Khadgar mostanra már
háromszor is sikeresen bezárta a Sötét Portált, ami, bárhonnan
nézzük is, lenyűgöző teljesítmény. Tirisfal Őrzőjének
(Guardian of Tirisfal) egykori tanítványaként Khadgarnak hosszú
és kalandos élete van – egy élet, amelyet nagyon gyorsan
leéltek, de most úgy tűnik, hogy a visszájára fordul. Ha valamit
is megtudhattunk eddig Khadgarról a WoD során, az az, hogy ennek a
rejtélyes mágusnak több van a tarsolyában, mint amit bármelyikünk
is feltételezett volna, amikor először találkoztunk vele a
Burning Crusade során
Shattrath Cityben.
Élénk.
Lendületes. Néha a végtelenségig lobbanékony, és csordultig van
szellemes évődésekkel és még szellemesebb ötletekkel. Khadgar
sok mindenben tehetséges, amelyek közül szinte a
legjelentéktelenebb, hogy Sötét Portálokat zúz össze és
hadseregeket vezényel. És mindezen féktelen kalandok között
elmerenghetünk azon, hogy vajon a tizenhét éves Khadgar, amikor
felnézett Karazan tornyára, gondolta volna, hogy pontosan milyen
veszélyekből fog ki-be táncolni olyan elegánsan, mint egy táncos.
Idős
Khadgar életéről
a legkevesebb, ami elmondható, hogy zavarba ejtő – tizenhét
évesen a Kirin Tor elküldte, hogy Tirisfal Őrzője és a bolygó
leghatalmasabb mágusa, Medivh mellett szolgáljon tanoncként. Habár
Khadgar idejébe és kemény munkájába került, végül Medivh
megkedvelte a fiút – azonban Khadgar nem tudta, hogy Medivh egy
szörnyű, sötét titkot rejteget, amely majd az Őrző bukásához
és tanonca végzetének különös fordulatához vezet majd.
Medivh anyja,
Aegwynn maga is Őrző volt, és végzetes találkozása során
Sargeras avatarjával, a nő volt a győztes. De a győzelme rövid
életű volt, mivel a Burning Legion vezérének avatarja a nő tudta
nélkül Aegwynnbe magába költözött bele. Mikor később
Medivh-vel lett terhes, Sargeras szelleme a nőből a fiúba szállt.
Amikor Medivh 14 éves korában hatalma ura lett, a mágikus hatás
komába taszította őt, és Sargeras az elkövetkező húsz évet
azzal töltötte, hogy lassan, de biztosan az uralma alá vonja az
Őrzőt, ha majd felébred.
Khadgarnak
természetesen erről fogalma sem volt –, de amikor rájött, hogy
Medivh volt a felelős a Sötét Portál megnyitásáért, amelyen át
az orkok elözönlötték Azerothot, tudta, hogy tennie kell valamit.
Anduin Lotharral és a félork Garonával együtt Khadgar Medivh
tornyához utazott, hogy kérdőre vonják az Őrzőt é s
megpróbálják keresztülhúzni Sargeras terveit. Medivhet
legyőzték, de Khadgarnak komoly árat kellett fizetnie a
győzelméért – mágiája és életereje elszállt belőle, és
csupán egy agg vénember lett belőle egy tizenhét éves fiú élénk
elméjével.
Az Alliance Expedition
Medivh eltávozott,
azonban az orkok, akiket ő engedett Azerothra, nem. Az Első Háború
végén Stromwind királysága romokban hevert, és akik túlélték
a harcokat, északra menekültek, Lordaeronba. Khadgar is a menekülők
között volt – és ahogyan az idő múlt, úgy a mágiája is
kezdett visszatérni hozzá, méghozzá erősebben, mint korábban.
Erősnek és egészségesnek érezte magát, mint bármely
tizenkilenc éves fiatalember, kinézete azonban továbbra is egy
öregemberé volt, és attól tartott, hogy az ifjúsága már
sohasem volt visszatérni.
A Második Háború
egy tragédiával ért véget – Anduin Lothar életét vesztette,
bár halálával a Szövetség Turalyon vezetésével erőre kapott
és egyszer és mindenkorra legyőzte az orkok Hordáját. Khadgar
eltökélte, hogy bebiztosítja a győzelmet, ezért lerombolta az
Azeroth és Draenor közötti kapocsként szolgáló Sötét Portált.
Ugyanakkor a két világ törés megmaradt minden próbálkozása
ellenére is – ezért Khadgar létrehozta Nethergarde Keepet a
Blasted Landsen, hogy szemmel tartsák a törést és őrt álljanak
egy esetleges invázióval szemben.
Csak egy évvel az erőd megalapítása után a Sötét Portál újból megnyílt – habár ez alkalommal az ork erők sokkal összeszedettebbnek tűntek, kulcsfontosságú helyeket támadtak meg, hogy értékes ereklyéket lophassanak el. Mivel aggódott, hogy mi fog ebből kisülni és félt egy második inváziótól, Khadgar megalapította az Alliance Expeditiont és saját maga utazott a Sötét Portálon át Draenorra. Ott felfedezte, hogy a sámán Ner'zhul vezetésével az orkok számtalan világra kívánnak portálokat nyitni, hogy meghódítsák azokat. Az expedíció legjobb erőfeszítései ellenére sem tudta megállítani Ner'zhult és ennek Draenor itta meg a levét, miután lassan darabjaira hullott a sok mágikus portáltól, amelyeket a felszínén megnyitottak. Miután Khadgar nem akarta, hogy Draenor pusztulásának utóhatásaként Azeroth is elpusztuljon, egykori mesterének varázskönyvét használta fel arra, hogy mit is kell tennie, és ismét bezárta a Sötét Portált – ezalkalommal Draenorról. A terv működött, és Azeroth megmenekült... azonban Khadgar és útitársai az orkok otthonának széttöredezett darabkáinak fogságában találták magukat.
Csak egy évvel az erőd megalapítása után a Sötét Portál újból megnyílt – habár ez alkalommal az ork erők sokkal összeszedettebbnek tűntek, kulcsfontosságú helyeket támadtak meg, hogy értékes ereklyéket lophassanak el. Mivel aggódott, hogy mi fog ebből kisülni és félt egy második inváziótól, Khadgar megalapította az Alliance Expeditiont és saját maga utazott a Sötét Portálon át Draenorra. Ott felfedezte, hogy a sámán Ner'zhul vezetésével az orkok számtalan világra kívánnak portálokat nyitni, hogy meghódítsák azokat. Az expedíció legjobb erőfeszítései ellenére sem tudta megállítani Ner'zhult és ennek Draenor itta meg a levét, miután lassan darabjaira hullott a sok mágikus portáltól, amelyeket a felszínén megnyitottak. Miután Khadgar nem akarta, hogy Draenor pusztulásának utóhatásaként Azeroth is elpusztuljon, egykori mesterének varázskönyvét használta fel arra, hogy mit is kell tennie, és ismét bezárta a Sötét Portált – ezalkalommal Draenorról. A terv működött, és Azeroth megmenekült... azonban Khadgar és útitársai az orkok otthonának széttöredezett darabkáinak fogságában találták magukat.
Lothar Fiai
Az Alliance
Expedition hőseit sokáig halottnak hitték, azonban nagyon is
éltek, és erre mi magunk is rájöttünk, amikor a Burning
Crusade során átutaztunk a
Sötét Portálon. Lothar Fiainak nevezték el magukat Anduin Lothar
iránti tiszteletükből, és minden erejükkel igyekeztek megóvni
Azerothot attól, ami egykor a Sötét Portál túloldalán állt.
Amikor a Sötét Portál újból megnyílt, újra találkozhattak a
Szövetséggel és Azeroth-tal – és Khadgar utazásának különös
története tovább folytatódott.
Úgy
tűnt, hogy amíg mi fekete sárkányokkal és Old Godokkal voltunk
elfoglalva Azerothon, addig Khadgart elfoglalta magát azzal, hogy
megismerkedett a Sha'tarral és különösen annak vezetőjével, az
A'dal nevű naaruval. Mint nemes, bár különös lények, a naaruk
ugyanannyira el voltak kötelezve a Burning Legion legyőzése
mellett, mint Khadgar és tsai. Mire mi végül rátaláltunk
Khadgarra Shattrath Cityben, addigra ő már egy ideje A'dal
tanácsadójaként működött.
A
Burning Crusade végén
Khadgar Shattrath Cityben maradt egy időre, de végül visszatért
Azerothra és elfoglalta helyét Dalaran legfőbb tanácsában, a
Hatok Tanácsában (Council of Six). De
bármilyen kiváló mestere is volt a mágiának és bármennyire is
rátermett volt, nem őt választották a Kirin Tor vezetőjének –
sőt, valójában ő volt az, aki Jainát javasolta a pozícióra a
Krasus által leírt próféciák sugallatára, amelyek arról
szóltak, hogy a nő volt hivatva betölteni ezt a poziciót.
A Vashullám (Iron Tide)
Ugyanakkor a végzet
úgy döntött, hogy Khadgar még nem végzett a Sötét Portállal,
illetve az annak túloldalán lakókkal. Köszönhetően annak, hogy
kiválóan ismerte a Sötét Portált, amikor az orkok elkezdett
átözönleni a törésen, természetesen Blasted Landsre hívatták.
Bármilyen különös is, Khadgar itt kezdett el igazán elemében
lenni – és úgy tűnik, hogy Medivh öregítő varázslata is most
kezd alábbhagyni. Most már nem az az agg, aszott vénember a fehér
szakállával és a ráncos bőrével, hanem kicsivel fiatalabbnak
tűnik. Nem jelenti azt, hogy egy tinédzser lenni – ahhoz már túl
sokat élt –, de már közel sem tűnik olyan idősnek, mint amikor
először találkoztunk vele Shattrathban.
És Khadgar
átvezetett minket a Sötét Portálon, irányított minket az Iron
Hordával szemben, sikeresen kiharcolta az útját az ork seregeken
át, és sértetlenül partot ért a túloldalt, méghozzá egy
megújult céllal. És hogy mi ez a cél? Jelenleg úgy tűnik, hogy
kizárólag arra koncentrál, hogy Gul'dant és a Shadow Councilt
levadássza, és véget vessen az ő cselszövéseiknek. Valójában
Khadgar szinte a végtelenségig Gul'dan megszállottja lett, akit a
„sötét megtestesülésének”, illetve a „legrafináltabb,
legördögibb ellenségnek nevett, akivel valaha is találkozott”.
Ezzel csak egyetlen
apró probléma van.
Khadgar soha nem
találkozott Gul'dannal. Eddigi életének hosszú évei során soha
nem találkozott az orkkal szemtől szembe. Hallott történeteket
róla Garonától, látta az orkot látomásokban, amikor még Medivh
tanoncaként szolgált, de Gul'dan már jóval azelőtt meghalt, hogy
Khadgarnak esélye lett volna vele összetalálkozni. Valójában
Khadgarnak több kapcsolata volt Gul'dan koponyájával, mint magával
az élő orkkal.
És ez egy cseppet
különös, ha belegondoltok.
És
Anne Stickney itt vette fel alufóliás sapkáját, hogy alapvetően
abból a mondatból, hogy „Gul'dan a legfélelmetesebb ellenség,
akivel valaha is találkoztam”, illetve pár egyéb apróságból
elég hajmeresztő következtetéseket vonjon le. Előre
figyelmeztetek mindenkit, ami most következik, az puszta spekuláció,
jó nagy adag összeesküvés-elmélettel nyakon öntve!
Különös történések
Nézzük, hogy mit
is tudunk idáig Khadgarról és mit is láttunk eddig belőle a
WoDban. A Sötét Portál újból megnyílt Azerothon és az Iron
Horde Blasted Landsre áramlott, valamint könnyedén elfoglalták
Nethergarde Keepet. Mivel a Burning
Crusade során
megtaláltuk Khadgart és a
pasas már több alkalommal is sikeresen bezárta a Sötét Portált,
adta magát, hogy megkérjük, csatlakozzon hozzánk az Iron Horde
elleni harcban, és tegyen valamit azzal a portállal harmadjára is.
És ő több, mint készséges volt abban, hogy segítsen nekünk.
De
az a Khadgar, aki csatlakozott hozzánk, egy kicsit máshogy nézett
ki, mint az idős, aszott vénember, akit Shattrath Cityben
láthattunk. Namost, lehet azzal érvelni, hogy talán csak eljött
az ideje annak, hogy Khadgar egy másik modellt kapjon, de eddig
minden egyes képen, amelyen láthattuk Khadgart – még a Warcraft
képregényekben is –, egy idős, ráncos emberként ábrázolták,
hosszú szakállal és minden egyébbek. És az a Khadgar, akit most
kaptunk, nemcsak egyszerűen megborotválkozott, összeségében is
fiatalabbnak néz ki – sokkal, sokkal fiatalabbnak, mint az az
öregember, akivel Shattrathban találkoztunk. Ez kicsit különös.
Tudjuk,
hogy Khadgar végül visszakapta az erejét, ezért feltételezhetjük,
hogy az öregítő varázslat, amelyet Medivh szórt rá, szintén
lassan lekopik róla – pusztán több időbe telt. De más különös
dolgok is vannak. Draenoron Khadgar szinte megszállottja Gul'dannak
és annak, hogy leszámoljon vele mindenki érdekében. Úgy beszél
az orkról, mintha ismerné, mintha már találkozott volna vele
korábban. De Khadgar valójában soha nem találkozott Gul'dannal –
vagy legalábbis nem életében. Ahogy már említettem, Khadgarnak
több kapcsolata volt Gul'dan koponyájával, mint magával az
orkkal. Ha ezt összetársítjuk az Atiesh felbukkanásával (Az
Atiesh Medivh varázsbotja, amelyet az új Tirisfali Őrző kapott
meg. Azonban Micky Neilson a Twitteren szeptemberben jelezte, hogy
Me'dan visszamondta szerepét, mint az új Őrző, így valsózínűleg
Me'dan valamikor Khadgarnak adhatta a fegyvert – szerk.) és
Khadgar különös és hirtelen támadt hajlamával, hogy időnként
varjúvá változzon, fel kell tennünk a kérdést... egyáltalán
Khadgarról beszélünk itt?
Őrző
Draenoron Khadgar
missziójának tekinti, hogy minket egy erőteljes és egyedi
tárggyal, egy gyűrűvel szereljen fel, egy olyannal, amit
folyamatosan erősít és majd a jövőben is különböző,
Draenoron található tárgyakkal és darabkákkal erősít fel a
kiegészítő során. Mindezt azért, hogy vélhetően lefegyverezzük
a Shadow Councilt és legyőzzük Gul'dant – még egyszer, ez egy
igazán csodálatra méltó feladat. De honnan jött az Atiesh? És
hogyhogy Khadgarnak hirtelen akkora ereje és tudása van, hogy képes
varjúvá változni? Csak egyetlen ember van a lore-ban, aki ezekre
képes volt, és ezt az embert mind Khadgar, mind Gul'dan jól ismeri
– Medivh.
Mi van akkor, ha ez
a Khadgarral, akivel jelenleg tárgyalunk, egyáltalán nem is
Khadgar? Mi van, ha az ember, aki felbukkant, hogy segítsen nekünk
harcolni az Iron Hordával szemben a sötét Portálnál, nem
egyszerűen csak felbukkant Shattrathból – mi van, ha egy legenda
a múltból, ahogyan Medivh a Warcraft III-ban előbukkant, hogy
segítsen nekünk a problémánkban, egyszer csak visszatért, hogy
kísértsen minket? Egy ismerős arc mögé bújt, hogy ne ismerjük
fel, és csendben segít nekünk, hogy megakadályozzunk egy olyan
katasztrófát, amely kísértetiesen hasonló ahhoz, amit ő hozott
Azeroth-ra évekkel ezelőtt.
Medivh ismeri
Gul'dant. Tudja, hogy mire képes Gul'dan és a Shadow Council mire
képes, sokkal jobban, mint Khadgar – sokkal jobban, mint bárki
Azerothon, Garona kivételével. Egy Őrző támogatna és erősítene
minket a múltból? Még értelme is lenne, ha Medivh közbeavatkozna
ezen a ponton – végül is az a törékeny béke az Alliance és
Horde között, amit ő hozott létre, füstté és hamuvá vált. Az
a győzelem és az a szövetség volt Medivh jóvátétele. Erre
léptünk rá, amikor elvágtuk a diplomáciai kötelékeket, és az
a győzelem, amelyért oly keservesen harcoltunk a Burning Legionnel
szemben, egyszerűen semmivé válik emiatt az alternatív univerzum
és a Legion jelenléte miatt.
Hatalom
Ugyanakkor Khadgart
– vagy legalábbis akit Khadgarnak hívunk – úgy tűnik, hogy
jobban lefogalják ezek az erőteljes tárgyak, mintsem a mi hősies
erőfeszítéseink. Többször is használta a hatalom szót. Szinte
csak erre fókuszál. Ami elgondolkoztat, hogy vajon ez a Khadgar,
vagy Medivh, vagy aminek hívni akarjátok, egyáltalán a mi
univerzumunkból származik-e. Hiszen minden bizonnyal van valahol
egy egy alternatív Azeroth is, és fogalmunk sincs róla, hogy mi
van azon az Azerothon, vagy hogyan zajlottak ott a történelem
eseményei. Nyilvánvaló, hogy amikor a Sötét Portált újra
megnyitották, azon keresztül jött az Iron Horde. De mi van akkor,
ha valaki más is keresztüljött rajta – mi van, ha keresztüljött
rajta egy Khadgar egy teljesen más történettel?
Meglehetősen
valószínűtlennek tűnik. Ugyanakkor ott van az a dolog, hogy
Khadgar kibővítette az erőnket és hatalmunkat. Mindent elkövetett
azért, hogy rátaláljon egy hősre – ránk – egy erőteljes
hősre, aki képes legyőzni az Iron Horde-ot és feltételezhetően
Gul'dant is az események során. Azt feltételezzük, hogy Khadgar a
legnemesebb szándékból segít nekünk, hogy hozzánk hasonlóan
neki is Azeroth jobbulása és legjobb érdekei állnak az előtérben.
Nos, ez az, amit tudunk: azért vittek át minket a Sötét Portálon,
hogy legyőzzük az Iron Horde-ot. Az Iron Horde visszautasította
Gul'dan démonvér ajándékát, és a saját módszerei szerint
szeretné leigázni Azerothot Garrosh Hellscreamnek köszönhetően.
Az Iron Horde odáig ment, hogy még fogságba is vetették Gul'dant
és kapitányait, hogy ők táplálják a Sötét Portált és
biztosítsák, hogy továbbra is működjön. Aztán mi felbukkantunk
és ezt megszakítottuk.
Ráadásul nemcsak megszakítottuk, hanem még szabadon is engedtük Gul'dant ennek során. És persze azt feltételezzük, hogy mindez a pillanat hevének következménye – pusztán ennyi idő állt rendelkezésünkre, mielőtt harcvonalaink összezuhantak volna. De aztán eljön az a pont, amikor igazán szembe kell néznünk a szituációval és meg kell kérdeznünk magunktól: mi folyik itt? Mi is folyik itt igazából? Khadgar következetesen akkor bukkan fel, amikor a leginkább szükségünk van rá, és sokkal fiatalabbnak és erősebbnek tűnik, mint évek óta bármikor. Összehívott minket, hogy visszanyomjuk az ork sereget, akik meg akarták hódítani Azerothot – azt az ork sereget, akik visszautasították a Gul'dan által felajánlott sötét ajándékot, a vért, amely a Burning Legionhoz kötné őket.
Ráadásul nemcsak megszakítottuk, hanem még szabadon is engedtük Gul'dant ennek során. És persze azt feltételezzük, hogy mindez a pillanat hevének következménye – pusztán ennyi idő állt rendelkezésünkre, mielőtt harcvonalaink összezuhantak volna. De aztán eljön az a pont, amikor igazán szembe kell néznünk a szituációval és meg kell kérdeznünk magunktól: mi folyik itt? Mi is folyik itt igazából? Khadgar következetesen akkor bukkan fel, amikor a leginkább szükségünk van rá, és sokkal fiatalabbnak és erősebbnek tűnik, mint évek óta bármikor. Összehívott minket, hogy visszanyomjuk az ork sereget, akik meg akarták hódítani Azerothot – azt az ork sereget, akik visszautasították a Gul'dan által felajánlott sötét ajándékot, a vért, amely a Burning Legionhoz kötné őket.
Khadgar
mindannyiunkat összegyűjtött. Mindannyiunkat. Azeroth
leghatalmasabb hőseit, mindegyikünket az utolsó szálig. És akkor
Khadgar azt mondta, hogy „Itt az alkalom! Fussunk át a Sötét
Portálon és állítsuk meg őket a túloldalon! Ez egy öngyilkos
küldetés, de Azeroth meg fog menekülni!” Ezért keresztülmentünk
a Sötét Portálon, annak ellenére, hogy elvileg meg fogunk halni.
És Azeroth hirtelen
elveszíti közel az összes olyan katonáját, akik képesek
szembeszállni az univerzum legrosszabb seregével.
Komisz játszma
Úgy tűnik, mintha
egy olyan játék kellős közepébe csöppentünk volna, amelyet
alig ismerünk, ugye? Persze, harcolunk az Iron Horde-dal. Azok a
fickók igazi rosszfiúk – utálják Azerothot és meg akarják
hódítani. Miért? Mert Garrosh Hellscream, akire csak a Prófétaként
utalnak, azt mondta nekik, hogy ezt kell tenniük. De az Iron Horde
igazából csak az egyik mesterét cserélte le egy másikra – és
előbb vagy utóbb erre ők maguk is rá fognak jönni. A tábla
túloldalán pedig ott vannak a draeneiek, akik kétségbeesetten
harcolnak a túlélésért és a szabadságukért. Túljártak a
végzet eszén, megmentették Karabort, visszaszorították az Iron
Horde-ot, mivel Kil'jaeden bábja, Gul'dan nem tudta rávenni az
orkokat arra, hogy igyanak Mannoroth véréből.
És emellett...
valahol középen ott vannak a Sargereiek, a draeneieknek az a
csoportja, akik szembefordultak népükkel és most a Shadow Councilt
szolgálják. De tényleg így lenne? Ez is egy nagyon jó kérdés.
A Socrethar's Rise-on talált propaganda anyag alapján ezek a
draeneiek azért csatlakoztak az eredarokhoz, mert halhatatlanságot
ígértek nekik – aminek szintén nem sok értelme van, mivel az
eddig látottakból úgy tűnik, hogy a draeneiek így is közel
állnak a halhatatlansághoz, ha eleve nem azok. A Sargereiek magukat
a Legionnak ajánlották és nem az azt szolgáló Shadow Councilnak.
Már a nevükből is az következik, hogy ők magát a Burning Legion
vezérét szolgálják. A bukott titánt, Sargerast.
A Legion terve,
Kil'jaeden terve, hogy meghódítsák az orkokat, kudarcot vallott. A
Legion nyilván nem boldog ettől. De találtak egy másik utat –
egy olyan utat, amelynek nincs köze Kil'jaeden kisstílű
bosszújához a draeneiekkel szemben, ellenkezőleg, a velük való
szövetséget jelenti igazából. Miért is vette fel Kil'jaeden
eredetileg a kapcsolatot az orkokkal? Hogy bosszút álljon Velenen,
igen – de azért is, mert Sargeras egy olyan sereget akart, amely
képes világokat meghódítani, egy vérszomjas, hatalmas sereget,
amely képes térdre kényszeríteni világokat, képes habozás
nélkül megölni olyan félisteneket, mint Cenarius.
Egy olyan sereget,
amely képes legyőzni az Old Godokat. Egy olyan sereget, amely képes
magának a Legionnek az eszközét is legyőzni, az átkozottak
lázadó vezérét és a Scourge sereg vezetőjét. Egy olyan
sereget, amely egy másik univerzumban képes legyőzni a Burning
Legion egyik fővezérét a három részből, emberekből, éjelfekből
és orkokból álló seregek együttes erejének, valamint egy csapat
wisp jól időzített támadásának köszönhetően. Milyen
kényelmes megoldás is lenne, ha egy ilyen sereg csak úgy átfutna
a Sötét Portálon, bele a Legion karjaiba, elpusztítva maguk
mögött a Portált, és ezzel talán örökre megpecsételve a saját
sorsulkat.
Egy ilyen sereget,
amely ennyi dologra képes, már csak használni kellene.
Megfordítani. Visszafordítani oda, ahonnan jöttek a Portálon át,
amelyet most nem Gul'dan és az alattvalói táplálnának, hanem
ennek a seregnek a leghatalmasabb tagja, akinek az ereje képes
felerősíteni egy gyűrűt, amely magában foglalja Draenor
legerősebb ereklyéit és akinek okos, ravasz kezei pontosan tudják,
hogy hogyan lehet a legjobban használni azt.
Medivhnek el kellett
érnie a nagykorúságot és Őrzőként hatalomra kellett kerülnie
ahhoz, hogy Sargeras végül megkaparintsa a varázslót és a saját
céljai érdekében irányítsa az Őrzőt. Vajon mennyi időbe telt,
hogy Sargeras megkaparintsa magának azt a testet és személyt,
amelybe a szelleme költözött akkor, amikor Medivh idő előtt
meghalt?
Talán erre is fény
fog derülni hamarosan.
/Az eredeti cikkek linkjei:
http://wow.joystiq.com/2014/11/30/know-your-lore-khadgar-of-the-sons-of-lothar/
http://wow.joystiq.com/2014/12/07/know-your-lore-tinfoil-hat-edition-the-mystery-of-archmage-kha/
Hát én is ezen gondolkoztam amiket leírtál. :D Még csak ma találtam ezt a blogot és látom, hogy itt is felvetetted ezt az ötletet Khadgarra. De ha Sargeras irányítaná Khadgart akk miért akarja kicsinálni annyira Gul'dant nem hiszem, hogy annyira mérges lenne rá. Vicc volt a WoDban szinte, hogy aki meg akarta ölni egyszer Khadgart Gul'dan nevében az pont Garona volt. :D
VálaszTörlés