Baine és Hamuul Garrosh előszobájában várakoztak, miközben idegesen köröztek farkukkal. Garrosh nem sietett különösebben egy vezetőhöz sem. Mikor végül megérkezett, Baine a szokástól eltérően rögtön a tárgyra tért.
- Hadfőnök, olyan információink vannak, amelyek válságosak a vízszállítmányaink jövője szempontjából. Szükségesnek éreztük, hogy veled is megvitassuk ezt az információt.
- A támadások egyre szemtelenebbé váltak az utóbbi hetekben, de úgy hisszük, hogy megtaláltuk a probléma forrását, ahogy a hozzád érkezett fertőzött vízszállítmányét is. A quilboarok fenyetegést jelentettek mindig, mivel évekig vadásztak népünkre, de soha nem akartak terjeszkedni, mivel ezt a föld alatt könnyen véghezvihették. Úgy tűnik, hogy a föld jelenlegi állapotában nekik is vízhiányuk van.
Egy fiatal tauren küldött rohant be a szobába, félbeszakítva Baine-t.
- Főtörzsfőnök! Bocsánat, de azért küldtek, hogy hírt adjak egy újabb támadásról, amit most fedeztek fel. A legénységet megölték, a vizet és a felszereléseket pedig ellopták!
- Köszönöm a jelentést – bólintott Baine. – Térj vissza Dörgő Meredélybe és tudasd Háborútipró Rukkal, hogy hamarosan tárgyalok vele a helyzetről.
Ahogy a követ távozott, Garrosh járkálni kezdett a szobában.
- Ez a harmadik támadás csak egyedül a múlt héten. Tudjuk, hogy ki a felelős, de semmilyen büntetés nem lett kiszabva, és ezek a quilboarok most már azzal játszanak, hogy a határaidat támadják. A bizalmam egyre hervad.
Baine felemelte a kezét. – Garrosh, te azt nem látod, hogy ez a tauren földek problémája, és mint ilyet, a népem fogja megoldani. Én fogom megoldalni. Most is a Földanya útmutatása után kutatunk.
A keze lehanyatlott, ahogy Garrosh üvölteni kezdett.
- A Földanya! A Földanya! Mindig ugyanezt a litániát hallgatom. Mi ez a Földanya végülis?
- Ő népünk alkotója és a föld bölcsességének irányító hangja...
- Ugyanakkor egy mankónak használjátok a Földanyát – szakította félbe Garrosh. – Csak halogattok, meg megbeszéltek, de nem cselekedtek! Ezek a quilboarok nyers erőt kívánnak, és a Horda meg is mutatja nekik ezt a nyers erőt...
Baine mélyet lélegzett és nyugodtan folytatta: - Garrosh, szépen kérlek, hogy tiszteld a mi módszereinket és stílusunkat. Ezt a problémát hamarosan megoldjuk és felesleges vérontás nélkül. Több van itt, mint ami szemmel látható. Ezekből a támadásokból bűzlik a kétségbeesés, és ha megoldjuk az ő problémájukat, egyúttal megoldjuk a miénket is. Megértem, hogy vissza kívánsz támadni, de a quilboarok fortélyosabbak, mint gondolnád – fejezte be Baine, miközben Garrosh rábámult. – Egy nyílt támadásnak következményei lesznek, amelyet az én népem fog elszenvedni.
- Abban a percben, ahogy megtámadták a friss vízforrásokat, ez a Horda problémája lett. Egyként szenvedünk, és a halogatásodat minden nappal megfizetjük. Nem fogom tétlenül nézni, ahogy csúfot űzöl a Horda erejéből és akaratából. Ennek a támadásnak hamarosan magam nézek utána – ezzel Garrosh kivonult a szobából és eltűnt a taurenek szeme elől.
Hamuul felhorkant, ahogy Garrosh távozott. – Meg sem hallgatott. Tipikus. És mégis mit gondol, mit fog tudni tenni?
Baine felemelte Félsztörőt, a buzogány ezüst fején kersztben lévő arany, és rúnacsíkok fényesen csillogtak. Kurtán biccentett, és elindult a kint várakozó zeppelin felé.
- Félek, hogy Garrosh súlyosan alábecsüli az ellenséget, akivel szembenéz. Amint visszatérünk Dörgő Meredélybe, állj készenlétbe a Napjárókat. Lehet, hogy szüksége lesz a közreműködésünkre, akár akarja, akár nem.
***
Azon az éjjelen, miközben Dörgő Meredély pihent, Baine szenvedélyesen járkált a sátrában. A békés megoldáshoz való ragaszkodása még több támadáshoz vezetett, köztük egy teljesfokú támadásra a földjén, amely akár a hadfőnök életét is veszélyeztethette volna. Amikor Hamuul belépett a sátorba, Baine felriadt merengéséből és szomorúan így szólt:
- Kétségeim vannak, Hamuul, azt illetően, hogy ez-e a jó irány. Talán végül a Messzivándorlóknak van igazuk. A Horda már nem olyan, mint amikor apám volt a főtörzsfőnök. – Kis szünet után folytatta: - Korábban azon gondolkoztam, hogy képes vagyok-e vezetni népünket. Most azon gondolkodom, hogy kellene-e.
- Az idő nem alkalmas az önmarcangolásra, ifjú Baine – válaszolta Hamuul mély hangján. – Minden ízében olyan jól végzed a feladatot, mint az apád. Nincs kétségem afelől, hogy lenyűgözné az a bölcsessség, amit tanúsítasz, és az a szenvedély, amellyel szembenézel a problémával. Hagyd, hogy akik ezt nem látják, távozzanak, és a saját útjukat járják.
Baine könnyedén mosolygott. – Emlékszem, nem is olyan régen, még te is azt a véleményt képviselted, mint ők.
Hamuul hangja érezhetően megkeményedett. – Méregből és dühből beszéltem. Boldogan vallom, hogy tévedtem. Ha túljutunk ezen, akkor látni fogod, hogy te egy vezető vagy akkor is, ha jelen pillanatban nem hiszel benne.
***
Ugyanebben a pillanatban Garrosh a Szedrespengéjű Szurdokba vezett támadásra készítette fel a Kor’kronokat. Tizenöten álltak előtte mereven, szemükkel mereven előre néztek, de látszott a közelgő csata izgalma miatti csillogás.
- Ezek a taurenek képesek lebeszélni egy kodoról is a farkát, de tettek bármit is akkor, amikor a földüket egy invázió fenyegeti? – üvöltötte Garrosh. – Meg kell mutatnunk nekik, hogy mire képesek az igazi harcosok. A célunk a Dél-Mulgore-ban lévő quilboar barlangok. A támadást nem sokkal hajnal előtt kezdjük. Legyetek készen!
Harcosai tisztelegtek, és elfutottak, hogy felkészüljenek. Garrosh visszatért székéhez, amin Üvöltővér feküdt. Győzelemre vezeti őket, és apja fejszéje ismét egy csata dicsőségében fog lendülni. Garrosh széles vigyorra húzta száját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése