Hét kérdése - Kedvenc kaszt

Kérdezni is régen kérdeztem már bármit is, szóval a blogon lévő 100.(!) bejegyzés legyen egy kérdés.
A kérdés talán nem annyira kapcsolódik a lore-hoz, mint az eddigiek, de talán a személyiségünknek egy kis szeletét mutatja meg. Mindenesetre a Warcraft világában mi magunk is számtalan karakter bőrébe bújhatunk. Nemcsak azt választhatjuk meg, hogy milyen fajjal játszunk, hanem azt is, hogy mi legyen a fő "foglalkozásunk", vagy inkább harci módunk.  
Lehetünk harcosak, gyógyítók, ravaszok, álnokok, erősek, segítők. Itt most nem arra gondolok, hogy szerinted melyik kaszt a legjobb játéktechnikai szempontból, hanem arra, hogy melyik az a kaszt, amelyikkel a legkönnyebben tudsz azonosulni.

Szóval melyik a kedvenc kasztod?

Az én kedvenc kasztom a druida. Amikor először választhattam saját karaktert (mert a férjem megengedte), akkor egy éjelf hölgy druidám lett, akit Deirdának (ejtsd: Dírda) hívtak. Nagyon élveztem vele játszani, szerettem, mikor átváltozhattam más állatok bőrébe, imádtam cicaként lopakodni, gepárdként szálguldani. És szerettem, hogy tudtam vele gyógyítani, ami mindig fontos volt számomra, és igazán azt éreztem közel magamhoz. Kifejezetten szerettem Moonglade-be menni vele, és úgy éreztem, hogy a tauren druidákkal is összetartok, mindig örültem, ha olyannal is találkoztam (őt soha nem is bántottam).

A másik kaszt, amit szeretek, szintén gyógyító kaszt, a papok, ezzel játszottam a legtöbbet, mivel egy vérelf papnő, Venjalea volt az, akivel 85-ös szintig eljutottam. Nála nagyon megtetszett, ahogy a papok az árnyékot használva pusztító erővé változnak, ugyanakkor mégis gyógyítóak eredendően.

Mágia elmélet 4. rész

Az elmúlt alkalmakkor megtárgyaltuk a Warcraft világában jelenlévő mágiát. Beszéltünk arról, hogy honnan ered és milyen sokfajta módon nyilvánul meg az univerzumban. Beszéltünk a druidák és a sámánok mágiájáról, a felről, az arcane-ról, az árnyékról és a Szent Fényről. Még az arcane olyan alfajairól is beszéltünk, mint a nekromancia. Ez alkalommal a spekuláció világa felé fordulunk.

Láthattuk, hogy különböző módon is elérhető ugyanaz a cél. Kel'Thuzad, egy mágus Dalaranból, a Lidérckirálytól (Lich King) tanulta a nekromanciát. A Lidérckirály a saját nekormantikus erejét egy eredartól, Kil'jaedentől, a Lángoló Légió másodparancsnokától kapta, aki rengeteg fel mágiát használ, és maga a Lidérckirály eredetileg Ner'zhul volt, egy egykori sámán. Ugyanakkor Ner'zhul egykori tanítványa, Gul'dan volt az, aki a Kil'jaedentől megtudott démoni titkok felhasználásával kifejlesztette a Horda nekromanciáját és létrehozta az első halállovagokat (death kinght). Mindezen idő alatt a mágus Naberius egy saját formátumú élőholt szertartást fejlesztett ki, amivel lidérceket tudott létrehozni és ehhez senki segítsége sem kellett neki.

Ugyanígy láthattuk, hogy a naaruk nemcsak a Fény erejét képesek használni, hanem az árnyékét is, ahogyan a papok is. És a boszorkánymesterek (warlock) is egy hasonló árnyék-energiát használnak, holott semmi közük a Fényhez, amely a naaruk életciklusának alapja. Valóban, a boszorkánymesterek arcane mágiával táplálják árnyék-seregüket, hasonlóan ahhoz, ahogy a papok megérintik a Fényt és annak ellenpárját is. Mit jelent ez az egész? Ironikus módon, egy Megtört (Broken), aki az első draenei sámán lett, tapintott rá a válaszra valószínűleg.

Minden, ami van, az él. És a mágia? A mágia van.

Úgyhogy él

Gondoljunk csak bele egy pillanatra az élő dolgok általános tulajdonságaira. Az élő dolgok növekednek, elpusztulnak és reprodukálódnak. Most gondoljunk csak a mágiára és Azeroth fennmaradásában betöltött szerepére. Az Örökkévalóság Kútjának léte nem a véletlen műve, hanem a Titánok hozták létre először. Azerothot kigondolták és megformázták. És egy ősi csapot, amiből tiszta arcane mágia párolog ki, ami az egész világegyetemet – az egész hatalmas, sötét túlvilágot – körülveszi, éppen az abban az időben létező egyetlen kontinens kellős közepén helyezték el. Kalimdort a szívében a Kúttal együtt alakították ki. Vajon miért?

A Kút változást és növekedést okoz. A Kút hozta létre az ősi silithideket, akik aqirokká változtak és akik – ha békén hagyták volna őket a Régi Istenek (Old God) – valószínűleg teljesen fejlett, értelmes lényekké váltak volna. A Kút hozta létre a kaldoreieket. A Kút megváltoztatja a dolgokat.A mágia, amely a Kút közvetítésével jut el Azeroth-ra, katalizátorként működik, ami arányaiban olyan tomboló, ádáz, frenetikus módosításokat eredményez, amelyről más világokon nem is álmodnak. Az olyan világok, mint Argus és Draenor, sokkal lassabb tempóban élnek, a rajtuk lévő őshonos életnek több tízezer évre van szüksége a növekedéshez és a változáshoz. Azerothon az élet virágzik és szinte kirobban az új formáktól. Ennek a mágiának kitéve az élőlények végül függőjévé válnak, ragaszkodnak hozzá és szenvednek, ha elveszítik. Nézzük csak meg a nemes elfeket és a vérelfeket, és hasonlítsuk össze őket éjelf őseikkel. Aztán gondoljunk az emberekre és a vrykulokra.

Ha a Hús Átka (Curse of the Flesh) tényleg a Régi Istenek műve, akkor miért tűnik úgy, hogy pontosan beleillik a Titánoknak Azeroth-tal kapcsolatos terveibe, és miért hasonlít a hatása a mágiának az őt használókra kifejtett hatására? Tudjuk, hogy a Titánok helyezték el a bolygón a Kutat. Tudjuk, hogy a Kútnak majdnem ugyanaz a hatása, mint a Hús Átkának. Tudjuk, hogy a Kút és nem C'Thun hozta létre az eredeti silithideket, akiket megrontottak a Régi Istenek.

A hús nincsen megátkozva, inkább az átok van húsba rejtve

Képzeljük el ezt a lehetséges helyzetet: A Hús Átka nem létezik. Pontosabban, ez nem egy átok. Végül is, ha ezt a Régi Istenek alkották, hogy a beolvadást megkönnyítsék, akkor miért ruháztak volna fel bárkit is azzal, hogy ezt eltávolíthassa és a beolvadást megnehezítse?

Ha ehelyett az átok inkább csak a végső hatása a mágiának való kitettségnek, a Régi Isteneket nyilván nem izgatná, hogy olyan lényekből szívják ki a mágiát, akik sokkal dinamikusabbak, kaotikusabbak, istenszerűbbek ettől. A mágia változást hoz létre, ez viszi előre az élet evolúcióját Azerothon, ez a motorja a Titánok művének és ez fenyegeti a Régi Isteneket. Ez valóban így van, hiszen más hatalmas lényeket is ugyanúgy veszélyeztet. Hiszen bármennyire is szomjazzák a mágiát, a Lángoló Légió teremtményeinek fel-mágiává kell átalakítaniuk annak érdekében, hogy megfelelően használni tudják. És Sargeras is rájött arra, hogy egy mágiával megáldott ember milyen erős fegyver tud lenni.

Gondoljunk csak bele: miért kutatná Sargeras, a Titán (még ha őrült is) az Örökkévalóság Kútját, amikor szinte biztos, hogy részt vett annak létrehozásában (vagy legalábbis tisztában volt a létrejöttével)? A Kút a kozmoszból nyeri a mágiát, nem az űrből. Ez olyan mágia, amely a materiális világból ered, amelyből Azeroth és az egész világegyetem áll. A Kút a Titánok alkotása, de a mágia nem. A mágia univerzális. A mágia mindenhol jelen van. Az ember áshat kutat, de nem hoz létre vizet. Hasonlóan a Titánok is ástak egy Kutat, de nem ők hozták létre a benne lévő mágiát. A mágia már előttük is volt. A mágia minden előtt volt. És a mágia az, amely olyanná formálta Azerothot, amilyennek ma ismerjük.

„És hirtelen Nobundo megértette... olyasvalami volt, ami nagyon egyszerűnek tűnt, és mégis olyan gondolat volt, amely meghaladta elméjét: végtelen számú világ van rajtuk kívül. Ezt eddig is tudta, mivel ő és népe számtalan világot bejárt, mielőtt Draenoron letelepedtek volna. De amit Nobundo eddig nem tudott megérteni, az az, hogy az elemek ereje is elér a végtelen űrben. Minden világnak megvannak a maga elemei, a maga ereje, amelyre támaszkodhat.

És még ennél is több volt. Ott kint az űrben volt egy másik elem, egy olyan, amely úgy tűnt, hogy összefogja valamennyi világot, amely elmondhatatlan energiából áll. Ha ezt meg tudná szólítani – fe azonnal tudta, hogy útjának ebben a szakaszában még túlságosan tapasztalatlan ahhoz, hogy kommunikálni tudjon ezzel a rejtélyes új elemmel. Ez inkább csak egy futó pillantás volt, a megértés ajándéka....”

/Mickey Neilsen: Megtöretlenül/

Ez az új rejtélyes elem a mágia maga. Az arcane-on túl, túl a Fényen és az árnyékon, túl a természeten és az elemeken létezik ez az ősi kozmikus erő, amely igényli az élet mindig növekvő komplexitását és kifinomultságát. Ez a teremtés és a pusztítás egyszerre. A Régi Istenek és a Lángoló Légió démonjai, akik nem tudják létrehozni, átalakítják és megrontják ahhoz, hogy saját céljaikra használni tudják, de még ez a romboló hatás is illik a mágiához, mivel ezzel a mágiának új fajtáit hozzák létre tudtukon kívül. A mágia növekszik, változik és reprodukálja magát azzal, hogy használják. A mágia felhasználja a Titánokat, felhasználja Azerothot, minden élő dolgot ahhoz, hogy még tovább növekedjen, változzon és mindeközben reprodukálja önmagát. Lehetséges, hogy a Hús Átkának valódi létrehozója nem a Titánok, nem is a Régi Istenek, hanem inkább a mágia maga?

Az erő, amelytől kivirágzik a világ

Amikor a nemes elfek először tanították az arcane művészetére a rövid életű embereket, meglepődtek azon, hogy azok milyen gyorsan elsajátították. Amikor az orkok először tanultak mágia-használatot a Lángoló Légió démonjaitól, hamar mestereivé váltak. Gul'dan teljesen új fajtáit hozta létre a mágiának. Az emberek és az orkok olyan fürgeséggel képesek megragadni és kezelni a a mágiát, amellyel ellensúlyozzák azt, hogy mennyivel kevesebb idejük áll rendelkezésre ahhoz, hogy tanulmányozhassák. Talán éppen ezt akarja a mágia? Hogy olyan rövid életű, gyorsan változó lényeket hozzon létre, akik meghatározott céllal és gyorsan használni tudják a mágiát? Ez az, amiről a Hús Átka lényegében szól?

A naaruk életciklusa a fényből az árnyék felé halad, mivel mindkettő része a másiknak. A fény árnyékot szül. Az árnyékból tör elő a fény. Használjuk ugyanezt a hasonlatot az univerzummal kapcsolatban is: van egy hatalmas erő, amely összeköti a világokat, és amely elmondhatatlan energiából áll, amelynek szüksége van világokra, amiket összeköthet; szüksége van lényekre, akikkel kapcsolatba léphet. A univerzum és annak kifürkészhetetlen komplexitása nélkül; a világokat előremozdító változás nélkül, nem lenne semmi célja és nem is létezne valójában. Kozmosz nélkül hogyan tudná bárki is, hogy van egy erő a kozmoszon túl, amely áthatja a kozmoszt? A véges élet nélkül nem lenne mihez mérni a végtelent. A mágiának mágusokra van szüksége. A Kút nélkül, amelyben bugyoghat és szikrázhat, az élet nélkül, amelyet megváltoztathat és kezelhet, a mágiának nem lenne semmi kontrasztja, amivel megmutathatná, hogy létezik.

Végső soron a Régi Istenek, a Légió démonjai, a loák és más kifürkészhetetlen lények azért léteznek, mert van mágia. Ezt isszák, ezt eszik és miközben ezeket cselekszik, magát a mágiát szolgálják és terjesztik, változtatják, összetettebbé teszik és ilyen formában még élőbbé válik. Még a Titánok is, hatalmas műveiken keresztül, csak elvezetni tudják a mágiát és nem létrehozni. Az Eredet Csarnokában két őrzőjük is van, akiket azzal a céllal hoztak létre, hogy tisztában legyenek azzal, hogy művük létrehozásában milyen szerepet játszott a káosz és a mágia: Isiset és Setesh. Mielőtt Azeroth létezett volna, a mágia létezett. Azok, akik a mágiát tanulmányozzák, úgy érzik, hogy még több kell nekik belőle és gyakran meg sem tudnak lenni nélküle. Illidan, Kael'thas és azok, akik a mágiát használják gyakran bárhonnan képesek mágiát kinyerni. Vajon Malygos is érezte ezt a mágiával kapcsolatban – hogy saját célja és akarata van? Lehet, hogy az igazi célja nem is az volt, hogy a halandók kezétől megvédje a mágiát, mint inkább az, hogy megpróbálta kordában tartani azt?

Ha minden, ami van, az él, akkor el kell ismernünk, hogy a mágia él. 

(Forrás)

Remélem, hogy tetszett nektek ez a kis sorozat, mégha eléggé spekulatív és elvont is lett a vége :) A sorozat közben kedvet kaptam ahhoz, hogy egy kicsit körüljárjuk az Örökkévalóság Kútját, hiszen elég sok minden kapcsolódik hozzá. Valószínűleg részben cikkfordítások, részben saját elbeszélések lesznek. Ja, és persze ehhez is és ahhoz is nyugodtan írjátok meg véleményeteket, mi tetszett, mi nem, mivel értetek egyet, mit gondoltok másként, esetleg nektek is van saját elméletetek.

Mágia elmélet 3. rész

A sorozat első részében beszéltünk már arról, hogy mennyiféle módon lehet a mágiát megragadni. Az egyik ilyen mágikus „forrás” a Smaragd Álom (Emerald Dream), ami egyfajta láthatatlan dimenzió a térben és amely Azeroth tükörképének felel meg. Valójában ez egy tervrajz, Azeroth létrehozáskori önmagának mása, amivé egy újratervezéskor a bolygó válna. Ez a Hasadás (Sundering) előtti Azeroth, az intelligens fajok előtti bolygó mása, amikor a Titánok második eljövetelükkor művüket befejezettnek nyilvánították. Azért kell ezt óvnia és őriznie Yserának, mert ez jelenti Azeroth ősállapotát.

A számos egyetlen élő dologgá változik

A druidák akként segítik az Álom biztonságának fenntartását, hogy egy időre maguk mögött hagyva élő testüket álmodókként óvják a helyet az olyan veszélyekkel szemben, mint amit a Rémálom (Nightmare) jelentett. Ez része volt annak a megállapodásnak, amelyet a Világfa, a Nordrassil létrehozásakor meghoztak, amikor az Élet, az Idő és az Álom aspektusai összegyűltek, hogy elrejtsék az Örökkévalóság Kútját a démonok tekintete elől.

A druidák mágiája értelemszerűen a természetből ered, mivel az a kifejezett célja, hogy egyensúlyban tartsa a természetet. Az egyik módszer szerint a druidák mágiája a Smaragd Álomból ered, hogy megpróbálja létrehozni az Álom másolatát az ébrenlét világában. Talán furcsa ezzel a hasonlattal élni, de alapjában véve a druidák egyfajta reset gombot nyomogatnak, hogy a lehető legjobban helyreállítsák a világot és benne a természetes egyensúlyt, hogy ezzel valamennyire közelebb hozzák az álombeli megfelelőjéhez.

Oké, de mi a helyzet az agresszív mágiával? Végülis a druidák állatformákat is fel tudnak venni (hozzányúlhatnak az Álom forráskódjához, ha úgy tetszik), és égből hulló tűzzel tudják elégetni ellenfeleiket. Nos, a természet egyensúlya időnként erőszakon és halálon át érhető el, és a druidák sem kivételek a természetnek eme körforgása alól.

Egy újfajta szemléletet és szerepvállalást jelentenek a természeti mágiával kapcsolatban a troll druidák, de még ők is beleillenek a természet védelmezői szerepkörbe. A legtöbb troll törzs loa szellemei eléggé ösztönlények. A druidák erejéhez vezető út, amelyre Gonk tanította Zen'tabrát, gond nélkül beleillik ebbe a koncepcióba. Gonk ugyanazt csinálta a trollokkal, amit Cenarius az éjelfekkel: megtanította őket arra, hogy hogyan érhetik el közvetlenül a természetet, nemcsak közvetítő szellemeken keresztül. Csak olyan módon tette, hogy ezt a trollok is megértsék.

De hiba lenne azt hinni, hogy a természeti mágiák kevésbé lennének veszélyesek, csak azért, mert szerepelnek a Titánok eredeti tervében Azerothot érintve. Először is, a világ eléggé eltért az eredeti tervektől. Másodszor, a hurrikánok, szélviharok és vulkánok is mind természeti erők, miközben erőteljesen pusztítóak. A forgószél is a természetből ered, mégis meg tud ölni.

A druidák mágiája az egyensúlyban lévő természeti dolgokat alkotó elemekről szól, amely kapcsolódik a Smaragd Álomhoz és annak láthatatlan céljához, az eredeti világhoz. A sámánok ugyanakkor nem a valami részét képező elemekkel állnak kapcsolatban, hanem az önálló akarattal rendelkezőkkel.

A számos minden egyes része önmagában is él

Egy druida számára a természet egy élő dolog, amely védelmezést és egyensúlyba hozást igényel. Egy sámán számára minden – a legkisebb szellő, a legapróbb lidércfény is – dolog önmagában is élőnek számít. A druidák úgy próbálnak egyensúlyt létrehozni, hogy egy több tízezer éve létrehozott tervet használnak fel hozzá. A sámánok úgy próbálnak egyensúlyt létrehozni, hogy a különböző erők közötti egyensúly elérésére törekednek. Ez látszólag egy csekény, valójában azonban egy igen jelentős különbség. A sámán, aki látja, hogy egy tűz azzal fenyeget, hogy több mindent fog elemészteni, mint amennyit kellene, először megpróbálja megértetni a tűzzel, hogy ha ma mindent elpusztít, akkor holnapra nem marad semmi, amivel táplálhatná magát. A sámánok mágiája egy olyan erő, amelyet a kozmoszban lévő összes bolygót benépesítő számtalan elementál szellem biztosít Draenortól Azerothon át az összes létező világon.

A sámánok mágiája ugyanúgy természeti mágia, mint a druidáké, de másra fókuszál és nem egy puszta megállapodásból ered értelmes lények között. Néhány sámán egyezkedik, mások leigáznak; megint mások egyik alkut a másik után kötik; és vannak, akik közvetítenek az egymással ellenséges erők között, és erejüket egyfajta jutalomként kapják tőlük. Initiate Goldmine ugyanabban a világban él, mint Nobundo, és mindegyiknek megvan a maga saját metódusa, hogy hogyan bánjon az elemekkel. A sámán mágia abból ered, ami működik. A sámánok megtanulnak együttműködni az elemekkel, hogy lecsendesítsék ősi konfliktusaikat, miközben azok támogatják és ösztönzik a sámánt.

Aztán ott van a négy elem, amelyek konfliktusaival a Kataklizma során találkoztunk: a tűz, a föld, a levegő és a víz. Rajtuk kívül, belőlük eredve, tőlük függetlenül létezik egy távolabbi erő. Nobundo úgy beszélt róla, mint az ötödik elemről, amely belőlük ered és összeköti az univerzum összes világát és a bennük lévő elementális erőket. Ha még emlékeztek a Szent Fényre (Holy Light) és az Örökkévalóság Kútjából eredő arcane mágiára, talán nem véletlen, hogy a Napkút, az Örökkévalóság Kútjának utódja, egyszerre forrása az arcane mágiának és a Szent Fénynek, mint ahogy az sem, hogy Velen volt az, aki M'uru lényét az említett kútba helyezte – ugyanaz a Velen, aki arra bátorította Nobundot, hogy megtanítsa a draeneieknek a sámánizmust. Nem nehéz elképzelni, hogy a sámánok azon képességével, hogy közös nevezőre bírják hozni a különböző elemeket, végül a mágia különböző erejeit is egyesíteni lehetne.

A következő alkalommal a dolgok érdekes fordulatot vesznek. Most, hogy az alapokat megvizsgáltuk, nézzük meg, hogy hogyan válnak megrontottá és hogy ez mit eredményez.

(Forrás)

Ha bővebben érdekel a téma, az alábbiakról olvashatsz még:

- A sámánizmus

Mágia-elmélet 2. rész

Milyen különböző mágiákkal találkozhatunk a Warcraft világában?

Nos, kezdésnek ott van az a fajta mágia, amelyet a Szent Fény követői használnak, vagyis a legtöbb pap és paladin. Ez a mágia ugyanabból a forrásból ered, ahonnan a naaruk ereje és úgy tűnik, hogy közvetlen kapcsolatban áll minden élő dologgal. Aztán valamilyen szinten ehhez kapcsolódik az árnyék-papok által használt árnyék-mágia, amelyet bizonyos életciklusukban szintén használnak a naaruk. A boszorkánymesterek is képesek megérinteni ezt a sötétebb mágikus energiát, ahogyan a nekromanták is. Úgy tűnik, hogy ez a fajta mágia a fény és sötétség kozmikus energiáinak összeütközéséből ered.

Ugyanakkor, ezek nem az egyetlen mágikus erők a kozmoszban. A mágusok olyan mágiából táplálkoznak, amely elárasztja a materiális világot, és amelyet általánosan mindenki az arcane mágiaként ismer, és ez az, amelyet az eredeti Örökkévalóság Kútja a Nagy Sötét Túlvilágból vont ki. Az arcane mágiához lehet a leginkább erkölcsileg semlegesen viszonyulni, de elég sok mindent ki lehet hozni belőle, ha az őt használó személy érti a módját. Ez teszi annyira vonzóvá, és akik ezt a mágiát használják, gyakran a függőjévé válnak. A csábítás olyan erős, hogy még a Lángoló Légió démonjainak figyelmét is felhívja magára. És a Légió nem nagyon tud meglenni mágia nélkül.

Az arcane számos formája

Az arcane mágiával az a probléma, hogy nagyon sok alfaja létezik. Ez részben azok hibája, akik használják, mivel általában az őket érdeklő dolgokra specifikálódnak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne ugyanabból a forrásból merítkeznének. Egy mágus, aki a nekromancia művészete iránt érdeklődik, mint Kel'Thuzad, attól még mágus és ugyanazt az arcane mágiát használja varázslataihoz. Miután meghalt és lidércként éledt újjá? Még mindig mágus és még mindig arcane energiát használ.

A nekromancia teszi ezt az egészet még bonyolultabbá, mivel úgy tűnik, hogy ugyanúgy használják azt az árnyék-energiát is, amelyet az árnyék-papok. Az árnyék-papokról, az égi mágiáról és az Elfeledett Árnyék Kultuszáról később még beszélünk. Most elég annyit megjegyezni, hogy az arcane mágiát használó mágusoknak, mint Kel'Thuzad és Naberius, sikerült hasonló erőket irányítaniuk és végül élőhalottá formálniuk. (Naberius mindezt a Lidérckirály segítsége nélkül tette meg, aki erejét Kil'jaedentől kapta.) Úgy tűnik, hogy az arcane képes utánozni vagy közvetlenül felügyelni ezt az árnyék-energiát ugyanúgy, ahogy képes elővarázsolni a tüzet, a vizet és más erőket, azonban jelenleg nem képes megérinteni a Fény erejét.

Úgy tűnik, hogy az arcane mágia a teljes materiális világban jelen van, valahogy összekapcsolódik a Nagy Sötét Túlvilággal kapcsolatban álló Örökkévalóság Kútján keresztül magukkal a Titánokkal, amikor azok létrehozták a Kutat és Azerothot. Hogy ezt miért tették, azt nem tudjuk, de tudjuk, hogy vannak fajok, mint a draeneiek, akik Kút használata nélkül is képesek kapcsolatba kerülni az arcane energiával.

Mivel az arcane-ról beszélünk, muszáj megemlíteni a felt is. A fel-mágia úgy tűnik, hogy egy megfertőzött és kicsavart formája az arcane mágiának, amely közvetlenül az örvénylő űrhöz és a Lángoló Légióhoz kapcsolódik. Akár ezt maga a Légió fejlesztette ki, akár csak egyszerűen rátalált, a fel-mágia mindig egy megrontott mágia és általában pusztán romboló hatást fejtenek ki vele. Bár vannak, akik egyszerre használnak fel- és árnyék-energiát (és ezt a kettőt gyakran nehéz szétválasztani), általánosságban a fel-mágia sokkal drasztikusabb, sokkal gyakrabban áll kapcsolatban démonokkal, és sokkal szembetűnőbb módon pusztító és romboló, mint az árnyék-mágia.

A Szent Fény és elfeledett árnyéka

A fény és a sötétség természetesen többek, mint egyszerűen bizonyos mágikus energiák forrásai. A Warcraft univerzumában egymással viaskodó filozófiák is állnak mögöttük. A naaruk megtestesítik ezt a konfliktust, mivel a fényhez vezető útjuk során áthaladnak az árnyékon, majd visszatérnek az árnyékba, ahova végül a fény is visszatér. Ez a folyamat részben a magyarázata annak, hogy hogyan tudott megújulni a Napkút. És ez az a konflikus, amit a világon égi mágiaként (divine magic) ismert filozófia is magában hordoz.

Minden nép máshogy közelít a Fényhez, habár az Ezüst Kéz Rendjének (Order of the Silver Hand) emberei és törpjei nagyrészt ugyanazt a filozófiát vallják, és a draeneiek Vindikátoraival és Argus Kezével hatékonyan tudnak egymás mellett működni. A vérelfek elég negatívan gondolkodtak a Fényről azt követően, hogy a Falka letartolta Quel'Thalast, de M'uru önfeláldozása, hogy újraindítsák a Napkutat részben mérsékelt ezen a nézeten.

A filozófia alapja, hogy azok tudnak kapcsolatban lépni a Fénnyel, akiknél az egyén és az univerzum harmóniában működik együtt egymással, és amikor eléri ezt a harmóniát, akkor a Fény akarata és az egyén akarata eggyé válik. Röviden, a hatalmas egyéni akaraterő képes elérni és megragadni a végtelen akaratát és egyetértésben cselekedni vele. Ha valaki boldog akar lenni, mások boldogságán kell munkálkodnia és olyan változásokat kell létrehoznia az univerzumban, amelyet magának is akar.

Ez a kapcsolat az egyén és a kozmosz között, a szándék, hogy valaki úgy változtat saját magán, hogy az egész univerzumot megváltoztatja, hogy kizárólag a jó szándék vezérli és ezért cselekszi a jót, ez a Fény ereje. Ez nem egy isten, és erejét tekintet nélkül adja mindazoknak, akik így cselekszenek.

A három erény

A Fény emberi követői kidolgozták a három erény tanát, amelyet fontosnak tartanak: tisztelet (ami azt jelenti, hogy valaki megérti, hogy milyen szoros kapcsolatban áll egymással az egyén és az egész univerzum, ezáltal a benne lévő minden dolog), állhatatosság (az állandó és kitartó elhatározás, amellyel az egyén túllép az ellenálláson, amellyel munkája közben találkozik) és a könyörületesség (annak megtanulása, hogy hogyan vezessünk rá másokat annak a kapcsolatnak a felismerésre, amely az egyén és az univerzum között fennáll, és hogyan segítsünk ezt nekik elérni.) Bár ezek a tanok kifejezetten a Szent Fény Egyházának tanítása, a mögöttük meghúzódó gondolatok részei mindazok gondolatainak és filozófiáinak is, akik megértik a Fény erejét.

Ami az árnyékot és a sötétséget illeti, az nem psuztán a Fény antitézise. Ahogy azt a naaruk életciklusánál látjuk, a kettő egymás mellett létezik és egymásból ered. Nem szabad összekeverni a Velen által emlegetett Sötétséget az árnyékkal, mivel M'uru elhullása és felemelkedése világítja meg azt a mélyebb igazságot, hogy az igazi ellenség az önzőség, amely megront és elpusztít mindent, amit nem szerezhet meg. És akkor elérkeztünk az Elfeledett Árnyék Kultuszához, amely egy olyan szervezet az Elhagyottakon (Forsaken) belül, amely azokat a személyeket foglalja magában, akik most az árnyékot használják, de életükben a Szent Fényt.

A Szekta hasonló erőt használ, mint a naaruk void, semmis energiája a sötét ciklusukban, vagy a voidcallerek. Az Elfeledett Árnyék Szektája egy olyan szervezetként jött létre, amely segített az Elhagyottaknak abban, hogy hogyan birkózzanak meg azzal az érzéssel, hogy a Fény elárulta és elhagyta őket (úgy tudjuk, hogy az élőholtak számára kínszenvedés és gyötrelem, ha a Fény erejével gyógyítják meg őket) és a Szent Fény Egyházának három erényét felcserélték olyanokkal, amely a Szekta új alapjain nyugszik. Ahol a Szent Fény az egyén és az univerzum közötti kölcsönös kapcsolatot és függőséget hangsúlyozza, ott az Elfeledett Árnyék az univerzum kapcsolatát hangsúlyozza az egyénnel annyiban, hogy az univerzum valójában az egyének, az egyének akaratának összessége.

Az egyénnek tisztelnie kell mások akaratát, miközben a saját céljai érdekében cselekszik. Még akkor is, amikor valaki a saját akaratának megfelelően cselekszik, kitartónak kell lennie a saját és mások akarata közötti csatában. Az egyénnek fejlődnie kell és személyes hatalmat kell szereznie ahhoz, hogy jobban irányíthassa a saját és az univerzum sorsát. És ahogy a naaruk mondják, az üresség nélkül fény sem lehet.

Legközelebb más mágia formákat vizsgálunk meg. Honnan ered a druidák ereje? És hogyan képesek a sámánok irányítani az elemeket?

(Forrás) 

Ha további dolgokat akarsz megtudni a témából:
- A Szent Fény, vagyis a Holy Light
- Az Elfeledett Árnyék Kultusza

Mágia elmélet 1. rész

Kicsit más vizekre evezünk, és a Know Your Lore rovatban Matthew Rossi rövid sorozatát olvashatjátok el, amely a különböző mágiákról és azok forrásairól szól.

A mai cikk eredeti verziója angol nyelven itt található.

Honnan ered a mágia?

Ez igazából egy elég összetett kérdés, mivel a mágiának sok válfaját gyakorolják, mégis úgy tekintjük, mint egészet. Ismerjük a druidák természet mágiáját és a sámánok elementál mágiáját (bár ez két elkülönült mágiafajta gyakran úgy tűnik, mintha kapcsolatban állna egymással a háttérben), a boszorkánymesterek és a Lángoló Légió által gyakorolt fel-mágiát és a varázslók tiszta mágiáját. Valamint ott van a papok és paladinok által megidézett Szent Fény (Holy Light), a néhány pap és boszorkánymester által gyakorolt árnyék-mágia, és nem utolsósorban az a nyers nekromancia, amelyet kifejezetten a Falka (Scourge), néhány Elhagyott (Forsaken) és a halállovagok használnak. Ezek a különböző fajta mágiák mind mágia, akkor is, ha különböző forrásokból származnak.

Csak Azerothon sokféle mágikus erőt és erőközpontot vagy mágiaforrást találhatunk. Vannak, amelyek egymásból erednek, míg mások különféle közbülső központokat használnak fel. Egy dolog világos, számos útja van annak, hogy a világ nagy része által használt mágiát kinyerhessük.

Mégis milyen forrásokból?

Az Örökkévalóság Kútja

Az eredeti Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) már előrevetítette az igen intelligens fajok létét Azerothon. Amikor a Titánok megalkották a világot és mindent, ami rajta létezett, egyetlen kontinenssé formáltak, a Kutat az ősi földrész közepén helyezték el. Azonban a Kút több volt szimpla vízforrásnál. A Kút a nyers arcane energia forrása volt – a tiszta, romlatlan, birtokba nem vett mágiáé. A Kút egyenesen a Nagy Sötét Túlvilágból (Great Dark Beyond) nyerte erejét, ami azt jelentette, hogy mágikus energiája a kozmoszból eredt és nem valami evilági forrásból. A Kúton keresztül ez az erős hatású mágia behálózta egész Azerothot nyers és kaotikus energiáival.

A Kút mágiája képes volt evolúciókat elindítani Azerothon. Ha önmagára lett volna hagyva, ez a mágia a mai napig az állandó változást hozná a világra. Az általunk silithidként ismert lények voltak az elsők, akik megérezték a Kút mágiáját, és valójában a Régi Isten C'Thun nem hozta létre az Aqir fajt, csak a Kút segítségével átalakította ezeket a lényeket a saját elképzelésének megfelelően. Hasonlóan, bár az éjelfek eredete a mai napig homályos, az közismert, hogy egy másik fajból erednek, amely felfedezte és kapcsolatba is lépett a Kút erejével. Volt idő, amikor az arcane művészetének legképzettebbjei Kalimdoron (amely akkoriban az egész világot magába foglalta) az éjelfek voltak, köszönhetően a Kúttal való szoros kapcsolatuknak. Megmerítkeztek mélységében és olyan szenvedéllyel kutatták titkait, amellyel Azeroth egyetlen másik faja sem tudta felvenni a versenyt.

Végül az Ősök Háborúja (War of the Ancients) elpusztította a Kutat. A Kút tiszta energiája jelzőfény volt az Örvénylő Űrben (Twisting Nether) élő olyan lényeknek, mint Sargerasnak, a bukott Titánnak, a Lángoló Légió urának. Bár tudjuk, hogy az arcane mágia beborítja a teljes univerzumot (hiszen nem minden világnak van Kútja, a draeneieket mégis megismerték ezt a fajta a mágiát), úgy tűnik, hogy az Örökkévalóság Kútja egyedülálló volt a kozmoszban. Az eredeti Kút helyét ma a hatalmas Viharörvény (Maelstrom) jelzi, amelyet jelenleg az Azeroth és a Mélység (Deepholm) közötti átjáróként funkcionál. Haragvihar Illidan ugyan létrehozta a Kút utódját, amely jelenleg a Hyjal Hegy tetején lévő hatalmas Világfa, a Nordrassil alatt található. Nordrassil azt a célt szolgálja, hogy bár el ne fotjsa, de csökkentse a Kút kisugárzását olyan szintre, hogy az elérhető arcane forrásként szolgáljon, de ne hívja fel rá a Lángoló Légió figyelmét.

A Smaragd Álom

Ellentétben az arcane energiával, amely a Kúton keresztül Azeroth-ra áramlik, beborítva a világot nyers arcane mágiájával, az Azeroth druidái által irányított erőt sokkal nehezebb megérteni és kontrollálni. Bár Illidannak borostyán színű szemei voltak, amelyek elvileg druida-képességeket jósolnak, túl türelmetlen volt ahhoz, hogy a druidák művészetének mestere legyen, azonban a valaha élt egyik legnagyobb varázsló lett, aki közvetlenül az Örökkévalóság Kútjával tudott kapcsolatba lépni. A Kút csakúgy lökte magából az energiát mindazok számára, akik képesek voltak megérezni és irányítani azt, mindenfajta filozófia és más akadály nélkül. A Kút valóban csak egy szimpla mágia-forrás volt; csak oda kellett menni hozzá és inni belőle.

A Cenarion Kör druida mágiáját ennél sokkal bonyolultabb és időigényesebb elsajátítani. Azoknak, akik ezt tanulják (legyenek éjelfek, taurenek, trollok vagy worgenek), spirituális segítőtársakat kell találniuk, vagy közvetlenül a természettel kell kapcsolatot kiépíteniük annak érdekében, hogy megtalálják azt a módszert, amellyel magából a Smaragd Álomból (Emerald Dream) nyerhetnek erőt. Az Álom lényege, hogy egy leképeződése annak a világnak, amilyen Azeroth volt a Hasadás (Sundering) előtt – és mintha semmilyen értelmes faj nem járt volna Azeroth felszínén –, és amelyet a Titánok hoztak létre a világgal egyidejűleg. Az olyan helyeknek, mint Aln Szakadékának (Rift of Aln), amely lehet, hogy a Viharörvény képmása, a léte az álomban jelentheti azt, hogy Azeroth néhány változását követte az Álom létrehozása óta. Ami biztos, hogy az Álomban sincs béke, hiszen nemrég egy gonosz erő, a Rémálom (Nightmare) támadta meg, amely valószínűleg az Azeroth belsejébe zárt Régi Istenekkel állt kapcsolatban.

A képzett druidák az Álomban ármaló ősi erőt képesek felhasználni arra, hogy nagyszerű mágikus tetteket hajtsanak végre Azerothon, a sebek begyógyításától kezdve a hatalmas viharok idézéséig. Lehet, hogy az Álom ereje is össze van kötve a Nagy Sötét Túlvilággal és az Örvénylő Űrrel Aln Szakadékán keresztül, de megtartotta sajátos jellegét és etikai korlátait.

A Napkút

A Napkút abban különbözik az elöbbi két mágia-forrástól, hogy halandók hozták létre, bár magából az Örökkévalóság Kútjából ered. Az Ősök Háborúját követően azokat az éjelfeket, akik képtelenek voltak felhagyni az arcane mágiával, a kaldoreiek száműzték társadalmukból. Napjáró Dath'remar vezetése alatt a száműzött Nemesenszületettek (quel'doreiek, „nemes születésű gyermekek”) nemes elfekké váltak, és számüzetésük során az újonnan alakult tengereken át a mai Lordaeron területére érkeztek.

Egy rövidke állomásozás után a Tirisfali Tisztásokban, Quel'Thalas területére költöztek. Meggyengülve az Örökkévalóság Kútjának elvesztésétől és a mágikus energiáktól való függőségüktől, változásnak indultak. Sápadtabbá, halványabbá, fizikailag törékenyebbé váltak, ezért valamit tenni kellett, és Dath'remarnak volt válasza népe szenvedésére.

Létrehozták a saját Kútjukat. Illidan az eredeti Örökkévalóság Kútjából származó vízből hozta létre a Nordrassil tövénél elrejtett új Kutat. Dath'remarnak szintén volt a Kút mágikus vizéből és azt ajánlotta társainak, hogy mivel elég távol voltak Malfuriontól és a többi éjelftől, tegyék azt, amit Illidan, és hozzák létre a saját Kútjukat új hazájukban. Így jött létre a Napkút (Sunwell), és ugyanúgy szolgálta a nemes elfeket, ahogyan az eredeti Kút szolgálta Nemesenszületett őseiket. Arcane mágiájukat a Napkúton keresztül nyerték, és a mágia egész Észak-Lordaeront behálózta, annyira, hogy idővel még az embereket is megtanították a mágia használatára az Amani trollok elleni védelem érdekében.

A Napkút több ezer évig létezett ebben formájában, egészen addig, amíg Arthas Menethil be nem szennyezte azzal, hogy hatalmas mágikus erejét egy nekromantikus szertartáshoz fel nem használta, hogy feltámassza lidércként a megölt nekromantát, Kel'thuzadot. Így beszennyezve a Napkút inkább jelentett veszélyt az elfek számára, mint a remény forrását, ezért Napjáró Kael'thas kénytelen volt elpusztítani annak érdekében, hogy megakadályozza fertőzött energiájának tovább terjedését. Bár energiájának nagy részét egy vörös sárkány varázslata által egy Anveena Teague nevű lány formájába rejtették, a Kút maga élettelenné vált. A Napkút energiáitól Anveena valós személynek tűnt, és csak miután Kalecgos, a kék sárkány és társai felfedték az igazságot és legyőzték a korábbi nemes elfet, Dar'khan Drathirt, térhetett vissza a Napkút ereje Anveena formájában korábbi otthonába.

Kael'thasnak ugyanakkor más tervei voltak. Az Illidannal együtt a Külső Földeken (Outland) töltött idő alatt rájött, hogy többé nem hihet abban, hogy az egykori éjelf bármilyen megoldást jelentene népe betegségére, ezért egy új mestert választott, aki végtelen számú démont ígért neki, akikből a vérelfek kiszívhatják az energiát. Quel'Thalasba visszatérve magához vette az elfogott naarut, M'urut, elfoglalta magát a Napkút Fennsíkot és hadműveleteinek bázisát a Főbírók Teraszán építette ki, amely a Napkútra nézett. Elkezdte felhasználni Anveenát és a Pokolviharból (Netherstorm) nyert mágikus energiákat, hogy újraindítsa a Napjutat.

Ez alkalommal a Napkút hasonlóan szolgálta volna Kael'thast, mint az eredeti Örökkévalóság Kútja szolgálta Nemesenszületett őseit: egy portálként, amelyen át a Lángoló Légió démonjai eláraszthatták volna Azerothot. Ahogy Sargeras is teljes valójában kívánt az Azshara és az őt szolgáló mágusok által létrehozott portálon át belépni erre a világra, úgy akarta Kil'jaeden is használni a Napkutat. És majdnem működött. Végül Anveena és M'uru is „meghaltak” független lényekként, de mágikus esszenciájuk egybefonódott az újjászületett Napkútban, egy teljesen újfajta energiájú kutat létrehozva, olyat, amely magában egyesíti a Szent Fény és az arcane energiáit. A naaru önfeláldozása és egy draenei keze adta ezt az értékes ajándékot maguknak a vérelfeknek, akik annyi sebet okoztak nekik és saját népüknek.

Legközelebb a különböző fajta mágiákat vizsgáljuk meg. Mi a különbség a nekromancia és a fel mágia között? Ha a varázslók és a sámánok is tudnak elementálokat idézni, akkor miért mondják, hogy különböző mágiát használnak? És hogyan illeszkedik mindebbe a Szent Fény?

Blogajánló - Ismerd meg zsivány múltadat!

Ismét csak egy wowlore-ral foglalkozó oldalt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, elsősorban az angolul tudóknak. A blogra akkor bukkantam rá, amikor Wrathion történetével kapcsolatban gyűjtöttem anyagot, és a Ravenholdt Manorról akartam minél több mindent megtudni. Ennek az oldalnak ugyanis az a neve, hogy Daughter of Ravenholdt Manor, vagyis Ravenholdt Manor lánya. (ravenholdtmanor.blogspot.com)

A blogot egy 4 (!) gyermekes anyuka vezeti, aki a gyermekek és háztartás mellett játszik a wow-val és foglalkozik annak történelmével, elsősorban kedvenc kasztjának, a rogue-oknak a történelmével. Nekik egy külön rovatot is szentel a blogban, ezt hívja Know-your-rouge-lore-nak, a Wow-Insider rovata után szabadon. Itt a különböző rogue szervezeteket és karaktereket mutatja be, sokszor hozzátéve saját elképzeléseit ezekről. Hogy lássátok, mire gondolok ezalatt, egyik cikkének fordítását is közzéteszem, amely a gnómok új szervezetéről, a Gnomeregan Covert Ops-ról szól. Jó olvasást! :)

Tavaly júliusban már morfondíroztam azon, hogy a Cataclysm vajon milyen változásokat fog hozni az eddigi zsivány szervezetek számára, de azt nem vettem észre, hogy egy teljesen új szervezet jön létre az orrunk előtt. Az irónia mindebben az, hogy semmi titkolózás nincsen a Gnomeregani Fedett Ügynökséggel kapcsolatban. Eléggé nyilvánvalóvá teszik, hogy mit akarnak és büszkén viselik nevüket. Ugyanakkor nehéz bármilyen információhoz jutni velük kapcsolatban. Az a trükk, hogy a nyíltságuk mögé bújnak.

Amikor Mekkatorque Főbádogos közzétette felhívását a Gnomeregan Hadműveletre, hamar rájött, hogy mint száműzött vezetőnek, nem igazán van hatalma senki felett a Szövetségben. Ráadásul minden felderített információhoz az SI: emberi hálózatán keresztül jutott. Persze egy csomó hősjelölt jelentkezett náluk, de a végén az erőfeszítésük hiábavaló volt. Mekkatorque-nak újra kellett gondolnia a stratégiáját, és nemcsak azon, hogy hogyan szerzi vissza szülővárosát, de azon is, hogy hogyan teszi ismét élhetővé. Így minden területen, amire szüksége volt, a legjobbak és a legkiválóbbak után kutatott.

Mekkatorque egyik legfrissebb szerzeménye Kelsey Steelspark volt, az SI:7 korábbi alkalmazottja, akit a GFÜ vezetőjévé nevezett ki. Ellentétben Mathias Shaw-val, Kelsey nem fitogtatja címét, valójában egy alacsony szintű zsivány trénernek álcázza magát. Csak ha mélyebben megvizsgáljuk, akkor vehetjük észre IGAZI státuszát. Először Új Bádogváros tanácsnokainak asztalánál tűnhetett fel. Hallgassunk csak bele egy kicsit a beszélgetésébe másokkal és hamar világossá válik, hogy az ő hatáskörébe tartozik, hogy a politikai szövetségesektől segítséget kérjen, ahogy az is, hogy az új gnóm zsiványokat irányítsa.

Shaw mesterhez hasonlóan Kelsey-nek is a semmiből kellett egy szervezetet kiépítenie, de felhasználta azt, amit az SI:7-nél dolgozva megtanult. Ugyanakkor az övének más jellegű célt kell szeme előtt tartania. A Főbádogos ugyanis egy olyan szervezetet akar, amely a gnóm nép érdekeire fókuszál, szemben az SI:7-tel, amely kifejezetten katonai hadműveleteket hajt végre Varian király parancsára. Az elmúlt években a gnómok száműzetésben éltek, szomszédjaik, a vaskohói törpök fogadták be őket. Kelseynek fel kell építenie, hogy hogyan szerez információkat korábbi otthonuk visszaszerzése érdekében, kapcsolatokat kell kiépítenie szövetségeseikkel, miközben tovább kell kutatnia nemrég felfedezett eredet-történetüket is. Nem annyira egyszerű feladat ez egy nukleáris fertőtlenítő tábor kellős közepén.

Magni király halála és a majdnem kitört törp polgárháború közepette számos gnóm abban a helyzetben volt, hogy döntenie kellett, hogy mi a legjobb a Szövetség számára és mi a legjobb népük számára. Az újonnan alakult Három Pöröly Tanácsa és a gnómok között már nem volt olyan harmonikus a kapcsolat, mint korábban. Több gnóm polgárt Sötétvas menekültek váltottak fel, amely bizalmatlanságot és neheztelést szült. Bár Muradint ismerték a gnómok, de olyan sokáig volt távol és ezalatt annyi minden történt, hogy erre a kapcsolatra sem számíthattak. Falstad szintén egy ismeretlen rokon volt, mivel a Vadpöröly klán eléggé magába zárkózott és nem szívesen működött együtt másokkal. Moira ugyanakkor kifejezetten ellenségesnek mutatta magát a gnóm nép felé, még be is börtönözte néhányukat nem sokkal azután, hogy visszatért Vaskohóba és megpróbálta megszerezni a trónt. Nyilvánvaló volt, hogy szükség van a GFÜ-re.

Kelsey másodparancsnoka egy Árnyékléptű Jarvi (Jarvi Shadowstep) nevű gnóm. Ő az, aki a legközelebbi kapcsolatban áll a törpökkel és ő érte el, hogy segítsenek a Gnomeregan felszíne körüli megmaradt problémák megoldásában. Cserébe a gnómok is felajánlották segítségüket a törp „kuzinoknak” a Kharanos körüli trollokkal kapcsolatos konfliktusban.

Csak kevés GFÜ ügynöknek van neve, közülük az egyiket Flexgearnek hívják, ő azonban sem Gnomeregan, sem Kharanos közelében nem található, sőt, nem is a Keleti Királyságokban van. Ő és apró csapata egy kicsiny helyőrségben található a tanarisi Világ Vége Tengerparttól északra, Steelspark Állomáson.

Steelspart? Hol hallottuk már EZT a nevet korábban? Ó, igen, ő a GFÜ vezetője. Hogy egy ilyen fiatal szervezet máris képes legyen helyőrséget fenntartani Tanarisban, ez lenyűgöző. Miért vannak ott? Uldum. Emlékezzünk rá, hogy mit fedeztek fel a gnómok magukkal kapcsolatban Északszirten. Hogy a Titánok hozták őket létre. És most hirtelen még több Titán lelet került elő, és ahol a törpök a történelmük után kutattak, ott most a gnómok a technológiájuk után kutatnak. Kelseynek és csapatának ezért kell itt lennie, hogy biztosítsa, hogy a tudósok és mérnökök a Főbádogosnak jelentenek, és ha valami balul sül el, akkor más is tudjon jelenteni. Érdekes lesz látni, hogy ez az új szervezet hogyan fog működni a jövőben, de eddig le vagyok nyűgözve Ms Steelsparktól és az embereitől. Ez egy nagyon kedves adalék a zsiványok történelméhez.