A Kóbor-sziget

(Olvasás közben ajánlom a háttérben Liu Lang dalát vagy a Kóbor-sziget zenéjét hallgatni)

Évezredekkel ezelőtt, mikor Pandaria elvált Kalimdortól és a Hasadás (Sundering) létrejött, Pandaria lakói úgy hitték, hogy a Hasadás miatt a világ többi része elpusztult. Azonban egy ifjú pandaren, Liu Lang a kalandvágytól fűtve Pandaria partjainál a horizontot fürkészte és azon gondolkodott, hogy mégis mi lapulhat a köd mögött. Barátságot kötött egy tengeri teknőssel, és úgy döntött, hogy elindul barátjával a nagyvilágba egy zsák élelemmel, a ruháival. A pandaren, akitől az élelmét és felszerelését vásárolta, és akit Shen-Zinnek hívtak, azt tanácsolta neki, hogy vigyen magával egy esernyőt, hogy legyen mi alatt meghúznia magát éjjelente. Liu Lang megköszönte és meg is fogadta a jó tanácsot, és azt ígérte, hogy a boltosról fogja elnevezni teknősét.

A pandarenek, akik látták Liu Lang távozását, azt mondogatták, hogy ennek a pandarennek nincs ki mind a négy kereke, és fejüket csóválták, miközben arra gondoltak, hogy valószínűleg soha többet nem látják az ifjú kalandort. Öt év múlva azonban Liu Lang visszatért Pandaria és elmesélte, hogy mit látott a nagyvilágból. És hogy Liu Lang hogyan tudott visszatérni a köd által elrejtett kontinensre? Ebben volt segítségére barátja, Shen-Zin Su, aki a Krasarang Vadonban található Teknős-parton született. A tengeri teknősöknek ugyanis van egy olyan képessége, hogy mindig visszatalálnak arra a partra, ahol születettek. Így tudott Liu Lang visszatérni Pandariára.

Liu Lang elmesélte a többieknek, hogy a világ nem pusztult el a Hasadás után, hanem él és számtalan csodája van. A többi pandaren elámulva hallgatta őt, azonban amikor megkérdezte, hogy ki akar vele tartani, senki se csatlakozott hozzá, hanem marasztalták, hogy maradjon végre itthon. Liu Lang azonban újra nekiindult Shen-Zin Su hátán a világnak, hogy öt év múlva visszatérjen.

Ez alkalommal elmesélte, hogy összebarátkozott egy bika-szerű néppel, a taurenekkel. Teknőse közben akkorára nőtt, hogy Liu Lang saját otthont tudott építeni a tetején magának, de nagyon magányosnak érezte magát. A többi pandaren azonban megint nem akart vele tartani, kivéve egyet. Amikor Liu Lang ismét elindult, egy fiatal és bátor pandaren-lány, Shinizi csónakkal követte őt. A pár hamarosan összeházasodott és boldogan élt a teknős tetején három gyermekükkel együtt.

A következő alkalommal, amikor visszatértek Pandariára, Liu Lang megkért hét papot, hogy csatlakozzanak hozzájuk, hogy a segítségükkel befoghassák a természeti erőket, hogy növekedjenek és gyarapodjanak Shen-Zin Su hátán. A papoknak természetesen szintén kellettek feleségek, akiktől gyermekek születettek. Legközelebb már számos sörkészítő mester és más kalandvágyó pandaren is csatlakozott a kis csoporthoz, amely immár valóságos sziget volt. Életük a vándorlásról és a kalandról szólt, és ötévente mindig visszatértek Pandariára.

Amikor Liu Lang már nagyon idős kort megért, és érezte, hogy élete lassan véget ér, megkértee barátját, Shen-Zin Sut, hogy egy utolsó alkalommal vigye még el Pandaria. Ezután Liu Lang elbúcsúzott mindenkitől és a legenda szerint egy félreeső helyre vonult. Ott kinyitotta bambusz-esernyőjét, lefeküdt alá, elaludt, és szelleme eggyé vált Shen-Zin Suéval. A csendes kis domb tetején pedig a bambusz-esernyő hatalmas fává nőtt. Ezt a helyet hívják ma a Botok Ligetének (Wood of Staves). A többi pandaren, aki Liu Langhoz csatlakozott, ezután is boldogan élt Shen-Zin Su tetején, járva a világ tengereit. Liu Lang halála óta azonban soha többet nem tértek vissza Pandariára, és lassan más szárazföldön sem kötöttek ki. Az egykori bátor és kíváncsi pandaren felfedezők leszármazottai, akiket Liu Lang „unokáinak” hívnak, lenyugodtak, már nem kívántak felfedezők lenni, kivéve néhányukat, mint Chen és Li Li Stormstoutot.

Liu Lang életét ma is minden pandaren kölyöknek elmesélik, mint ahogyan bölcs mondásait - „Nemes az, ki mindig kérdéseket tesz fel”, „Olyanoknak kellene lennünk, mint a gyermekek, mivel a mi vénünk a világ, amely annyi dolgot megtanít nekünk”, és „Ne gyászold a jól élt életet!” - is megőrzik emlékezetükben a teknős hátán élők, akik otthonukat Kóbor-szigetnek nevezték el.

A Kóbor-szigeten az élet nyugodt és derűs volt, mígnem Shen-Zin Su a Viharövény (Maelstrom) közelébe úszott. A talaj instabillá vált, a termények fonnyadozni kezdtek és úgy tűnt, hogy Shen-Zin Su az örvény halálos spiráljába kerülve imbolygott jobbra-balra. Az itt élő pandareneknek hamar megoldást kellett találniuk a problémára, különben mindannyian meghalnak. Ezért Liu Lang halála óta először meg kellett próbálniuk szóba állni Shen-Zin Suval.

Ahhoz, hogy beszélhessenek vele, szükségük volt a négy elementál-szellemre. Az idős pandaren tanítómester, Shang Xi Mester két kiváló tanítványát, Felhőnéneklő Aysát (Aysa Cloudsinger) és Tüzesmancs Ji-t (Ji Firepaw) kérte meg, hogy segítsenek neki ebben. Meg kellett találniuk Huot, a tűz-szellemet, Wugou-t, a föld-szellemet, Shu-t, a víz szellemét és Dafenget, a levegő szellemét. Aysa és Ji azonban két nagyon különböző utat követtek.

Aysa a Tushui filozófia híve volt, amelynek tanítója, Feng Mester szerint „a fegyelem nem egy háborút, amelyet megnyerhetünk, hanem egy folyamatosan vívott csata.” A Tushui hívei szerint igazán tiszteletreméltő életet folyamatos meditációval, kérlelhetetlen edzésekkel és mély morális hittel lehet élni. Szerintük két, elválasztható morális út létezik: a jó és a rossz útja. A morális értékek állandók és minden áron meg kell őrizni ezeket, még ha ez önfeláldozással, vagy fájdalmas veszteségekkel is jár a nagyobb jó érdekében.

Ezzel szemben Tüzesmancs Ji a Huojin filozófia követői közé tartozott. Az ő jelmondatuk Zurong Mester gondolatai voltak: „Mindig kétkedj. Mindig kérdezz. A nagyobb jó elérése közben csak a tétlenség az egyetlen rossz út.” Ebből is látszik, hogy a legnagyobb igazságtalanságnak a tétlenséget tartották, és úgy érezték, hogy otthonuk és szeretteik védelme érdekében szégyenkezés nélkül megtehetnek bármit. A morális értékeket és ideákat nem tartják abszolútnak, hanem olyanoknak, amelyek a körülményekkel változhatnak.

Miközben a szellemeket kutatták, Shang Xi mester egy ifjú és tehetséges tanítványát kérte meg, hogy kísérje el a Botok Ligetében. Az ifjú pandarennek elmesélte, hogy a pandaren vének közel 3000 éve adják át tudásukat az ifjaknak, és minden vén életében eljön a nap, amikor távoznia kell és botját ősei botjai közé kell ültetnie. Ezért jött ide Shang Xi mester, mert az ő ideje is lejárt. Utolsó kívánságaként azonban arra kérte az ifjú pandarent, hogy beszéljen Shen-zin Suval, mivel mindannyian veszélyben forognak. Így Aysával és Jivel együtt az ifjú pandaren egy hőlégballonba szállt.

- Hol van Shang mester? - kérdezte az ifjút Ji.

- Ji, a Botok Ligetében jártak – felelte Aysa. - Te is tudod, hogy hol van most Shang mester.

- Bah, had reménykedjen a pandaren, oké? Hiányozni fog az öregfiú.

- Ji, kérlek, legyél tisztelettudó, amikor Shen-zin Suval beszélünk – figyelmeztette Aysa.

- Mikor nem vagyok én tisztelettudó? Ezzel megbántottál, Aysa.

- Maj akkor foglak, ha szégyent hozol ránk.

Eközben a légballon elérte Shen-zin Su fejét.

- Shen-zin Su – szólította meg a teknőst óvatosan Aysa –, mi Liu Lang leszármazottai vagyunk. Érezzük a fájdalmadat és segíteni akarunk neked. Mi bánt téged, Shen-zin Su? Mit tehetünk érted?

- Valóban fájdalmaim vannak – szólalt meg a teknős –, de megmelengeti szívemet, hogy Liu Lang unokái nem felejtettek el engem. Egy tüske állt az oldalamba, és nem tudom kihúzni. A fájdalom szinte elviselhetetlen, és nem tudok tovább egyenesen úszni. Kérlek, unokák, kihúznátok a tüskét? Nem tudom egymagam megtenni.

- Természetesen, Shen-zin Su! - nyugtatta a teknőst Aysa. - De olyan nagy a páncélod, hogy fogalmam sincs arról, hogy hol lehet ez a tüske.

- Abban az erdőben van, ahova nem teszitek be a lábatokat. Kövessétek a hegyeket és megtaláljátok – válaszolta a teknős.

- Megtaláljuk és kíhúzzuk, ígérjük neked!

- Köszönöm, unokák.

- Egy tüske? - kiáltott kel Ji. - Én meg otthon hagytam a csipeszemet. Hogy tud egy ilyen dolog ekkora fájdalmat okozni egy ilyen nagy lénynek?

- Hamarosan megtudjuk – felelte Aysa.

És hamarosan meg is találták a „tüskét” Pei-Wu Rengetegben, ahova a félelmetes Pei-Wu tigrisektől félve nem nagyon merészkedtek a pandarenek. Csakhogy az erdőben most nem tigrisek voltak, hanem furcsa lények állították fel sátrukat. Egy Szövetséges légihajó, az Égikutató (Skyseeker) csapódott be Shen-zin Su testébe! A Szövetség légihajójának fedélzetén pedig Hordás hadifoglyok is voltak a Jáde Erdő partjainál történt tengeri összeütközés eredményeként, akik a becsapódás okozta káoszban megszöktek fogvatartóiktól.

Aysa hamar elrohant, hogy megkeresse a hajó kapitányát, míg Ji az egyik tauren fogollyal, Erőssörényű Korgával (Korga Strongmane) együtt a további menekültek után kutatott, és a hajó becsapódása miatt a felszínre tört tengeri szörnyekkel küzdött. A tauren azt ajánlotta Jinek, hogy a légihajó eltávolításához keressék meg az őhozzájuk tartozó goblin mérnököt, Makael Bay-t. A goblin megígérte Jinek, hogy eltávolítja a légihajót, ehhez azonban további robbanószerekre volt szüksége. Ji tudta, hogy Aysának nem fog tetszeni a terv, de jobb megoldásuk nem volt.

Aysa valóban nem rajongott az ötletért, miközben a Szövetség katonáit próbálta kimenteni a roncsok közül a hajó kapitányának, Oroszlánszívű Delorának (Delora Lionheart) a segítségével. Ji tervét felettébb veszélyesnek tartotta, és mindenképpen más megoldást akart keresni.

- Ji, állj meg! - kiáltotta Aysa, ahogy meglátta a pandarent. - Ezzel akár meg is ölheted Shen-zin Sut!

- Aysa, ez az egyetlen lehetőségünk – győzködte Ji társát. - A robbantással szabaddá tehetjük a légihajót, és begyógyíthatjuk a sebeit. Nincs más megoldás.

- Ha ezt leállítanád, lehet, hogy más megoldást is találhatnánk.

- Szóval csak várjunk, hátha eszünkbe jut valami jobb megoldás? Shen-zin Su haldoklik? Azzal teszünk kockára mindent, ha nem teszük semmit!

- Nem, ha EZT tesszük meg, azzal teszünk kockára mindent.

- Inkább meghalok, tudva, hogy legalább megpróbáltuk – jelentette ki Ji.

- Ji... - engedett Aysa –, ha ez az, amit tenned kell, akkor nem foglak megállítani, de elveszíthetünk mindent. Remélem, hogy igazad van – sóhajtotta.

Ezzel gyorsan fedezékbe rohantak a robbanás elől. A robbanás valóban kiszabadította a légihajót, és darabjaira szakította. De ahogy a köd tisztult, a sziget megrázkódott és Aysa térdre borult. Shen-Zin Su oldalából mint egy masszív, vörös folyó, úgy ömlött a vér.

- Aysa... - közeledett Ji a lány felé.

- Haldoklik – szólalt meg Aysa a füstbe bámulva, és csendben sírni kezdett. Ji lassan Aysa vállára tette a kezét.

- Be tudjuk gyógyítani a sebeit.

- Remélem, hogy meg tudsz bocsátani magadnak azért, amit tettél – mondta hidegen Aysa, és azzal otthagyta a férfit.

Ji valóban igyekezett menteni a menthetőt. A Szövetség papjai és a Horda druidái segítségével lassan sikerült összezárniuk a sebet. Az összezárt seb helyén villámgyorsan fák nőttek ki a földből. A pandarenek fellélegeztek, és megnyugodtak, hogy otthonuk újra épségben van. Csakhogy a Szövetség és a Horda tagjai ellenségesen méregették egymást most, hogy a veszély elmúlt. Új barátaikra tekintettel próbálták elkerülni a nyílt ütközetet, ez azonban láthatólag nagy erőfeszítésbe került mindkét félnek.

És az Öt Hajnal Templomához (Temple of the Five Dawns) vissaztérve úgy tűnt, hogy a pandarenek között is vannak, akik közé az események áthatolhatatlan éket vertek. A pandarenek úgy érezték, itt az ideje, hogy magukra hagyják Shen-Zin Sut egy időre, hogy begyógyíthassa sebeit, míg ők Azeroth népeinek segítenek bölcsességükkel.

Felhőnéneklő Aysa így szólt ahhoz a társaihoz, akik vele tartottak:

- Megértem, hogy nemcsak a Tushuik útja az egyetlen út a bölcsességhez, de vannak olyan döntések, amelyek elfogadhatatlanok. Kockázatok, amelyek túl veszélyesek ahhoz, hogy vállaljuk őket. Választások, amelyeket nem tudok megbocsátani... Számomra itt az idő, hogy elhagyjam Shen-zin Sut. Tisztelem Oroszlánszívű Delorát a magabiztosságáért és hősiességéért, és a Szövetségről szóló történetei jókat mondanak a népéről. Még nem tudom, hogy vajon megtalálom-e ott az otthonomat, de bármerre is vezessen utam, megtalálom azt a módszert, amellyel segíthetek a világnak ezen a szigeten kívül.

Tüzesmancs Ji pedig a Horda felé vette az irányt útitársaival:

- Úgy tűnik, hogy ez a nap csupa nehéz döntéssel van tele. Különösen fontos, hogy legyen bátorságunk meghozni őket mindannyiunk érdekében. Azt tettem, amit tennem kellett, és lehet, hogy elkárhoztunk volna, ha nem teszem meg... de sajnos nem mindenki látja ezt így. Itt az ideje, hogy elhagyjam Shen-zin Sut, hogy a többiek megszabadulhassanak nehéz döntésem súlyától, és hogy egy sokkal nagyobb világ boldogulásáért harcolhassak. Bár Korgát csak rövid ideje ismerem, lehet, hogy fivérek lennénk, ha más bőrben születik – birtokában van annak a bátorságnak és becsületességnek, amely mellé oda tudok állni.

Így a Kóbor-sziget pandarenjei súlyos választás elé álltak, amelyeknek komoly következményei lehetnek. A Szövetség és a Horda immár nyílt háborúban áll egymással, minden épkézláb segítségre szükségük van a harcban, ezért örömmel fogadták a bátor és harcos pandareneket. Egy dolgot azonban leszögeztek: ha ellenséggel találkoznak, nem vizsgálhatják, hogy nem-e testvérük. A pandareneknek vállalniuk kell a veszélyt, hogy saját fajtájuk ellen harcoljanak. A megtörtént események tükrében azonban egyelőre mindannyian úgy érzik, hogy képesek lesznek ezt az áldozatot meghozni.

Shen-Zin Sunak gyógyulásra van szüksége. A Kóbor-sziget egykori kalandorainak leszármazói pedig új kalandok után kutatva elindultak a nagyvilágba végzetük felé...