Orgrimmar. Amikor első alkalommal meglátta, földbe gyökerezett a lába a látványtól. Nem sokkal korábban hagyták maguk mögött a Tombolószél Kanyont, és bukkantak ki annak magas homoksziklái mögül Durotar könyörtelen napfényére. Előttük a vörös talaj végeláthatatlanul nyúlt el és a horizont a forróság hullámai közé veszett, eltorzítva a távolságokat. Égbekiáltó különbség volt Nagrand zöldellő dombjaihoz képest.
- Ott! Látod? – Thrall megállította farkasát és az északi horizont felé mutatott. Garrosh is megállt mellette és összehúzta a szemét. A kíséretük mögöttük lelassított és ott tülekedett.
A távolban látott egy magas kaput, egy éles faoszlopokból álló falat, vörös tetős tornyokat… Nem, biztos becsapják a szemei. Összerezzent meglepettségében. Orgrimmar nem lehet ilyen nagy. Rápillantott Thrallra, aki kitartóan figyelte őt, arcán a legőszintébb vigyorral. Láthatóan alig várt Garrosh reakcióját. Garrosh érezte, hogy elpirul. Garadar talán nem kifejezetten lenyűgöző, de ott ő volt a törzsfőnök. Az apja fia volt.
- Lenyűgöző – mordult fel. – Ha tényleg olyan nagy, mint amilyennek látszik.
Thrall nevetett. – Csak várd ki – mondta vigyorogva.
A kapuk nem pusztán magasak voltak. Hatalmasak voltak. Az őrök tisztelettudóan szalutáltak, ahogy áthaladtak, felismerve a hadfőnököt. Garrosh mereven előre nézett és felhúzta vállait. Hirtelen kiszáradt a torka. Természetesen a por volt az oka.
Thrall teletömte a fejét a város képeivel utazásuk hetei alatt. Garrosh azt hitte, hogy pontosan tudja, hogy mire számíthat. Tévedett. Semmi, semmilyen beszéd a világon nem készíthette fel arra, amit látott. Két-három emelet magas épületek emelkedtek ki előtte, az utcafront kanyargós átjárókba tűnt, amelyeket fák és kiálló sziklák vettek körül. Hacsak feleekkora ork település is létezett volna Draenoron, már régen lerombolták volna, vagy elhagyták volna. Orgrimmar ugyanakkor tele volt élettel. A téren mindenfelé orkok voltak. Több ork volt itt, mint amennyit az utóbbi években látott, több, mint amennyiről tudott, hogy egyáltalán él. Olyan látvány volt, amelyre soha nem tudta volna felkészíteni magát.
Amikor Garrosh még egészen kisgyerek volt, a klánok elhatározták, hogy megalakítják a Hordát, és hónapokat töltöttek el, hogy megfelelően felkészüljenek arra, ami az Első Háborúként ismert. Évekkel később a Második Háború után a Szövetség cserébe megtámadta az orkok szülőföldjét, és Garrosh alig várta, hogy csatlakozhasson a Horda csapataihoz és az apja oldalán harcolhasson. De ennek esélye ahogy jött, úgy el is ment, és helyette bezárva karantén alatt maradt Garadarban a vöröshimlőnek köszönhetően, alig tudott járni, egyszerre égette betegségének láza és gyengeségének szégyene. A saját apja is anélkül távozott Azerothra, hogy hátranézett volna, és soha nem tért vissza Garadarba vagy a fiához. És neki, Pokolsikoly Garroshnak, a Csatadal klán örökösének, nem volt annyi ereje, hogy segítsen népének. A Horda elutasította őt. Lehet, hogy Mag’har volt – romlatlan –, de ugyanakkor nem kívánatos is.
A Horda végleg elesett. Az emberek lerombolták a Sötét Portált és bebörtönözték a legyőzött orkokat, és az óriási háború véget ért. A Mag’harok végleg magukra maradtak. Maradt néhány ork a Hordából, ez egészen bizonyos, de messziről elkerülték Garadart, mivel óvakodtak és megvetették annak fertőzött lakosait. Bár maga a fertőzés már elmúlt, de a babona és a keserűség nehezen hal ki. Az orkok egy kihalófélben lévő néppé változtak, szétszórtan mindig a túlélés határán egyensúlyoztak. Végül nyilvánvalóvá vált, hogy a Hordát teljesen lerombolták, hiszen az ellenségei addig támadták, amíg a remény is hamuvá lett, és a túlélés lehetetlen küldetésnek tűnt.
Itt Orgrimmarban nemcsak életben maradt a Horda; virágzásnak indult. A tér telis-tele volt orkokkal. Kereskedők árulták portékáikat, engedményekkel csábították a lehetséges vásárlókat. Gyerekek szaladgáltak a standok között, láthatatlan ellenségeikkel harcolva. Gyalogos katonák felügyelték az utcákat. Garrosh alig bírt hinni a szeme előtt zajló eseményeknek.
Mellette Thrall kuncogott. Garrosh ránézett.
- Igazi látvány – mondta Thrall.
Garrosh bólintott, de nem szólalt meg.
- Mindent látni fogsz, Garrosh – folytatta Thrall. Szélesen rámosolygott. – Üdvözöllek Orgrimmarban!
***
Csatadal Erődben felmentek a lépcsőn, felmásztak a tornyok tetejére, és szemügyre vették a kohókat és az öntödét. Mikor visszatértek a nagy hallba, Thrall órákig vizsgálta a padlón kiterített óriási taktikai térképeket Északszirtről. Gondosan és aprólékosak vésték bele a bőrpergamenekbe őket, és az összes ismert erődöt és frontvonalat tartalmazták, barátét és ellenségét egyaránt. Garrosh különösen azt figyelte meg, hogy milyen keményen bámulja Thrall Viharorom északi félszigetét, ahol Ulduar fekszik. Garrosh gondolatai közé hirtelen befészkelte magát a balul sikerült dalarani találkozás a Kirin Torral. Csalódást okozol. Ökölbe szorította a kezét, amíg el nem eredt a vére.
- Hol van – kérdezte hirtelen – a front Jégkoronánál? – Gondosan áttanulmányozta a térképet; csak egy krétával megjelölt jel volt ott.
- Délkeletre a szárazföldön – válaszolta Garrosh, - amelyet az Ezüst Keresztesek vezetnek. – A térkép egy másik részére mutatott, a Keresztesek erőjétől kicsit északra.
- Az Orgrim Pörölyét innét indítottuk el. Jégkorona várfalait a levegőből fogjuk megtámadni. – Rápillantott Thrallra. – A felderítőink azt jelentették, hogy a Szövetség is pontosan ezt tervezi.
Mielőtt még Thrall válaszolhatott volna, egy másik hang zengte keresztül a csarnokot.
- A támadás már meg is kezdődött. – Thrall és Garrosh a beszélő felé fordult.
Varok Saurfang Nagyúr egy lepecsételt borítékot tartott a kezében és hozzájuk lépett.
- Ez az üzenet éppen most délután érkezett – folytatta. – Feketesebes Korm személyes pecsétjével van lezárva.
- Throm-ka, Varok – mondta Thrall.
- Throm-ka, Hadfőnök – felelte a másik.
- Dalaranból érkeztünk Agmar Pörölyén át – mondta Thrall. Egy pillanatra megállt. – Tiszteletünket tettük Haragkapunál.
Varok csöndben maradt.
- Részvétem Dranosh miatt – folytatta Thrall.
- A fiam tisztességes halált halt, miközben a népét védelmezte – válaszolta gyorsan Varok. – Megtoroljuk a szellemét, amikor legyőzzük a Lidérckirályt.
Thrall bólintott.
- Itt van Feketesebes jelentése – folytatta Varok, visszatérve a tekercsre. – Lássuk, hogy milyen híreket kaptunk a frontról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése