Mágia elmélet 1. rész

Kicsit más vizekre evezünk, és a Know Your Lore rovatban Matthew Rossi rövid sorozatát olvashatjátok el, amely a különböző mágiákról és azok forrásairól szól.

A mai cikk eredeti verziója angol nyelven itt található.

Honnan ered a mágia?

Ez igazából egy elég összetett kérdés, mivel a mágiának sok válfaját gyakorolják, mégis úgy tekintjük, mint egészet. Ismerjük a druidák természet mágiáját és a sámánok elementál mágiáját (bár ez két elkülönült mágiafajta gyakran úgy tűnik, mintha kapcsolatban állna egymással a háttérben), a boszorkánymesterek és a Lángoló Légió által gyakorolt fel-mágiát és a varázslók tiszta mágiáját. Valamint ott van a papok és paladinok által megidézett Szent Fény (Holy Light), a néhány pap és boszorkánymester által gyakorolt árnyék-mágia, és nem utolsósorban az a nyers nekromancia, amelyet kifejezetten a Falka (Scourge), néhány Elhagyott (Forsaken) és a halállovagok használnak. Ezek a különböző fajta mágiák mind mágia, akkor is, ha különböző forrásokból származnak.

Csak Azerothon sokféle mágikus erőt és erőközpontot vagy mágiaforrást találhatunk. Vannak, amelyek egymásból erednek, míg mások különféle közbülső központokat használnak fel. Egy dolog világos, számos útja van annak, hogy a világ nagy része által használt mágiát kinyerhessük.

Mégis milyen forrásokból?

Az Örökkévalóság Kútja

Az eredeti Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) már előrevetítette az igen intelligens fajok létét Azerothon. Amikor a Titánok megalkották a világot és mindent, ami rajta létezett, egyetlen kontinenssé formáltak, a Kutat az ősi földrész közepén helyezték el. Azonban a Kút több volt szimpla vízforrásnál. A Kút a nyers arcane energia forrása volt – a tiszta, romlatlan, birtokba nem vett mágiáé. A Kút egyenesen a Nagy Sötét Túlvilágból (Great Dark Beyond) nyerte erejét, ami azt jelentette, hogy mágikus energiája a kozmoszból eredt és nem valami evilági forrásból. A Kúton keresztül ez az erős hatású mágia behálózta egész Azerothot nyers és kaotikus energiáival.

A Kút mágiája képes volt evolúciókat elindítani Azerothon. Ha önmagára lett volna hagyva, ez a mágia a mai napig az állandó változást hozná a világra. Az általunk silithidként ismert lények voltak az elsők, akik megérezték a Kút mágiáját, és valójában a Régi Isten C'Thun nem hozta létre az Aqir fajt, csak a Kút segítségével átalakította ezeket a lényeket a saját elképzelésének megfelelően. Hasonlóan, bár az éjelfek eredete a mai napig homályos, az közismert, hogy egy másik fajból erednek, amely felfedezte és kapcsolatba is lépett a Kút erejével. Volt idő, amikor az arcane művészetének legképzettebbjei Kalimdoron (amely akkoriban az egész világot magába foglalta) az éjelfek voltak, köszönhetően a Kúttal való szoros kapcsolatuknak. Megmerítkeztek mélységében és olyan szenvedéllyel kutatták titkait, amellyel Azeroth egyetlen másik faja sem tudta felvenni a versenyt.

Végül az Ősök Háborúja (War of the Ancients) elpusztította a Kutat. A Kút tiszta energiája jelzőfény volt az Örvénylő Űrben (Twisting Nether) élő olyan lényeknek, mint Sargerasnak, a bukott Titánnak, a Lángoló Légió urának. Bár tudjuk, hogy az arcane mágia beborítja a teljes univerzumot (hiszen nem minden világnak van Kútja, a draeneieket mégis megismerték ezt a fajta a mágiát), úgy tűnik, hogy az Örökkévalóság Kútja egyedülálló volt a kozmoszban. Az eredeti Kút helyét ma a hatalmas Viharörvény (Maelstrom) jelzi, amelyet jelenleg az Azeroth és a Mélység (Deepholm) közötti átjáróként funkcionál. Haragvihar Illidan ugyan létrehozta a Kút utódját, amely jelenleg a Hyjal Hegy tetején lévő hatalmas Világfa, a Nordrassil alatt található. Nordrassil azt a célt szolgálja, hogy bár el ne fotjsa, de csökkentse a Kút kisugárzását olyan szintre, hogy az elérhető arcane forrásként szolgáljon, de ne hívja fel rá a Lángoló Légió figyelmét.

A Smaragd Álom

Ellentétben az arcane energiával, amely a Kúton keresztül Azeroth-ra áramlik, beborítva a világot nyers arcane mágiájával, az Azeroth druidái által irányított erőt sokkal nehezebb megérteni és kontrollálni. Bár Illidannak borostyán színű szemei voltak, amelyek elvileg druida-képességeket jósolnak, túl türelmetlen volt ahhoz, hogy a druidák művészetének mestere legyen, azonban a valaha élt egyik legnagyobb varázsló lett, aki közvetlenül az Örökkévalóság Kútjával tudott kapcsolatba lépni. A Kút csakúgy lökte magából az energiát mindazok számára, akik képesek voltak megérezni és irányítani azt, mindenfajta filozófia és más akadály nélkül. A Kút valóban csak egy szimpla mágia-forrás volt; csak oda kellett menni hozzá és inni belőle.

A Cenarion Kör druida mágiáját ennél sokkal bonyolultabb és időigényesebb elsajátítani. Azoknak, akik ezt tanulják (legyenek éjelfek, taurenek, trollok vagy worgenek), spirituális segítőtársakat kell találniuk, vagy közvetlenül a természettel kell kapcsolatot kiépíteniük annak érdekében, hogy megtalálják azt a módszert, amellyel magából a Smaragd Álomból (Emerald Dream) nyerhetnek erőt. Az Álom lényege, hogy egy leképeződése annak a világnak, amilyen Azeroth volt a Hasadás (Sundering) előtt – és mintha semmilyen értelmes faj nem járt volna Azeroth felszínén –, és amelyet a Titánok hoztak létre a világgal egyidejűleg. Az olyan helyeknek, mint Aln Szakadékának (Rift of Aln), amely lehet, hogy a Viharörvény képmása, a léte az álomban jelentheti azt, hogy Azeroth néhány változását követte az Álom létrehozása óta. Ami biztos, hogy az Álomban sincs béke, hiszen nemrég egy gonosz erő, a Rémálom (Nightmare) támadta meg, amely valószínűleg az Azeroth belsejébe zárt Régi Istenekkel állt kapcsolatban.

A képzett druidák az Álomban ármaló ősi erőt képesek felhasználni arra, hogy nagyszerű mágikus tetteket hajtsanak végre Azerothon, a sebek begyógyításától kezdve a hatalmas viharok idézéséig. Lehet, hogy az Álom ereje is össze van kötve a Nagy Sötét Túlvilággal és az Örvénylő Űrrel Aln Szakadékán keresztül, de megtartotta sajátos jellegét és etikai korlátait.

A Napkút

A Napkút abban különbözik az elöbbi két mágia-forrástól, hogy halandók hozták létre, bár magából az Örökkévalóság Kútjából ered. Az Ősök Háborúját követően azokat az éjelfeket, akik képtelenek voltak felhagyni az arcane mágiával, a kaldoreiek száműzték társadalmukból. Napjáró Dath'remar vezetése alatt a száműzött Nemesenszületettek (quel'doreiek, „nemes születésű gyermekek”) nemes elfekké váltak, és számüzetésük során az újonnan alakult tengereken át a mai Lordaeron területére érkeztek.

Egy rövidke állomásozás után a Tirisfali Tisztásokban, Quel'Thalas területére költöztek. Meggyengülve az Örökkévalóság Kútjának elvesztésétől és a mágikus energiáktól való függőségüktől, változásnak indultak. Sápadtabbá, halványabbá, fizikailag törékenyebbé váltak, ezért valamit tenni kellett, és Dath'remarnak volt válasza népe szenvedésére.

Létrehozták a saját Kútjukat. Illidan az eredeti Örökkévalóság Kútjából származó vízből hozta létre a Nordrassil tövénél elrejtett új Kutat. Dath'remarnak szintén volt a Kút mágikus vizéből és azt ajánlotta társainak, hogy mivel elég távol voltak Malfuriontól és a többi éjelftől, tegyék azt, amit Illidan, és hozzák létre a saját Kútjukat új hazájukban. Így jött létre a Napkút (Sunwell), és ugyanúgy szolgálta a nemes elfeket, ahogyan az eredeti Kút szolgálta Nemesenszületett őseiket. Arcane mágiájukat a Napkúton keresztül nyerték, és a mágia egész Észak-Lordaeront behálózta, annyira, hogy idővel még az embereket is megtanították a mágia használatára az Amani trollok elleni védelem érdekében.

A Napkút több ezer évig létezett ebben formájában, egészen addig, amíg Arthas Menethil be nem szennyezte azzal, hogy hatalmas mágikus erejét egy nekromantikus szertartáshoz fel nem használta, hogy feltámassza lidércként a megölt nekromantát, Kel'thuzadot. Így beszennyezve a Napkút inkább jelentett veszélyt az elfek számára, mint a remény forrását, ezért Napjáró Kael'thas kénytelen volt elpusztítani annak érdekében, hogy megakadályozza fertőzött energiájának tovább terjedését. Bár energiájának nagy részét egy vörös sárkány varázslata által egy Anveena Teague nevű lány formájába rejtették, a Kút maga élettelenné vált. A Napkút energiáitól Anveena valós személynek tűnt, és csak miután Kalecgos, a kék sárkány és társai felfedték az igazságot és legyőzték a korábbi nemes elfet, Dar'khan Drathirt, térhetett vissza a Napkút ereje Anveena formájában korábbi otthonába.

Kael'thasnak ugyanakkor más tervei voltak. Az Illidannal együtt a Külső Földeken (Outland) töltött idő alatt rájött, hogy többé nem hihet abban, hogy az egykori éjelf bármilyen megoldást jelentene népe betegségére, ezért egy új mestert választott, aki végtelen számú démont ígért neki, akikből a vérelfek kiszívhatják az energiát. Quel'Thalasba visszatérve magához vette az elfogott naarut, M'urut, elfoglalta magát a Napkút Fennsíkot és hadműveleteinek bázisát a Főbírók Teraszán építette ki, amely a Napkútra nézett. Elkezdte felhasználni Anveenát és a Pokolviharból (Netherstorm) nyert mágikus energiákat, hogy újraindítsa a Napjutat.

Ez alkalommal a Napkút hasonlóan szolgálta volna Kael'thast, mint az eredeti Örökkévalóság Kútja szolgálta Nemesenszületett őseit: egy portálként, amelyen át a Lángoló Légió démonjai eláraszthatták volna Azerothot. Ahogy Sargeras is teljes valójában kívánt az Azshara és az őt szolgáló mágusok által létrehozott portálon át belépni erre a világra, úgy akarta Kil'jaeden is használni a Napkutat. És majdnem működött. Végül Anveena és M'uru is „meghaltak” független lényekként, de mágikus esszenciájuk egybefonódott az újjászületett Napkútban, egy teljesen újfajta energiájú kutat létrehozva, olyat, amely magában egyesíti a Szent Fény és az arcane energiáit. A naaru önfeláldozása és egy draenei keze adta ezt az értékes ajándékot maguknak a vérelfeknek, akik annyi sebet okoztak nekik és saját népüknek.

Legközelebb a különböző fajta mágiákat vizsgáljuk meg. Mi a különbség a nekromancia és a fel mágia között? Ha a varázslók és a sámánok is tudnak elementálokat idézni, akkor miért mondják, hogy különböző mágiát használnak? És hogyan illeszkedik mindebbe a Szent Fény?