2011. augusztus 1., hétfő

T&K - Az élőholtak kultúrája

Az Elhagyottak egy egészen vad zagyvalékai a különböző hiteknek és elképzeléseknek. Nincs két hasonló Elhagyott, még kevésbé, mint bármely más népnél. Már az, hogy egy népként hivatkozunk rájuk, megtévesztő, mivel sokkal inkább egy lét-állapotot jelentenek, mint egy nemzetet. Az Elhagyottak élőholt emberekből, és alkalmanként élőholt elfekből állnak.

Talán a legfontosabb eleme az Elhagyottak kultúrájának – és a kultúrájuk egyetlen általános eleme is – a halál hódolata. Minden Elhagyott tiszteli a holtakat, és elítélik azokat, akik nem így tesznek. Általában a társadalom úgy kényezteti az új Elhagyottakat, mint a gyerekeket, ugyanakkor tisztelik annyira azokat, akik elvesznek a Falka számára, hogy a legnagyobb kényelmet adják nekik, mielőtt kivonnák őket a nyomorukból. Az Elhagyottak egymással is tiszteletteljesen viselkednek, mivel erős lélek kell a feltámadáshoz, és még erősebb lélek kell ahhoz, hogy ne legyenek tudattalan élőholtak (erről majd még később). Arthas kiérdemelte a legmélyebb haragjukat azzal, hogy Lidérckirályként semmilyen tisztelet nem mutat se az élők, se a holtak iránt. Amikor az Elhagyottak létrehozzák az élőholtakat, ezt az általuk használt lélek és test tiszteletével teszik. Ugyanakkor a Lidérckirály rabszolgává teszi az élőholtakat, megfosztva őket a szabad akaratuktól.

A legtöbb újonnan feltámadt Elhagyottnak meglehetősen nehéz időszak az átállás. Nehéz feladni az olyan régi szokásokat, mint az evés és az alvás, és sokan egyszerűen nem akarják elfogadni azt, hogy halottak. Erőszakos megnyilvánulások és szélsőséges depressziók jellemzik az új Elhagyottakat. Majdnem mindig az Elfeledett Árnyék egyik papja köszönti az újonnan feltámadt Elhagyottakat. Ezek a megbízottak megkönnyítik az átállást az élet és a halál között, és megtanítják az új élőholtaknak a korlátjaikat. Amikor a pap úgy érzi, hogy az új élőholt már elég „idős”, kiereszti az Elhagyottat a világba, hogy megtalálja benne a helyét.

Bár technikailag halhatatlanok, néhány Elhagyott az öregség jeleit viseli magán, elveszítve személyazonosságukat és öntudatokat. Egyszer találkoztam egy fickóval, aki egy haldokló öregemberre emlékeztetett, összekuporodva a házában Lélekharangban (Deathknell). Erőtlenül és rémülten magyarázta, hogy a hidegség egyre jobban átjárja, és hogyan felejti el lassan, hogy ki is ő. Egy pap elmagyarázta nekem, hogy ez a teremtmény kezdi elveszteni a tudatát a Falka számára, és lassan majd „tudatlanná” válik – egy nem értelmes zombivá. Minden Elhagyott fél ettől a folyamattól, mert ez azt jelenti, hogy visszatérnek a Falka akaratához és a Lidérckirály, valamint az ő uralmának áldozatai lesznek. Ahogy megfordultam, láttam, hogy a pap egy kést ragadott meg és lassan közeledett az emberhez. Talán ezekben az alakokban mindezek után még van könyörület.

Bár számos Elhagyott szívélyes, kevesen bíznak az élőkben. Keserű irigységet éreznek az élők iránt, és a korábbi életük emlékképei üldözik őket. Továbbá Lordaeron és Kalimdor élői sem értik teljesen, hogy kik is azok az Elhagyottak, és ugyanúgy pusztítják őket, mint a tudattalan zombikat. Ha valami lélegzik, hiszi számos Elhagyott, akkor az a szándéka, hogy megöljön valamikor. Sajnos a Skarlát Keresztesek sem segítenek ebben; az ő támadásaik és a Falka mellett az Elhagyottak kevesekben bíznak meg. Talán Thrall TUD nekik segíteni etekintetben.


 Mivel nincs két egyforma Elhagyott, az épületeik sem egyformák. A legtöbb Elhagyott a Falka inváziója alatt lakatlanná vált kunyhókban él, és a saját eklektikus stílusára formálta. Hadd mondjak egy példát. Brillben belebotlottam két, egymás mellett álló házba. Az egyik néhány elég fonnyadt állatbőrrel volt kidíszítve és csontokkal volt megerősítve, olyan ork stílusban. A másik gyönyörűen megmunkált fafaragásokkal volt díszítve, és még jópár emeletet hozzáépítettek, hogy minél magasabb legyen. Az egykori Quel’Thalas házaira emlékeztetett, ha engem kérdeztek. E kettő között vannak azok a pokoli épületek, ahol az acolyte-ok a mételyeiket terjesztik. Háborúban az acolyte-ok mozgó erődöket és temetőket hoznak létre, hogy feltámaszthassák az élőlényeket és növeljék a seregeiket.

Bár az Elhagyottak felügyelik a Tirisfal Tisztások és az Ezüstfenyő Erdő nagy részét, a nép nagy része Aljavárosban és Lélekharangban összpontosul. Itt találhatod a legtöbb élőholtat, hogy ne is említsem Sylvanas földalatti tróntermét. A Horda más népei is jelen vannak Aljaváros nekik szentelt termeiben és egy Lélekharangban található fogadóban, amit egy mogorva Elhagyott nő vezet. Nem ennék meg semmi olyat, amit egy rothadó holttest főz, így, a többi intelligens harcoshoz hasonlóan, mindig magammal viszem a saját ételeimet.

Nem meglepő módon, kevés élő teremtményt találhatsz az Elhagyottak földjein, beleértve a saját szövetségeseiket is. Bár az Elhagyottak elviselik a Horda többi tagját, ez nem jelenti azt, hogy bárkit is kedvelnének, aki lélegzik és ver a szíve. Emlékeznek a Skarlát Keresztesek egykori és mostani támadásaira, és egyszerűen túl paranoiásak ahhoz, hogy megbízzanak bárkiben is, aki nem halt meg, legalább egyszer. Talán én vagyok az egyetlen élőlény a Hordán kívül, aki valaha is látta Aljavárost – és ha így folytatják tovább, az utolsó is.

A Tirisfal Tisztások körül tett vándorlásaim során három elkülönült csoportot fedeztem fel az Elhagyottakon belül: a Sötét Íjászokat, a Királyi Patikus Társaságot és az Elfeledett Árnyék Kultuszát.

Sylvanas sötét íjászai nekromanta orgyilkosok megrontott csoportja, akik az egykori elf íjászokból alakultak ki. Az első sötét íjász maga Sylvanas Úrnő volt. Sylvanas, miután Arthas élőholttá változtatta, hamar felfedezte, hogy elvesztette azt az erőt, amelyre íjászként támaszkodott. Még mindig igaz célokat követett, a nyílvesszői még mindig élesek voltak, de ahogy az idő haladt, a természet már nem követte parancsait. Ekkor még mindig Arthas szolgája volt és attól félt, hogy többé nem fog királyának hasznára válni. Számos nekromantával és orgyilkossal való beszélgetés során Sylvanas megtanulta a szellemidézés és az átkok erejét, és az árnyékra összpontosított a természet helyett. Hamarosan megtanította ezt az újonnan felfedezett praktikát más egykori íjászoknak is, és létrehozta a Sötét Íjászokat. Minden sötét íjász fanatikusan szolgálja Sylvanas Úrnőt, ők az Úrnő szemei, fülei és nyilai Aljaváros határain túl.

Már beszéltem a Királyi Patikus Társaságról egy korábbi feljegyzésemben (ezt a végén olvashatjátok – a szerk.), de a teljesség kedvéért újra írok róluk, mivel fontos elemei az Elhagyottak kultúrájának. Egészen mostanáig a szellemidézésről nem sokat hallottak az élőholtak, ehhez legközelebb Sylvanas Úrnő sötét íjászainak átka állt. Miután Sylvanas tanulmányozta a Hátországokban élő erdei trollok alkímiai bátorságát, átmeneti megoldást talált és összehozta a legokosabb Elhagyottakat, hogy létrehozzák a Királyi Patikus Társaságot. Ezeknek a fickóknak az alkímiai remekművei egyszerűen lenyűgözők. A gyógyító főzetektől kezdve a halottak feltámasztását szolgáló elixíreken keresztül mindent képesek összekotyvasztani.

Az Elfeledett Árnyék Kultusza az egyik legújabb mozgalom, de majd később beszélek róluk. Most legyen elég annyi, hogy szélsebesen terjed a vallás, különösen Sylvanas sötét íjászai között. Különleges vonzereje van ennek a hitnek, amely arról prédikál, hogy isteni magasságokat lehet elérni, de én ezt nem veszem be. Ugyanakkor láttam már egy pár furcsa Elhagyottat olyan erővel szaladgálni, amilyennel nem kellett volna, szóval lehet, hogy némi igazságtartalma mégiscsak létezik. Valamint a társadalomban játszott szerepük nagyban hasonlít a Szent Fény papjainak szerepéhez. Jólétet ajánlanak a gyászoló vagy „ifjú” Elhagyottaknak, meggyógyítják a sebesülteket és a társadalom pillérei. Habár néhány elképzelésük enyhén megkérdőjelezhető, azért mégiscsak rendes népek ezeknek a kifordított élőholtaknak.


Ahogy már korábban is mondtam, Sylvanasnak kezdetben nem voltak nekromantái. Az Elfeledett Árnyék papjai és az Elhagyott patikusok fel tudták támasztani a halottakat, de ez nem volt elég. Sylvanas saját nekromantákat akart, amelyek megküzdenek a Falka arcane erejével. Amikor először kiszabadult a Falkából, magával vitt néhány nekromantát, de ők vagy a Balnazzar elleni harc során haltak meg, vagy elmenekültek, félve a Lidérckirály haragjától. Akarva vagy akaratlanul is, de ezek az elfogott nekromanták azért megtanították a művészetüket az Elhagyottaknak, és mostanra már a Sötét Úrnőnek is kellő számú saját nekromantája van. Ez a változás feszültséget eredményezett a nekromanták és a Királyi Patikus Társaság között, akik úgy hiszik, hogy ezzel az ő hasznuk az Sötét Úrnő számára megszűnik. Ha nem fejezik be hamar a mesteri járványukat, akkor könnyen feloszlathatják a Társaságot.

Bár Sylvanas Úrnő az Elhagyottak Királynője, nem egyedül kormányoz. Varimathras rémúr biztosítja a rendet az Elhagyottak között és majdnem annyi erővel rendelkezik, mint az Úrnő. De észrevettem egy trendet az élőholtak között. Meghasonlottnak tűnnek, mivel tisztelik Sylvanast, de Varimathrast követik. Félek, hogy a Sötét Úrnő egy nem túl szerencsés egyezséget kötött, amikor megengedte a démonnak, hogy a szövetségese legyen. Bár nem igazán bízik meg Varimathrasban, azért úgy hiszi, hogy a rémúr engedelmes szolgája. Aztán egy szép nap úgy találhatja magát, hogy többé nem ő irányítja az Elhagyottakat. Nagyon nem várom kettejük harcát.

A legtöbb Elhagyott mélyen tiszteli, és teljes szívéből szolgálja a Sötét Úrnőt. Ugyanez nem mondható el a Hordáról, akikkel csak szükségből szövetkeztek. Néhány forrásom szerint (akiket a saját biztonságuk érdekében nem nevezek meg) az Elhagyottak egy új terven dolgoznak a Királyi Patikus Társaság vezetésével. Faranell patikus vezeti a projektet, amely egy új járvány kifejlesztése, amely eltörli az emberiséget és az Elhagyottak végzetét, a Falkát. Eddig a Társaság nem nagyon produkált eredményt. Mivel a világ nagy része elutasítja, hogy élőholtak helyett egyfajta élőlényeknek tekintsék őket, ezért folytatni fogják azt a sötét elképzelésüket, hogy elpusztítanak minden nem-Elhagyott életformát Azerothon. Az, hogy a Horda szövetségeseként töltött idő megváltoztatja-e a véleményüket, hogy kinek kellene élnie és kinek meghalnia, majd kiderül. Remélem, hogy Thrall eléri náluk a változást. Utálnám, ha ezeket a fickókat meg kellene ölnöm. Újra.

Az Élőholtak Nyelve

Az Elhagyottak Csatornanyelven (Gutterspeak) beszélnek.
A Csatornanyelv egy fejletlenebb formája a Közös nyelvnek, amely kis (nagyon kis) részben Törp és Thalassian szavakból áll. Már egy ideje kialakult (korábban, mint az Elhagyottak). A fekete piacok homályos aluljáróiban és a zsiványok céheiben alakult ki; a rosszhírű emberek által beszélt nyelv volt. Amikor az Elhagyottak elfoglalták Aljavárost, a Csatornanyelvet hivatalos nyelvükként átvették. Hogy összegezzük az Elhagyottak hozzáállását: „Mint a szemetet, úgy hajítottak el bennünket – elhagyott mindenki, még a barátaink és a szeretteink is.” Így a Csatornanyelv, mint a száműzöttek nyelve, elfogadhatónak tűnt az Elhagyottak számára.
Meg kell jegyezni, hogy az Elhagyottak értik és beszélik a Közös nyelvet. Ugyanakkor normál körülmények között soha nem beszélnek Közös nyelven. Büszkék arra, hogy helyette Csatornanyelven beszélnek.
 

A Királyi Patikus Társaság (Royal Apothecary Society)

Amikor Sylvanas Úrnő lerázta magáról Arthas és a Falka kontrollját, és elkezdte felszabadítani az Elhagyottakat, Lordaeron egy részét kijelölték a maguk számára és Lordaeron fővárosában próbáltak meg fennmaradni. Az Elhagyottakat az a vágy vezeti, hogy felszámolják a Falkát, ami élőholtságuknak és nyomorúságoknak a kiváltó oka. Az emberek, különösen a Skarlát Keresztesek támadásai pedig rákényszerítették őket arra a felismerésre, hogy egyetlen igaz barátjuk sincs ezen a durva, háború utáni világon. Amikor az emberi területek kikémlelésére küldött felderítői nem tértek vissza, Lady Sylvanas felkészült a legrosszabbra, és védelmi terveket készített az emberekkel és a Falkával szemben is.

Az Elhagyottak Királynője eredetileg két kiváló koponyát választott, hogy az új Patikus Társaságot vezessék. Az ember mágus Faranell kiemelkedő mágikus főzet-készítő volt, míg a félelf kém Oni’jus a földi méreg-készítmények mestere volt (az ő ötlete volt, hogy a fiatal szervezet neve elé a „Királyi” jelzőt tegyék). Egy törp bádogos, Fényeslángú Masjenal  később csatlakozott a vezetőkhöz, akiket Faranell irányított. A feladatuk az volt, hogy egy olyan társaságot hozzanak létre, amely azt kutatja, hogy milyen módon védhetik meg magukat az Elhagyottak mind az élők, mint a Falka támadásával szemben mérgeket és főzeteket használva.

Sylvanas Úrnő megparancsolta az ő Patikus Mestereinek, hogy egy olyan járványt fejlesszenek ki, amely vetekszik a Ner’zhul által Azerothra hozottal, mivel az élőholtakat ugyanúgy megöli, mint az élőket. Ezt a lenyűgöző tettet még nem hajtották végre, ennek jórészt az az oka, hogy a Királyi Patikus Társaságnak kevés nekromanta tagja van. Bár Faranell rendelkezésére állnak a legnagyszerűbb koponyák, mégis lassan haladnak. A járványuk még mindig megöli az embereket anélkül, hogy élőholtak lennének, de Faranell eredményeket ígért a jövőben.

A Királyi Patikus Társaságnak 3.500 tagja van már. A legkiválóbbak egyre halálosabb és pusztítóbb mérgeket készítenek, ahogy Sylvanas Úrnő egyre többeket tud felszabadítani a Falka uralma alól. Az Elhagyottak és a Társaság egyedül vannak a világban, nem szeretik őket sem az élők, sem élőholt társaik, de a szabadságukért mindkettővel megküzdenek.

A Királyi Patikus Társaság három részlegre oszlik: Kutatás és Fejlesztés; Tesztelés; és Átültetés.


A Kutatás és Fejlesztés olyan varázslókból és zsiványokból áll, akiknek tehetségük van a mérgek összekeverésében. Széles választékát készítik el a mérgeknek, az átlagos ideggázoktól, késleltetett mérgektől és húsoldó sprayktől a mágikusabb főzeteken, mint a tűzmérgen (amely belülről égeti el a fogyasztóját) át, egészen a fogyasztóját megőrjítő, egy másik faj viselkedését feltételező főzetekig. Az ő feladatuk a vidék bejárása őrült készítményeik alapanyagai után kutatva. Ez a csoport kizárólag Aljavárosban található, és közvetlenül Faranell Patikus Mesternek tesznek jelentést.

A Tesztelés a merészebb élőholtakat foglalja magába, akik korábbi életükben harcosok és íjászok voltak. Az ő feladatuk a Tirisfal Tisztások és az Ezüstfenyő Erdő felderítése olyan egyedek után, akiken a K&F részleg eredményeit letesztelhetik. Az, hogy élők vagy a Falka tagjai, nem számítanak, a lényeg, hogy Elhagyottak nem lehetnek. Élve és lehetőleg épségben kell elfogniuk ezeket az egyedeket, akiket aztán Aljavárosba visznek. Itt a Tesztelés részleg a K&F részleg által készített változatos főzeteket kipróbálja az elfogottakon, hogy elérik-e a kívánt hatást. A kívánt hatások minden esetben horrorisztikusak – a legszerencsésebb élők reménykedhetnek, hogy a méreg gyorsan megöli őket, ahelyett, hogy hosszas szenvedésnek tenné ki őket. A gyors halál azonban nagy ritkán célja ezeknek a főzetkészítőknek. A Falkának kicsit könnyebb, mivel a főzetek általában nem, vagy csak nagyon kis hatást érnek el, miután nincsen élet, amit elvegyenek. Ugyanakkor, ha túlélnek egy teszt-fordulót, megajándékozzák őket még egy fordulóval. Nem jellemző, hogy ezek az önkéntelen teszt-résztvevők élve- vagy élőholtan hazatérnének. Ezt a részleget Oni-jus Patikus Mester vezeti, szorosan együttműködve a K&F részleggel.

A harmadik részleg, az Átültetés arra van, hogy az elkészült főzeteket bevessék, amely elsődlegesen a bádogosok, zsiványok és más kézművesek munkája. Néhányan olyan mechanizmusokat dolgoznak ki, amelyekkel szállítani lehet a mérgeket, vagy fegyvereket terveznek és készítenek el a munkához; másoknak sokkal veszélyesebb a munkájuk, mivel személyesen irányítják a mérgeket, fegyvert forgatva vagy a célpont kunyhójába belopózva. Ez a részleg Fényeslángú Masjenal Patikus Mesternek tesz jelentést.

Elhagyottá válni

Elhagyottá válni egy bonyolult folyamat. Először az élőholt járvány megöli az embert, aztán úgy támad fel, hogy emlékszik a múltjára, végül pedig elmenekül a Falka kontrollja alól. Ez a jelenség nem túl gyakran játszódik le, bár ahhoz elég gyakran, hogy az Elhagyottak egy létező népcsoport legyenek. 



Miért csak emberek? 
Néhány elf kivételével minden Elhagyott egykor ember volt. Még maguk az Elhagyottak sem értik azt a folyamatot, amely által létrejönnek. Az uralkodó elmélet szerint ez az emberek szellemeinek erejével van összefüggésben. Az emberek talán a leginkább csökönyös népek Azerothon (és mi van a törpökkel, kérdem én) és nem félnek semmitől. Néhány tudós egyetért abban, hogy ez az élni akarás még a síron túl is jelen van, ez magyarázza, hogy miért emberekből lesz a legtöbb kísértet és látomás. A Járványföldek egyedi természete kombinálva az emberek elszántságával hozta létre az Elhagyottakat, olyan népeket, akik egyszerűen azért kúsznak ki a sírjukból, mert még nem akarnak meghalni. Természetesen, igazán senki nem tudja, de mindenki szeret úgy tenni, mint aki tudja.


(Forrás: Wow RPG Horde Player's Guide 151-154.p., Wow RPG Lands of Conflict 162-165.p.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése