Az ogrék történelme és kultúrája

Éppen a Pusztákban (The Barrens) vándoroltam, amikor egy 14 láb magas medve elém lép, készen arra, hogy elvágja a torkomat a legnagyobb ork parancsára, akit valaha láttam. Hatásos rábeszélésem (és egy kis átkozott szerencse) segítségével képes voltam mindkettejüket lenyugtatni, és rájöttem, hogy az ork igazából a félogre bajnok, Rexxar. Szükségét érezvén annak, hogy az ogrékról beszéljünk, a hősies szörnymestert rávettem arra, hogy harc helyett töltsön el velem néhány percet és frissítse fel tudomásomat az ogre történelemről és kultúráról. Olvassátok.

Nem lehet sokat tudni az orgékról a Sötét Portál előtti időkből. Draenorról erednek, ahol a draenori óriások egyik utolsó faja voltak. Néhány ork tudós hisz abban, hogy az ogrék valaha egy intelligens és domináns faj voltak Draenoron, mielőtt az orkok felemelkedtek volna. Az orkok könyörtelenül meghódították az ogre területeket, szolgaságba vetve, vagy legyilkolva az útjukba kerülő ogrékat; a két nép közötti háború elég hosszú ideig tartott, mivel azt a démoni erők rontása tüzelte. Hamarosan megtörték az ogrékat, és vagy száműzték őket, vagy a kísérleteikbe kellett részt venniük. A mai napig a legtöbb ogre szenvedélyesen gyűlöli az orkokat, mivel emlékszik a háborúkra, amelyeket egymás ellen vívtak. 

Amikor a Sötét Portál megnyílt, számos szabad ogre klán kelt át a mi világunkba, és olyan helyeken telepedtek meg, amelyek távol estek az orkok táboraitól. A maradék ogrékat elrettentő csapatként használta a Horda. A Második Háború alatt Gul’dan az ogre fajon kísérletezett, ördögi boszorkánymesterek lelkeit költöztetve az ogrékba, ezzel létrehozva az ogre mágusokat (ogre magi). Az intelligens és természetfeletti erővel rendelkező ogre mágusok egész légiókat uraltak, és sokan közülük vezető körökbe emelkedett. A legnagyobb ogre mágus, Cho’gall, annyira lenyűgözte az ork hadfőnököt, Végzetpörölyt (Doomhammer), hogy megjutalmazta az ogre mágust egy saját klánnal, az Alkony Pörölyével (Twilight’s Hammer). 

 Amikor a Horda elveszette a Második Háborút, az emberek a legtöbb ogrét megölték, mivel a hatalmas lényeket mindenkire nézve veszélyesnek ítélték. A maradék a vadonba menekült és saját településeket hozott létre. Bár a legtöbben nomád életmódot folytattak, néhányan megmaradtak egy helyen. A túlélő ogre mágusok természetesen vezető pozícióba emelkedtek, de voltak, akik inkább gyenge akaratú és tompa eszű ogre törzsfőnökök tanácsadói lettek.

Más népek az ogrékat lassúnak és butának látják, és néhányan tényleg azok. Ugyanakkor lebecsülni egy ogrét a legjobb módja annak, hogy megölesd magad. Nagyon alattomosak és képesek együttműködni annak érdekében, hogy meglepjék az ellenségeiket. Igaz, hogy az ogrék néha átkozottul buták – még a kétfejűek is.

Az ogre kalandorok nem is olyan különösek, mint amilyennek elsőre tűnnek. Bár a legtöbb ogréban erős a bajtársiasság érzése a klán többi tagjával szemben, néhányukban erősebb a vágy a világ felfedezése iránt. Az ogrék talán azért kalandoznak, hogy új helyeket lássanak, vagy új – és talán még értékesebb – ellenségeket találhassanak, akiket összetörhetnek. A többi ogre közönyös a vállalkozó kedvűekkel szemben – ha valaki Azerothon akar mászkálni és elagyabulálni másokat, menjen, hadd tegye, amit akar. Az utazó ogrék különös látványt nyújtanak, amikor belépnek egy városba, és ilyenkor a bárok törzsvendégei készenlétbe helyezik fegyvereiket, mivel ritka az a kocsmáros vagy polgármester, aki azt mondja egy ogrénak, hogy nem szívesen látott vendég.

Néhány ogrénak két feje van. Sajnos két ogre fej sem jobb, mint egy – és a fejek ritkán jönnek ki egymással, ráadásul a kétfejű ogrék ugyanolyan ostobák, mint egyfejű testvéreik. 

Érdekes dolog a Kőbuzogány (Stonemaul) klán. Néhány évvel ezelőtt Büszkerév Admirális (Admiral Proudmoore) a Szövetségből megtámadta Durotart. Felismerve, hogy a Hordának segítségre van szüksége, Rexxar megkereste a Kőbuzogány klánt, és megkísérelte rávenni őket arra, hogy csatlakozzanak. Vezetőjük, a zsarnoki Kor’gall megtalálta Serathilt, az ősi ork fejszét, és az ereklyét arra használta, hogy irányítsa vele a klánt. Kényszerítette Rexxart, hogy vesse alá magát az Erő Próbájának, egy szörnyekkel teli kálváriának, mert akkor csatlakoznak. Rexxar sikeres volt, de Kor’gall még ezután is visszautasította, hogy segítsen a Hordának. Rexxar érezte Kor’gallban a romlottságot, és a Vér Próbája során megölte az ogre törzsfőnököt, megszerezte Serathilt és magára vállalta a klán feletti ellenőrzést, hogy a Szövetség ellen vezethesse őket.

A harc után Rexxar eltűnt a Pusztákban, és az ogre harcost, Mok’Morokkot hagyta hátra a klán vezéréül. Ugyanakkor a hatalom elszédítette Mok’Morokkot, aki megszegte a törzs számos törvényét és feldühítette a klánt. Megpróbálta felforgatni a törvényes társadalmukat és diktátorként kormányozni az ogrékat. Ezenkívül még egy tragédia is sújtotta a klánt, amikor Onyxia ivadékai lerohanták Kőbuzogány Falvát. Mok’Morokk a klánt Páfrányfal Falvába (Brackenwall Village) vezette, ahol megkérdőjelezhetetlenül uralkodott, amíg egy ismeretlen kihívó ki nem űzte.

Bár Draz’Zilb a háttérből irányít, a klán új vezető után kutat; addig is megújították köteléküket a Hordával. Az idős Tharg a legkedveltebb jelölt a klán vezetésére, de a Kőbuzogány ogrék többsége titokban Rexxar visszatérését kívánja. A klán bízik abban, hogy egy erős és igaz vezér alatt el tudják űzni Onyxia ivadékait és visszatérhetnek otthonukba. Amennyit én látok Rexxarból, ha visszatérne, örömünnep lenne néhány sárkány megölése. Azt, hogy visszatér-e a klánjához, vagy sem, Rexxar nem kommentálta.

KULTÚRA

Az ogréknak az igazi kultúrához nincs sok közük.  A legtöbb ogre vad és nomád teremtmény, akik klánokban vándorolnak és elpusztítanak mindent, ami az útjukba kerül. Habár a legtöbben olyan buták, mint a tök, már nem egy általam feltételezett idióta lepett meg álnok intelligenciájával és ravaszságával. Bár a legtöbben nem kifejezetten spirituálisak, az ogrék annyiban hasonlítanak az ork testvéreikhez, hogy ők is a sámánizmus művészetét űzik. Ha a vezetőkről beszélünk, a leghatalmasabb erejű ogre vezeti a klánt, de egyetlen törzsfőnök sem tart ki sokáig. Az ogre társadalomban bármelyik ogre (vagy ritkábban fél-ogre) lehet az, aki egyszer csak felbukkan, megöli a törzsfőnököt és átveszi a vezetést, még akkor is, ha bolond, vagy ha nagyon mélyről jött is.

A kivétel azonban mindig erősíti a szabályt. A legnagyobb kivétel a Kőbuzogány klán. Éppenséggel én már szembenéztem ezekkel a fickókkal, amikor a Horda lerohanta Theramore-t, és elmondhatom, hogy ezek nem átlagos ogrék. Ellentétben a vad és irányíthatatlan klánokkal Azeroth-szerte, a Kőbuzogány ogrék az erő egy különleges, szilárdan szervezett hierarchiáját követik. A klánt egy egyszerű törzsfőnök irányítja, aki vagy egy bukott törzsfőnök akaratából vagy az alkalmasság próbájának kiállása után kerül pozíciójába. A társadalom primitív demokráciában él és számos vitát az erő vagy az intelligencia (mármint ogre intelligencia) különböző próbáin döntenek el. Még ahhoz is egy erőpróbán kell átesni, hogy valaki belépjen a klánba! Ennek ellenére Thrall Hordája mellett sorakoznak fel, még azután a mocsokság után is, ahogy Mok’Morokk otthagyta őket és lóhalálában menekült. Ahogy már korábban is mondtam, a Kőbuzogány ogréknak jelen pillanatban nincs törzsfőnökük, és a klán legöregebb tagjainak konszenzusával hozzák meg a Kőbuzogányok legtöbb döntését, miután kikérik a Horda küldötteinek és tanácsadóinak véleményét is. 

Az Ogre Mágusok

Az ogre mágus ritka fajta napjainkban. Azt hallottam, hogy a nagy kék fickók létrehozásához elf rúnakövekből készült oltárokra van szükség, és a legtöbb oltárt elpusztították a Második Háború után. Úgy tűnik, hogy az elfek nem szeretik, ha valaki elrontja a mágiájukat. Ki érti ezt?

Habár nagyon sok egyedet megöltek a Második Háború során, az ogre mágusok ma is élnek. Pedig mostanra már ki kellett volna halniuk. Tudom, mert én is megöltem a magam részét belőlük a Második Háború során. Ugyanakkor mind a mai napig felbukkannak erre-arra. Úgy tudom, hogy nem tudnak változatlan formában szaporodni. Lelkeket kell gyűjteni ahhoz, hogy az átlagos, buta ogrékból briliáns, kék valamik legyenek. Azonban pár vitatható forrástól (többnyire ogréktól, akik ezt orrtakony és köldökszösz (belly button lint, ha valakit érdekel angolul :)) utáni küzdelmek során mondták el nekem) azt hallottam, hogy néhány különösen éles elméjű ogre mágus megtanult szaporodni. Na, ez lehet, hogy csak szóbeszéd, de azt hiszem, hogy az ogre mágusok találtak néhány elhagyott rúnakövet és újrakezdték az eljárást. Az ogre mágusok még Kalimdoron is feltűnnek, ahol a nemes elfek egyáltalán nem voltak jelent. Így elég valószínűtlen, hogy Kalimdoron is lennének rúnaköveik – talán az éjelfek ehhez hasonló munkái?

Természetesen, mivel az ogre mágusok okosabbak, mint a Szövetség legtöbb tagja, a legtöbbjük a saját törzsének vezetője. De nem minden esetben. Emlékezzetek, az ogrék tisztelik az erőt, és sok ogre mágus fizikailag nem olyan erős, mint a többi ogre. Így egy ügyes ogre mágus a háttérből irányíthatja az eseményeket, mint egy erős ogre harcos vagy hadúr tanácsadója. Ez megalázó, de jobb, mint teljesen elfeledettnek lenni – és kevésbé veszélyes.

Rexxarnak vegyesek az érzései velük kapcsolatban. Tiszteli az erejüket és intelligenciájukat, de aggódik az eszközeik miatt. Az ogre mágusok nem lehetnek túl boldogok az ő különös helyzetükkel az életben, ez biztos, és azon mesterkednek, hogy kiegyenlítsék ezeket a furcsaságokat. Sokan mondják, hogy Mok’Morokk egy vándorló ogre mágusra hallgatott, amikor annyira hataloméhessé vált. Habár ez nem sokat számít, talán az egyik kék fickó adta az ehhez szükséges löketet. Most, hogy Mok’Morokk eltűnt, ki tudja?

A Mok’nathalok vagyis a félogrék

Nem beszélhetek úgy az ogrékról, hogy ne említeném meg testvéreiket, a félogrékat. Az orkok ma már tisztelik ezeket a masszív teremtményeket, akiket mok’nathaloknak neveztek el, amiről azt hiszem, hogy azt jelenti, hogy „Nath Fiai”, akiről azt hallottam, hogy egy ogre hadisten. Ez egy megtisztelő cím. Egy ideig mindenki, még a félogrék is azt hitték, hogy kihaltak, és én se hallottam róluk addig, amíg a Rexxarról szóló történetek nem kezdtek el keringeni. Kellemesem csalódtam abban, amit Rexxar elmondott a fajáról.

Senki se tudja igazán, hogy hogyan történt, de néhány ork valószínűleg eléggé pajzán lehetett és úgy találta, hogy az ogrék mégsem olyan undorítóak. Talán megittak előtte 5 gallon búzasört. Az utódaik az orkok intelligenciájával és ogrék erejével rendelkeztek. Az orkok rájöttek, hogy ezek a teremtmények milyen hasznosan lennének, és még többet nemzettek. Ugyanakkor, akárcsak ogre szüleik, a mok’nathalok is átkozottul csökönyösek voltak, ezért egy idő után nem születtek újak. A félogrék bejárták az ogre klánokkal egész Azerothot az Első Háború során, majd eltűntek a vadonban, hogy végre nyugtuk lehessen. A „vad” nem megfelelő kifejezés ezeknek a fickóknak a leírására, akik úgy hiszik, hogy a fában élő bogarak is érdekesebb nálunk. Nem utálják a többi népet; csak a saját életüket akarják élni magukban.

Nyilvánvalóan néhány ork ma is leissza magát, mivel Rexxar hőstettei után a félogrék újból megjelentek. Követve példaképüket, ezek a félogrék a Hordához csatlakoztak, és elmondták az orkoknak, hogyha Thrallnak szüksége van rájuk, csak szóljon a mok’nathaloknak. Talán a Kőbuzogány klán csatlakozásával az ő számuk is megnövekszik a Horda soraiban. Mostanában egy maroknyi, száz vagy kétszáz félogre él a világunkban. Rexxar hisz abban, hogy népe egyszer visszatér, és én nem kételkedem benne. A félogrék a legnagyobb túlélők és kétlem, hogy valaha is teljesen kihalnának. Addig nem, amíg az orkok és az ogrék közösen isznak egy hordó sörből.

(Forrás: World of Warcraft RPG Book)