T&K - Az emberek kultúrája

Az emberek kultúrája a jelen pillanatban különösen érdekes helyzetben van, mivel a rangok és címek jelentősége nagymértékben lecsökkent napjainkban, köszönhetően az emberek kétségbeesésének. Arathor birodalmának megalapítása óta a nemesi cím és rang szélsőséges módon fontos volt az emberek társadalmában – csak most, ahogy egyre több és több ember fogja fel, hogy a címed nem tud megállítani egy kardot vagy egy járványt, kezdték el az emberek egymást egyenrangúként kezelni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a 

nemességnek semmi jelentősége nincs napjaink emberi kultúrájában; pédául Andiun Király (jó, igazából Herceg) jelentős katonai döntéseket hozhat, nem elsősorban a kiváló vezetői képességei miatt, sokkal inkább azért, mert ő az előző király fia és születésétől kezdve megvan ehhez a hatalma. Ez egy elég extrém példa, de a nemesek még mindig jelentős befolyással rendelkeznek. Valójában az ifjú király tanácsadóinak többsége azért számít „képzettnek”, mert nemesi sorból származnak. Ezzel kapcsolatban a véleményemet majd a Szövetség jelenlegi állapotánál fejtem ki, de elhihetitek nekem, hogy lesz egy-két gondolatom a témáról.

Mind a hét fő emberi városnak megvoltak a maguk hagyományai és Viharvárad vált a szokások és tradíciók olvasztótégelyévé, köszönhetően annak a nagy számú menekülthullámnak a földgolyó minden részéről, akik egy biztonságos menedékért utaztak ide. Theramore ha lehet, még érdekesebb, mivel jó sok törp és elf is él itt, szóval van néhány furcsa dolguk – ahogy a több nemzetség együttműködéséből létrejött közösségeket mind az „új” Viharváradban, mind Theramore-ban elég szokatlan úton adaptálták. Pédául amikor Theramore-ban jártam, felfigyeltem arra, hogy számos törp és ember csatlakozott az éjelfekhez egy rövid imára, vagy egy holdkút felkeresésére holdkeltekor.

Egy érdekes megjegyzés. Úgy tűnik, hogy az emberek számára teljesen természetes a különböző népek közötti közvetítés és olyan tevékenységek szervezése, amelyek mindenkinek megfelelnek. Theramore-ban egyaránt láthatsz nemes elfeket (habár nagyon keveset) és éjelfeket – ami meglehetősen különös tekintve, hogy nincsenek egymással beszélő viszonyban vagy már 10.000 éve. Az emberek megteremtették ennek a lehetőségét; ők a diplomácia mesterei, ami egyszerre érdekes és idegesítő. Vannak emberek, akik ezt arra használják, hogy lehetőleg mindenki boldogan éljen, amíg meg nem hal (mint Büszkerév Jaina), és vannak, akik a politikai képességeiket arra használják, hogy a népeket egymásnak ugrasszák (mint Aiden Perenolde). Természetesen valószínűleg ez az oka annak, hogy a Falka legnagyobb részét miért (egykorvolt) emberek vezetik – és igen, tudom, hogy a Lidérc Király jelenleg egyszerre egy ork és egy ember, de ez egyszerűen túl magas nekem ahhoz, hogy megértsem.

Amíg az emberek azzal büszkélkedhetnek, hogy ők vannak a vezető szerepekben, akkor ezeknek a vezető embereknek köszönhető a jelenlegi hanyatlás is (pár kivétellel, mint Büszkerév Jaina kisasszony). Hasonlóan, a meghatározott városokból származó emberek tipikus szerepei ma már keveset érnek. Például tíz évvel ezelőtt közel minden férfi, asszony és gyermek Dalaranban mágus volt – oké, rossz példa, ők ma is közel mind azok. Ugyanakkor lent Viharváradban azok a családok, akik generációk óta csak katonákat szültek és neveltek, új mesterségeket tanultak ki, és a nemesek egyre inkább keverednek az „egyszerű” emberekkel. A múltban közel akkora volt a szakadék két különböző városból származó ember között, mint a nemes elfek és az éjelfek között (vagy mint a nemes elfek és az emberek között). Ma már egyáltalán nem ez a helyzet; a Második Háború közelebb hozta egymáshoz a különböző nemzetségeket, mint valaha. Mindazonáltal az emberek továbbra is a szélsőségek népe, és ez a vallás témájánál ütközik ki leginkább.

Az emberek voltak az első ismert követői a Szent Fénynek, és az elsődleges követői mind a mai napig. Habár a hit fogyatkozott valamennyire a Harmadik Háború során azzal, hogy az Ezüst Kéz nem tudta meggyógyítani a Falkát, az olyan szervezeteknek, mint a Skarlát Keresztes Lovagoknak sikerült visszaszerezniük az emberek hitét (a jobban vagy a rosszabban). A Szent Fény jelentős pontja az emberi kultúrának; még azok is, akik nem hisznek benne, ajkukra veszik a Fény nevét. Többször hallottam a csatatéren „A Fényért!” felkiáltást, mint ahányszor meg tudnám számolni. Az ördögbe is, még a boszorkánymesterek is jelentős erőket mozgósítanak a Fény megátkozására – szóval úgy gondolom, hogy annyira jelentősnek találják, hogy muszáj figyelemre méltatni.

Napjainkban már nem látsz annyi gyereket, akit az Ezüst Kéz Lovagjának szánnak, mint korábban, de azért továbbra sem szokatlan dolog. Szerencsére még soha nem láttam olyan gyereket, akit a Fény Templomának papjává szántak volna – az volna még csak a furcsa –, de azért a számuk szintén nem kevés ma sem. A hitvita egy jelentős téma ezekben az években, habár a legtöbb hivatalos vallási dokumentum elpusztult vagy elveszett Lordaeronban. Rájöttem, hogy a Teológia Elveszett Kötete, amit Anduin Lothar kimentett a Halott Tárnákból az Első Háború során, még mindig megvan, de meglepetésemre később nem hallottam róla túl sokat. A végső következtetésem az, hogy túl sok ember ordítozik a másikkal nagyon jelentéktelen apróságokon, meg hogy hogyan gondolkozzanak néhány elvont koncepción. Vicces dolog. A fiatal lovagok és papok hajlamosan a régi szövegek és kötetek elvesztésében egy esélyt látni az újrakezdésre és egy erősebb Egyház kiépítésére; természetesen a tradicionalisták nem sokat törődnek ezzel a gondolattal. Az új vallási szabályok megalkotása, amelyet az érsek vagy megáldana vagy nem, szintén kiváló vitaforrás. Egyesek olyan messzire merészkednek, hogy az olyan csoportokat, mint az Ezüst Hajnal, eretnekeknek és szektáknak neveznek – kíváncsi vagyok, hogy ennek oka valójában mennyire az elképzelések különbözősége, és mennyire csak az irigység.

Ez a másik, amit érintenünk kell. Azok az őrült szektások. Úgy tűnik, hogy napjainkban tonnaszámra vannak. A Kárhozottak Szektája, vagy hogy is hívják magukat ezek a démon-imádók, a legjobb példák, de a Skarlátok is biztosan ebbe a kategóriába esnek. Úgy tűnik, hogy ha egy ember talál valamit, aminek szentelheti magát, akkor azt teljes lelkesedéssel képes követni, tökmindegy, hogy milyen elmebeteg is lehet az. Következésképpen a civilizált kultúrákban minden ilyen szektával szemben óriási megbélyegzés található (az egyetlen lehetséges kivétel a Skarlát Keresztes Lovagok, akiket általában csak a saját tudatlanságuk miatt tűrnek el az emberek). Az emberi népek megveszekednek az ún. jó ügyekért, továbbá a démonok és élőholtak követőinek boszorkányüldözéséért. Következésképpen, az emberek szép számban töltik fel az Alkony Pörölyének sorait, akik a Régi Istenek követői – de erről a legtöbben soha nem is hallottak. Még. Lefogadom, hogy ha egy törp megérzésének bármi jelentősége van, hamarosan hallani fogunk ezekről a Régi Istenekről. Jó nagy mókának hangzik, nincs igazam?

A vallás nem az egyetlen dolog, amire képesek az emberek az egész életüket feltenni. A céhek tagjai és az egyszerű kereskedők is gyakran egyetlen képesség tökéletesítésére fókuszálnak, ami nem szokatlan másoknál sem, de az emberek azok, akik leginkább a képességeikből akarnak megélni. Amíg egy törp csak egyszerűen büszke arra, hogy egy régi kovács vagy mérnök család sarja, addig az emberek ezt ki is akarják használni, ezért összefognak. Céhet alakítanak minden területen; az ördögbe is, még a tolvajoknak is van egyfajta egyesülete, ha az SI:7-et (a viharváradi „Titkos Ügynökség”) annak lehet nevezni. Következésképpen, ezeknek a kereskedő céheknek a tagjai meglehetősen vagyonosak, ha jók abban, amit csinálnak; ez eredményezi egy különvált „középosztály” jelenlétét a parasztság és a nemesség között, ami nem minden azerothi nép társadalmában található meg. Ez újabb konfliktusokat generál, mivel számos nemes család problémát lát a „közemberek” egyre növekvő befolyásában. Ezek a tehetős (vagy nem annyira tehetős, mert a nemesek nem fizetik meg nekik, amit kellene) kereskedők cserébe nyíltan neheztelnek a nemességre.

A legjobb példa erre a szituációra a Defias Testvériség, amit már korábban is emlegettem. A dolog azzal kezdődött, hogy azok a kőfaragók, akiket nem fizettek ki, hogy Viharváradot felújították, cserébe egy széleskörű felkelést szítottak ismeretlen szövetségeseik segítségével. Mivel hivatalosan a „középosztály” semmivel sem élvez több jogot, mint a parasztság, legalábbis tudomásom szerint, ezért úgy gondolom, hogy idővel az ilyen jellegű csoportosulások egyre gyakoribbá fognak válni. Már várom, hogy felbukkanjanak más, kisebb tolvaj-testvériségek, hogy a Defias „sikerét” leutánozzák. Azt is figyelembe kell venni, hogy a legszegényebb emberek számos esetben támogatják a Defiast és más hasonló csoportokat, köszönhetően az olyan félrevezető híreknek, hogy valójában a nemesség rabolja ki őket (meg még számos más oknak). Ez valószínűleg a leginkább annak köszönhető, hogy hiányzik a megfelelő tájékoztatás Viharvárad kormányától, valamint az olyan szokatlan stratégiai döntéseknek, mint katonai építményeket (pl. őrtornyokat) létesíteni egyes farmok közelében, és ezzel ezeknek a farmoknak a termelékenységét jóformán lerombolni.

Sokat beszéltem már itt tolvajokról és lovagokról, de úgy tűnik, hogy az emberek keze szinte mindenben benne van. Talán a kíváncsiságuk az oka, de szinte minden foglalkozási ágban megtalálhatók az emberek. Hamar felszednek magukra egy kicsit a kultúrájából, nyelvéből és más tulajdonságából annak, akivel egy kis időt eltöltenek – majdnem olyan gyorsan, mint én. Például lent Fojtótövis Völgyben észrevehető, hogy milyen sok ember tanult meg vadászni törp puskával, néhány esetben úgy, hogy csak minimális képzést kapott egy valódi puskástól (értsd: törptől). Vagy az, hogy még az ősi időkben az emberek az elfektől meglepően gyorsan eltanulták a mágiát.

Az emberek kultúrájában az ünnepek átvétele is fontos; megünnepelnek mindent, amit mások. Például, nekünk törpöknek van egy téli fesztiválunk, amikor Tél Nagyapóról mondunk meséket; az utóbbi években egyre több ember is részt vesz ezen az ünnepségen. Hasonlóan minden évben csatlakoznak hozzánk az Aratási Fesztivál idején a háborús veteránok kitüntetésén; kifejezetten külön adót fizetnek Fényhozó Uther miatt, akit a legnagyobb emberi hősök között tartanak számon. Lordaeron emberei az aratás vége felé tartottak egy fesztivált; az Elhagyottak betiltották ezt a gyakorlatot, és most ezt az estét az ő rejtélyes „Wickerman” (Vesszőből Font Ember) rituáléhoz használják fel … azt tervezem, hogy idén megnézem ezt a rituálét és lejegyzem, amit látok, mivel nagyon keveset tudok erről a különös eseményről.

Ah, a hősimádat. A közeljövőben tervezik azok a bolond komák Viharváradban, hogy a három Bronzszakáll-fivérnek szobrot állítanak, tudok róla. Az emberi építészet alapjaiban egyszerűbb, mint a törpöké, ami érthető, hiszen teljesen a felszínen építik az összes városukat (fel nem foghatom, miért). Azt mondják, hogy a legszebb szobrokat ezek a nyavalyások építették, amit törp valaha láthat; Viharvárad külső várfalán valóban szépek azok, úgy gondolom. A mágusok tornyai is egészen hatásosak a maguk jellegében, de a legtöbb mágus csal, és varázslatot használ ahhoz, hogy megépítse néhány részét, szóval az nem számít. A modern emberi építészet egy része a törp és a nemes elf tervezés keveréke, ami nem meglepő. Ez különösen igaz Lordaeronban, ahol még az elkülönülő Quel’Thalas-i elfek is gyakran megjelentek a csere-kereskedelemben. Ugyanígy az emberek legtöbb kézműves tárgya is „félúton” van az elfek pillekönnyű stílusa és az általunk kedvelt szilárdkő stílus között. Az ízlésük, az építészeti stílusuk és a politikai hajlongásaik következtében hajlamos vagyok úgy gondolni az emberekre, mint egy „középfajra”; közbenjáróként szolgálnak, és a technológiájuk és kézművességük szintén középutas jellegű. De már megint elvesztettem a fonalat – a hősökről akartam beszámolni.

Anduin Lothar, Uther a Fényhozó, Medivh – legendák nevei és nemcsak az emberek között. Namármost, bevallottan ezek a fickók mind fontos szerepet játszottak az Első, a Második és a Harmadik Háborúban, de ugyanilyen fontos Bronzszakáll Magni és még sokan mások. Az embereket megjegyezzük. Az embereket felmagasztaljuk. Az embereknek van egy erős, néphagyományos beütése, amellyel az évek múlásával egyre dicsőbbnek tartják a saját embereiket; talán ez az oka annak, hogy annyian követték a „híres” Büszkerév Daelin admirálist akkor is, amikor már világosan látszott, hogy nincs ki mind a négy kereke (és az ördögbe, még azután is, hogy a saját lánya is szembehelyezkedett vele). Leszögezem, hogy ennek nemcsak az emberi vezetés balféksége az oka; még azok az emberek is, akik nem is játszottak olyan fontos szerepet az események alakulásában, gyakrabban és kedvezőbb színben vannak feltüntetve, mint más fajok tagjai. Tény, hogy az emberek könnyen találnak olyan személyeket, akiket lenyűgözőnek tartanak, és ezért a világ összes többi részét arra akarják rávenni, hogy ugyanígy érezzen, tekintet nélkül arra, hogy valóban lenyűgöző az a személy, vagy sem. Nem panaszkodom, ezt ne feledjétek. Csak érdemes megjegyezni, hogy a Második és a Harmadik Háborúban rengeteg meg nem énekelt hőst láttam a harcmezőkön, ezzel szemben az emberek maguk közül aránytalanul nagy számban őriznek meg és magasztalnak fel az emlékezetükben hősöket. Érdekes.

Hát, a Szövetséggel való kapcsolatukról és más érdekes dolgokról majd később; viszket a tenyerem, hogy egy egész fejezetet szenteljek ennek, szóval most veszek egy nagy levegőt, és  majd máskor visszatérek a témához.

(Forrás: Wow RPG - Alliance Player's Guide 137-139.p.)