Mantidjárás

A mantid egy rovarszerű, őshonos faj Pandarián. Az ősi időkben két testvér-királyságukkal, az Ahn’Qiraj-zsal és az Azjol-Nerubbal együtt uralták az egész világot és az ősi troll birodalmakkal hadakoztak. Isteneik erősek és hatalmasak voltak. Azt, hogy vajon ők is az aqir fajból származnának, nem tudjuk, de kétségtelen, hogy rokoni kapcsolatban álltak egymással.

A mantidok egy ősi istent imádtak: Y’Shaarj-t, a hétfejűt, akinek haragja félelmetes volt. Y’shaarj a reményből táplálkozott és kétségbeesést szült. Bátorságot és békét lélegzett be, és erőszakot és félelmet fújt ki. Azonban amikor a Titánok harcba bocsátkoztak a Régi Istenekkel, Y’Shaarj-t elérte végzete: ő eddig az egyetlen Régi Isten, akiről tudjuk, hogy a Titánok ténylegesen megölték. Utolsó lélegzetével Y’Shaarj hét feje árnyékot bocsátott erre a földre, olyan árnyékot, amely azóta is kísért Pandarián: a Sha-t.

A mantid istene halála után is félelmetes nép maradt. Ez többek között annak is köszönhető volt, hogy egy másik veszélyes nép, a Kuncsong (Kunchong) határozza meg életciklusukat. A Kuncsongok olyan hatalmas és erőszakos lények, akik egymagukban is egész falvak létét képesek veszélyeztetni. Amerre járnak, feleszik a földet, a fákat, a tavakat, és nem hagynak maguk után mást, csak pusztítást, illetve borostyánszínű gyantát. És ez a borostyánszínű gyanta, amelyből a mantidok otthont készítenek maguknak, az oka, hogy a mantidok állandóan a Kuncsongok nyomában járnak. Amikor egy Kuncsongot arra vezet az ösztöne, hogy letaroljon egy területet, a mantidok árnyékként követik ezt a lényt. Hogy ezt a pusztítást elkerüljék, a hatalmas Mogu birodalom az általa legyőzött népek segítségével egy fallal zárta el a mantidokat Pandaria más részeitől. A mantidok otthonát ma a Rémisztő Puszták (Dread Wastes) nevezzük, nem véletlenül.

A mantidok számára különösen fontos a borostyánkő, mivel ebből építkeznek, ebből fejlesztették ki sajátos technológiájukat. A borostyánkő segítségével nagy távolságokra is elhallatszik hívó hangjuk. Ez az egyik oka annak, hogy egyetlen sereg sem tud észrevétlenül behatolni a Rémisztő Pusztákra, mivel minden pillanatban a mantidok megfigyelése alatt vannak a betolakodók, és hamar tudnak nagy távolságból is segítséget kérni.

A borostyánkő forrása a kypari nevű hatalmas fák. A legendák szerint régen a faltól keletre is virágoztak ezek a fák, de a moguk mindet levágták a mantidok elleni harcuk során. Ezeknek a fáknak a borostyánszínű virágát nevezik a mantidok kyparite-nak – vagyis a föld verőerének. Meggyógyította a mantidok sebeit és ez tette merésszé őket. A kyparikra a Császárnő és az ő tanácsa vigyáz.

A mantid társadalom élén a Császárnő áll, akit egész Pandaria fél és aki a mantidok végtelennek tűnő seregeit a világra hozza. Bár nagyhatalmú, a Császárnő nem halhatatlan. Az ő tevékenységét a mantid vénekből álló tanács, a Klaxxi felügyeli, és a Klaxxi az, aki megszervezi, hogy egyik Császárnőről a másik szálljon a hatalom. Bár az eljárás meglehetősen rejtélyes, annyi bizonyos, hogy egyfajta harci próbát kell kiállni. Ha győz, az utód lesz az új Császárnő, és ennek jeleként rituálisan elfogyasztja a korábbi Császárnőt, hiszen így töretlen marad a hatalom lánca.

A mantidokat Pandariától elválasztó falat, a Kígyó Gerincét (Serpent’s Spine) folyamatosan őrizni kell. Százévente ugyanis a fiatal mantid-ivadékok hatalmas számban elárasztják a falat és mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül. Csak a legerősebbek élik túl a Falon tett látogatást, ami után visszatérnek a Rémisztő Pusztákra. Ennek a rajzásnak evolúciós oka van: ezáltal érhető el, hogy csak a legerősebb mantidok maradjanak fenn és nemzenek majd utódokat. Ugyanakkor a Fal túlsó oldalán is komoly veszteség éri ilyenkor a védőket. Ezért a fal védelmét a Shado-Pan rend tagjai látják el. Mivel a rajzás kiszámítható módon történt, ezért szerencsére időben fel lehetett készülni egy-egy hullámra.

Azonban a mostani rajzás tíz évvel korábban érkezett a vártnál, és ez felkészületlenül érte a Fal őrzőit, így a mantidok át is tudtak rajta törni. A mantidok így hosszú-hosszú idő után először törtek be a Négy Szél Völgyébe (Valley of the Four Wind) és a Krasarang Vadonba, valamint a Lenyugvó Nap Kapuját (Gate of the Setting Sun) is ostromolják.

Ez a különös viselkedés a Klaxxi figyelmét is felkeltette, így jöttek rá a szörnyű igazságra: a mostani ivadékok fertőzöttek, az árnyék és a horror szülöttei. A sha hatalmába kerítette a mantidokat és megfertőzte az értékes borostyánokat is. Az annyira értékes kypari fák közül kettő már ki is halt és egy harmadikat is az uralma alá vont a sha, illetve a még megmaradt kevés kyparit is veszélyeztette. A Klaxxi feladata a mantid társadalom és kultúra fenntartása, így nem nézhették tétlenül fajuk pusztulását. Ezért sorban szólították és felébresztették a paragonokat, a mantidok egykori hőseit.

Miután a Titánok újrarendezték a világot, számos veszély fenyegette a mantid fajt, és meglehetősen bizonytalan volt a jövőjük. Ezért az akkori legnagyobb harcos, Korven azt javasolta, hogy minden nemzedékben a legjobb hősöket zárják borostyánba és bocsássanak rájuk mély álmot, és majd csak a legnehezebb időben ébresszék fel őket. Nehéz küldetés volt, feladni az addigi életet és mély álomba merülni, tudva, hogy nem is biztos, hogy valaha is felébresztik őket ebből az álomból. A paragonok nagy kockázatot és nagy áldozatot vállaltak ezzel. De minden nemzedék legerősebb, legügyesebb, legagyafúrtabb, legokosabb harcosai vállalták ezt népük érdekében. Volt, akinél a folyamat során hiba történt, és mély álom helyett végig ébren maradt a borostyánba zárva; őt Iyyokuknak hívják és 877 évet várt a kristályban.

A Klaxxi elérkezettnek látta az időt, hogy a paragonokat felébresszék szépen sorjában. Hamarosan rájöttek, hogy a fertőzés magától a Császárnőtől, Shek’zeertől ered, aki a Félelem Sha-jának bábjává vált. Ha nem akarják, hogy az egész mantid fajt a pusztulásba vigye, a Klaxxinak meg kell állítaniuk Császárnőjüket. És hogy mennyire nem becsülték le az ellenfelet és a veszélyt, amit magában rejt, jól mutatja, hogy még a kisebb népektől kapott segítséget is hajlandóak voltak elfogadni. Így indultak el megtámadni a Félelem Szívét, ahol egykor szeretett Császárnőjük lakott.

De a Klaxxi egyvalamit nyilvánvalóvá tett: ha a Régi Istenek valaha is visszatérnek, ők ismét az ő oldalukon fognak harcolni. És a Klaxxi szerint Azeroth legbölcsebb lakói is így fognak tenni. A szövetség, amely a Klaxxival köttetett, csupán időleges. Nem tudhatjuk, hogy felébresztett és hatalmas erejű paragonjaikkal mikor fognak újra ellenünk fordulni.