2012. szeptember 16., vasárnap

Li Li útinaplója 3. rész

Harmadik bejegyzés: Hogyan kapjunk el egy hozent

A Derengő Völgyön való végigszáguldásom után folytattam utamat a Dai-Lo gazdaság felé!

Ez a gyönyörű hely a Kóbor sziget éléskamrája, és azt olvastam a Nagy Könyvtárban, hogy a terület talaja az egyik legtermékenyebb a világon. Maga Dai-Lo egy kis farmközösség Rows-Long közelében, kanyargós, megművelt barázdákkal, amelyek tele vannak tökökkel, répákkal és más nyalánkságokkal.


 Mivel az érett termények mind a föld felszínén fekszenek, ezért ez a terület az elsődleges célpontja az olyan idegesítő állatkáknak, mint virmen. Ezek a szőrös rágcsálók felzabálnak mindent, amire férges kis mancsaikat rátehetik, de különösen szeretik a zöldségeket.

De a virmenek csak egy probléma a gazdaságban. Amíg Dai-Lo felé szállított, a kordé vezetője, Lun elmesélte nekem, hogy egy csapat tolvaj hoven besurrant a faluba és meglépett pár zsáknyi rizzsel és zöldséggel. Általában ezek a makacs majmok Fe-Fang faluhoz ragaszkodnak a sziget észak-nyugati részén, de időnként itt is felbukkannak, hogy galibát okozzanak.

Ne értsetek félre; szeretem a hozeneket. Megvan a maguk elbűvülő kulturájuk és hagyományaik. A hozenek viccesen őrültek és szerethetők. De időnként kicsit túlságosan is őrültek.

Megdöbbentem, hogy senki sem próbálta megkeresni a tolvajokat. Feltételezem, hogy az állandóan szagmászó vimenek mellett Dai-Lo farmerei nem nagyon törődtek azzal, hogy egy-két zsáknyi élelem elvesztése olyan nagy probléma lenne. Az én nézetem szerint viszont, ha a farmerek hagyják, hogy a hozenek elcsenhessenek a terményből, akkor ezek a szőrös gombócok ezt tovább fogják folytatni. A mi élelmünket veszik él, és nem fogok csendben ülni és hagyni, hogy mindent ellopjanak!

Lu azt mondta, hogy a hozeneket legutóbb a Rows északi erdőiben látták, miközben az Éneklő Tavak (Singing Pools) nevű terület felé tartottak. Nem tartott sokáig, hogy rábukkanjak a répa-darabok és eldobott brokkoli fejek által jelzett útra (gondolom még a hozenek is utálják a brokkolit). Követtem a nyomot, egészen a medencéket körülvevő smaragdszínű erdőkig.


 Mindig élvezem meglátogatni a tavakat. Békés környék és tele van varázslattal. Sok időt töltök itt, a vízből kiálló keskeny, fából készült botok tetején egyensúlyozva. Azok az edzések hatalmas élmények, mivel ha beleesel a tóba,  az nem csak azt jelenti, hogy vizes leszel. Ennél még többet rejtenek ezek a vizek.

Tudjátok, az évek során mindenfajta állat meghalt már a tavakban, és szellemeik egyesültek az elvarázsolt vizekkel. Ha vizes leszel... BUMM! A következő pillanatban már úgy ugrálsz, mint egy béka, vagy úgy totyogsz a dagonyában, mint egy teknős. Van egy tó, amely bűzös borzok szellemeivel van keveredve! Miután elmúlik a varázs, még utána is napokig fogsz bűzleni!               

Miközben további nyomokat kerestem a helyszínen, megfigyeltem a botról botra ugráló kölyköket, akiket egy Strongbo nevű pandaren irányított. Ő egy elég megtermett, zord pandaren, aki éveken át volt a tanárom. Aranyszíve van, de körülbelül annyira vicces, mint egy vödörnyi egyhetes halcsali. Mindig csak azt hajtogatja, hogy ne csináld ezt, ne csináld azt!... akárcsak az apám. Ők a totális ellentétei Chen bácsikámnak.

Strongbo észrevett, miközben a medencék mögött sétáltam, és elég csúnya szemmel nézett rám. Valószínűleg arra gondolt, hogy rosszban sántikálok (természetesen igaza volt). Szerencsére túlságosan lefoglalta a kölykök tanítása, hogy foglalkozhasson velem.
Végül megtaláltam a tolvaj hozeneket, egészen pontosan ötöt belőlük. A bűzös borzas tó partján voltak, és egymást lökösgették bele a vízbe. Valahányszor valamelyikük beleesett és hamarosan átváltozott, a többiek huhogva fel-alá ugráltak, mintha csak kettőt-egy-áráért akció lett volna a Ki-Han Sörgyárban.

A rizs- és zöldséges zsákok maradékát egy közeli dombon láttam meg, egy fa mögé betuszakolva. A hozenek túlságosan el voltak foglalva a játékukkal, így soha nem vettek volna észre, ahogy csendben közeledtem a rejtekhelyükhöz, hogy jobban megnézzem az ellopott élelmet. Egyre közelebb kúsztam a fához, amíg csak egy karnyújtásnyira voltam az élelemtől, amikor... két borzas hozen baba ugrott elő a zsákok mögül!


Nem gondoltam volna, hogy egy család a tolvaj banda. Azért vehették el a holmit, hogy megetethessék a kicsinyeiket, ezért nem tudtam magam rávenni, hogy visszavegyem tőlük az élelmet. De attól még egy aprócska bosszút akartam magamnak. Ezért az egyik ellopott tököt a medence közelében lévő hozenek közé hajította, majd beszaladtam az erdőbe. Az ezt követő hatalmas csobbanásból arra következtettem, hogy legalább párat közülük ledöntöttem, habár az, hogy borzzá változtattam őket, talán jobb illatúvá teszi őket, mint amilyenek eredetileg. 

Nos, elérkezett az idő, hogy végre szembenézzek félelmeimmel. Összeszedtem a szükséges holmikat Dai-Loban, majd a Pei-Wu Rengeteg felé indultam, ami a legveszélyesebb és legtiltottabb része az egész Kóbor Szigetnek!                                         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése