehozni, amelyek az éjelfek holdkútjaihoz hasonlóak. Ugyanakkor mindazt, ami az éjelf kultúra központját jelentette, el akarták vetni. Így a hold imádatát és az éjelfek által folytatott éjszakai életmódot. Mivel minél jobban el akarták felejteni az éjelf kultúrát, természetesen a legfőbb energiaforrásukat Napkútnak (Sunwell) keresztelték.

Miután a nemes elfek letelepedtek új otthonukban, vad troll klánok támadták és terrorizálták a településeiket. A nemes elfek az emberek felé fordultak, egy új, de erős fajhoz, akiknek szintén gondja volt a trollokkal, és szövetséget ajánlottak nekik. Az emberek hajlottak is rá, de ... hát, az embereknek mágiára volt szükségük (a nemes elfek szerint), hogy hasznosak legyenek a harcban. Így a nemes elfek felajánlották, hogy megtanítják az embereket a mágiára. A két nép együtt legyőzte a trollokat. Miután a trollok már nem jelentettek veszélyt, a két nép felvirágzott, és az emberek a legkitűnőbb tanítványaikat északra küldték, hogy mágiát tanuljanak Quel’Thalasban.

A nemes elfek és az emberek jól tudtak együttműködni, így együtt létrehozták a Tirisfal Rendje (Order of Tirisfal) elnevezésű titkos mágikus társaságot, amely az utolsó védelmi erő lenne Azerothon, ha valaha is újra szükség lenne rá a Lángoló Légióval (Burning Legion) szemben. A szervezet sokáig ellenálló maradt a démoni behatolásokkal szemben. Aztán egyszer Aegwynn, az Őrző (Guardian) a démon Sargeras-szal küzdött meg. Legyőzte a démon fizikai megtestesülését, de sötét szelleme a lelkébe költözött. Itt nyugodott, amíg Aegwynn terhes nem lett Medivh-vel, amikoris Sargeras megszállta Medivhet (aki még meg sem született). Évekkel később Medivh a démonok bábujává vált; és megnyitotta a Sötét Portált (Dark Portal), hogy beengedje a világunkba a Hordát, akik a mai napig itt vannak.

A nemes elfek a következő néhány évben is barátságban maradtak az emberekkel, de csak akkor segítettek az Első Háborúban, amikor a  Horda először megtámadta és megszerezte Viharvárad Erődjét. Miután az embereket legyőzték, és a túlélők Khaz Modanon át északra menekültek, mi, törpök küldtünk követeket a nemes elfekhez és az emberekhez, hogy megtárgyaljuk a Horda fenyegetését. Együtt, elfek, törpök és viharváradi, valamint lordaeroni emberek létrehoztuk a Szövetséget, egy sereget, amely a nemes elfek és az emberek mágiájával, valamint a törpök pusztító tűzerejével és kitartásával volt felszerelkezve. A Második Háború során a Szövetség legyőzte a Hordát, visszafoglalta az emberek földjeinek többségét, valamint megölte vagy bebörtönözte a Horda vezetőit. A különbségeink ellenére egész jól tudtunk együtt dolgozni.

A nemes elfek valóságos paradicsomot építettek Quel’Thalas körül, a Napkút energiájának felhasználásával dússá és zölddé változtatva a földjeiket. Emlékszem, milyen nagy öröm volt ide látogatni a Felfedezők Céhének kezdeti napjaiban. A Második Háború csatái nagy területeket pusztítottak el, de a nemes elfek megesküdtek, hogy minden újjáépítenek. A földjeik meggyógyítása mindössze két évtizeddel a Harmadik Háború előtt történt. Az emberek, különösen a paladinok büszkesége, Arthas herceg a Lángoló Légió eszközévé vált. Arthas az őrült élőholt seregét Quel’Thalasnak vezette, hogy elég erőt szerezzen ahhoz, hogy feltámaszthassa a szellemidéző Kel’Thuzadot (egy élőholt lidérc formájában). Arthas végül elérte Quel’Thalast. A mészárlás szörnyű volt.

Azóta a nemes elfek sokkos állapotban vannak. Az otthonukat újra elpusztították; mágiájuk forrása sincs már meg. A Szövetség jóságától függnek, jobban bízva benne, mint amennyire az megbízik bennük. Egy nagy tábor – valójában a megmaradt nemes elfek többsége – nézte végig testvéreik behódolását, és a saját kezükbe vették a sorsukat, megragadva az arcane mágiához való függőségüket, és elesett rokonaik tiszteletére vérelfeknek nevezik magukat. Otthagyták a Szövetséget. Kael’thas, a vérelf herceg egy meglehetősen bizonytalan szövetséget kötött Illidannal, a démonvérrel szennyezett éjelffel, de a legtöbb vérelfnek erről nincs is tudomása.

Az elmúlt 10.000 év problémáiért okolhatjuk az elfeket, nemeseket és másfajtákat? Néhányan úgy gondolják, hogy igen, mivel ők engedték először a Lángoló Légiót a világra, és elindították azokat az eseményeket, amelyek a mai napig kísértik földjeinket. Nem tudták helyrehozni a hibáikat, továbbra is makacsul ragaszkodva ahhoz az elképzeléshez, hogy uralni tudják a vágyaikat, hogy erősebbek, mint azok, akik elbuktak. Mások a Lángoló Légiót hibáztatják, azt mondják, hogy a démonok olyan hatalmasak, hogy senki sem tud ellenállni az ő romlottságuknak. Az emberek is démoni befolyásolás alá estek, ahogy az orkok is; a nemes elfeket ugyanúgy becsapták. És az a pár, aki ismeri a valódi történelmüket, tudja csak tagadni, hogyha nem lettek volna a nemes elfek, akkor ma az emberek sem léteznének.

A nemes elfek kultúrája

A nemes elfek száma annyira lecsökkent a háborúban és utána a vérelfek kiválásával, hogy a napjainkban nemes elf fajról és nemes elf társadalomról már nem is beszélhetünk. A nemes elfek szétszóródott egyének. A legtöbben úgy döntöttek, hogy továbbra is hűek maradnak a Szövetséghez, de ez minden nemes elf egyéni döntése, és nem a nemzet mint egész dönt róla.

Bárhol a világban találkozhatsz nemes elfekkel, ahol a Szövetség városai találhatók – habár meglehetősen ritkák Észak-Kalimdorban. Az éjelfek megengedik az ember, gnóm és természetesen törp követeknek és küldötteknek, hogy meglátogassák erdőiket, de a nemes elfekkel szemben sokkal tartózkodóbbak. Mivel szövetségesek és rokonok, ezért felajánlják nekik a vendégszeretetüket, de nem bíznak meg a nemes elfekben.

Állandóan abban a tudatban élni, hogy más népek – akik valójában a szövetségeseink – meglehetősen bizalmatlanok velünk szemben, bárkit megviselne. Ugyanakkor vedd ezt a bizalmatlanságot és dobd egy olyan népre, amely dölyfös önhittségének már hosszú története van, és máris egy fabatkát sem fog hatni rájuk. A nemes elfek minden más néppel távolságot tartanak. Szolidaritást tudnak vállalni más varázshasználókkal és akikkel közösek a céljaik, tehát nem teljesen kitaszítottak, de biztos, hogy rossz úton járnak.

Nemes elfekkel kalandozni gyakran meglehetősen érdekesnek bizonyul. Ha egymással utaznak a nemes elfek (ami manapság nem túl gyakori érthető módon), nyugodtak és szerethetőek, vagy legalábbis így mondják. Ha másokkal utaznak, akkor tartózkodóak lehetnek, és csak saját magukra és céljaikra fókuszálnak. Néhányan meglehetősen védekezőek a kritikákkal szemben, rögtön támadva és elítélve inkább másokat.

Néhány nemes elf azért még így is nevet szerzett magának. Napperzselő Jah’Yani (Jah’Yani Sunscorch) egy diplomata Theramore-ban. Nyitva tartja a szemét és figyeli, hogy az erőviszonyok hogyan változnak a város népei között. Aztán ott van Fényszemű Kin (Kin Lighteye), egy harcos, aki megpróbált hátat fordítani népe mágiájának, de nem tudta teljesen megtagadni vérének függőségét a mágiától.

Az elfeknek sok mindenre kellene választ adniuk, különösen, ha a mágia kerül szóba. Sokan őket hibáztatják azért, hogy a Lángoló Légió Azeroth földjére betette a lábát, hogy Kalimdor teljesen széthasadt és számos faj belekeveredett a háborúba. Ha nem lett volna az elfek megszállottsága az arcane mágia iránt, mondják, egyik sem történt volna meg. A démonok nem tudták volna megvetni a lábukat ezen a világon, és a Falka sem jött volna létre.

Ugyanakkor ezek az emberek félreértik a nemes elfeket. A nemes elfek már régóta tudják, hogy az arcane mágia veszélyes, ezért építettek rúnaköveket Quel’Thalas körül, hogy elrejtsék arcane mágiájukat a Légió elől. Ezenkívül a nemes elfek segítettek Tirisfal Őrzői megalapításában, hogy további védelmet nyújtsanak a világnak az arcane mágia veszélyeivel szemben – habár, mint tudjuk a Légió bárhogy képes befurakodni erre a világra.

Az ősi időkben a Nemesenszületettek egyszerűen csak nem gondolták, hogy az arcane mágia rossz. Ma a nemes elfek sajátosan érzékenyek a mágiához való kötődésük miatt, ez azonban következménye annak, hogy Arthas megfertőzte a Napkutat. A nemes elfek nem sokkal Quel’Thalas megalakulása után létrehozták a Napkutat; azóta minden nemes elf ebből a hatalmas arcane mágia forrásból nyerte erejét bárhol a világon.

Erőben fürödtek a nap minden percében. Néhány nemes elf nem is ismert mást: egész életükben ott volt a Napkút, egészen mostanáig. Most, hogy a Napkutat beszennyezték, minden egyes nemes elf az elvonás akkut gyötrelmeitől szenved és elég nehéz időket él meg. Néhányan tudják, hogy miért. Néhányan nem.

Ez az érzés inspirálta a szakadást, ami kialakította a vérelfeket, akik ma már számbelileg messze túlszárnyalják a nemes elfeket. A vérelfeknek más a fontos és más a viselkedésük, mint a nemes elfeknek, és már nem tekintik magukat nemes elfeknek. Ugyanakkor az arcane hagyomány összekapcsolja a két nemzetet és az arcanisták mindkettő csoportban gyakran feltűnnek.

A nemes elfek már régóta tartanak fenn kapcsolatot a Szent Fénnyel (Holy Light) is. Habár kevesen lesznek paplovagok, papjaik felbecsülhetetlenül értékesnek bizonyultak a Harmadik Háború során. A nemes elfek megértik a fontosságát mind az isteni, mind az arcane mágiának.

A nemes elfek katonai ereje

- Sárkánysólyom Lovasok (Dragonhawk Rider)
Nemes elf mágusok, akik a levegőben harcolnak. A nemes elfek ezeket a lovas harcosokat támogató csapatnak használják, hogy semlegesítsék az íjász harcosokat és bástyákat a varázslataikkal. A sárkánysólyom lovasok elit légi harcosok. Mint mágusok, a sárkánysólyom lovasok a csata fölött maradnak, hogy varázslataikkal elkábítsák az ellenséget és kiiktassák a potenciális veszélyes ellenfeleket.

- Nemes elf pap
A Szent Fénynek sok híve van az elfek között. A kényelem és védelem üzenetét terjesztik a kirekesztettek között, az egység reményét az elfek, félelfek és emberek között – és bosszút a Falkával szemben.
Mint a Szent Fény papja, aki a védelem szempontjának rendelte magát, nem a harcban támad, hanem inkább hátul marad egy csoport szövetségessel, és könyörgéssel, imákkal és varázslatokkal segíti őket. Varázsbotját csak akkor használja, ha a védelme falán rés támad.

- Nemes elf varázsló
A nemes elfek híresek a mágiájukról és a csatatéren az elf varázslók gyakran csatlakoztak a Szövetség csapataihoz, ahol legnagyobb volt a kavarodás. Habár fizikailag nem erősek, vitán felül állnak a képességeik és a bátorságuk.
Az elf varázslók egy csapat tagjaként szeretnek szolgálni, különösen ha néhány ember fedezéke védte őket.