Egy öreg, rozoga kordé gurult lefelé az úton a Nagykapu felé, ahol egy kisebb őrjárat várta, hogy őrizze a távolban lévő zeppelin-torony felé vezető úton. Ott az általa cipelt vizet szétosztják majd a Durotarban fekvő ork települések között, amelyeket a leginkább érintett az aszály. A fiatal kodo meghúzta a kordét, amely bágyadtan folytatta jól megszokott útvonalát, felkúszott a dombon, majd eltűnt a látóhatáron.
Egy kimerült goblin figyelte a kordé távozását. A saját szekerének is ott kellene lennie éppen a karaván mögött, de ott ragadt a vizes kútnál, mivel a patakocska kihalt és a szél hajtotta pumpa hasztalanul pumpált.
- Siessél már vele, rendben? Utol kell érnünk őket, ha szeretnénk, hogy egy őrjárat kísérjen végig az utunkon. – A goblin idegesen dobbantott egyet, miközben felindultságát egy fiatal orkon vezette le, aki a forgattyúval küzdött.
- Nyugi, Izwix – mondta mellette egy ork harcos, miközben leheveredett a fűbe. – Mit tudna kezdeni velünk pár kicsi Szövetséges fajankó? Ha csak megmozdulnak, kapnak egy fejszét a fejük búbjára. – Ezzel megragadta a közelben lévő bokor egyik gallyát, és piszkálni kezdte a fogait.
- A Szövetség fenyegetést jelent, Grotz! – csattant fel a goblin. – És inkább egy őrjáratot szeretnék, mintsem hogy a te korlátolt képességeidre hagyatkozzam… vagy az övére – mondta, és a bokrokban lapuló bérgyilkosra mutatott.
- Ne aggódj miattam, Izwix – mondta Dras, aki hirtelen előjött búvóhelyéről. – Aki közeledni mer hozzám, kap egy böllérkést a hátába. Jöjjenek csak a Szövetség korcsai!
Izwix felsóhajtott. – Mit tettem, hogy ezzel a kettővel ragadtam itt… ha? – A kút körüli bokrok megrezzentek, miközben felemelte a fejét. – Mi volt ez?
Mindenki a hang felé fordította a fejét; Grotz megragadta a fejszéjét és felállt. A hang elnémult. Óvatosan előrelépett, ahogy egy fodrozódó hullámzás kezdődött a sövény egyik végén, és egészen a másik végéig tartott. Minden bokor vadul rázkódott. Izwix óvatosan ellépett, és a vizeskordéhoz kötött kodo felé lépegetett. Dras idegesen pattintgatta a késeit, ahogy a levelek zizegése felerősödött.
Tucatnyi lándzsával és más fegyverrel, valamint összetákolt pajzzsal felszerelt disznó-szerű lény ugrott elő és körülrajzotta a csapatot. Egy-ketten Grotz fejszéjének áldozatai lettek, mielőtt legyűrték volna, és Izwix menekülni akart. Dras menedéket keresett, és eközben nekifutott a főtámadónak. A quilboar vadul az ork felé hadonászott, és végül sikerült elérnie az ork fejét.
A karaván többi tagja egymás után esett el, a kút körül a fű hamarosan vérvörösre színeződött. Izwixnek sikerült kioldania a kodot, felugrani a hátára és megsarkantyúznia, mielőtt egy lándzsa leterítette volna a bakról. A kodo tovább baktatott előre, mielőtt a quilboarok kifosztották a szekeret és eltűntek volna arra, amerről jöttek, vissza a Szedrespengéjű Szurdokba.
***
Nem sokkal a támadás előtt Vérpatás Baine, a tauren törzsek főtörzsfőnöke Dörgő Meredélyben lévő jurtájában találkozott Pokolsikoly Garrosh-sal és a fődruida Rúnatotem Hamuullal. Ez nem egy szokványos találkozó volt: Baine úgy döntött, hogy nem fog bosszút állni Garroshon Vérpatás Cairne halála miatt az egységes Horda vezetőség érdekében. Baine tudta, hogy a Hordának egy erős irányító személyre van szüksége a túléléshez, és Garrosh képes megadni népének a kellő motivációt. A találkozó ugyanakkor nem alakult jól. Garrosh, aki korábban óvatos volt Baine apjának megölésében játszott szerepe miatt, újra csak zúgolódott és harciaskodott, és túl sok követeléssel érkezett Mulgore-ba.
Szenvedéllyel teli hangok szálltak fel és ültek le a dohos levegőben. Az általában csendes és zárkózott Hamuul felemelte a hangját, hogy a válaszoljon az előtte álló fiatal, csökönyös és pimasz orknak. A tauren szemében sok kívánnivalót hagyott maga után, ahogy Garrosh vezette a Hordát, és Hamuul még mindig nem bírta elhinni, hogy Vérpatás Cairne, a leghatalmasabb tauren vezető egy ilyen fióka előtt esett el. Baine tanácsadójaként Hamuul az Orgrimmarnak nyújtott vízkészletekről kezdte meg a tárgyalást. Eddig a beszélgetés nem alakult jól.
Baine mindezt sztoikus nyugalommal szemlélte, majd egyik kezével megfogta buzogányát, mielőtt a másik kezét udvariasan felemelte volna, hogy félbeszakítsa őket. Egy pillanattal később a másik kettő elcsendesedett és Baine-re néztek.
- Garrosh, azt mondod, vízre van szükséged, de mi van a Délidüh Folyóval és a környező folyómedrekkel? Azok nem nyújtanak annyi vizet, amennyire szükséged van?
Gúnyos mosoly hagyta el Garrosh ajkait. – Elvileg igen, de szennyezett lett a víz. Öntözésre használjuk, de inni nem tudunk belőle, és ez jelentős megterhelése jelent a városunkban és ahol ezeken a földeken az orkok otthont építenek.
Egyenesen Garrosh szemébe nézve Hamuul megkérdezte: - És mi okozza a szennyeződést?
Garrosh megcsikorgatta fogait. – Az Azsharában folyó goblin műveleteknek úgy tűnik, hogy… mellékhatásai vannak. Ez a szennyeződés, amit az ásatásaik okoztak, beleivódott a földbe, és a folyó délre hozta, ahol mi szenvedjük meg a következményeit.
Baine szemei egy pillanatra találkoztak Hamuuléval. – Akkor miért nem utasítod egyszerűen a goblinokat, hogy hagyják abba? Adj egy kis időt a földeknek, hogy begyógyuljanak, majd később folytathatják. Tervezéssel és előrelátással a goblinok folytathatják a műveleteiket korlátozott formában, miközben a földet sem sértik meg túlságosan.
Garrosh ököllel az asztalra csapott. – Nonszensz! A goblinok ténykedése alapvető a háború hatékonyságához, és nem fogom aláásni a Horda biztonságát. Mulgore-nak bőven van vize, és ez lesz az a víz, amely ellátja Orgrimmart és a környező településeket.
- Egyet kell, hogy értsek Baine-nel, és te is tudod, hogy igaza van – mondta csöndesen Hamuul. – A goblinoknak vissza kell venniük a tempóból, vagy máshova áttenni a székhelyüket, hogy a föld meggyógyuljon és a folyó felépüljön.
- És miért érne a ti véleményetek többet, mint az a sok ezer, amelyet nap mint nap hallgatok? – húzta össze a szemeit Garrosh. – És ez nem kérdés volt, hanem állítás.
A vita újra kezdődött. Hamuul és Garrosh addig kiabáltak egymással, amíg Baine felbőszült, és így kiáltott: - Elég! Ez a civakodás nem vezet sehova!
Mindketten félbehagyták a mondatot és meglepetten néztek a kirobbanó Baine-re, aki sokkal nyugodtabb hangon folytatta: - Garrosh, megkapod a vizedet. De egy hivatalos tauren képviselőt akarok, aki a jövőben tanácsadóként kíséri figyelemmel a goblinok munkáit.
Garrosh hidegen végignézett Baine-en. – A fene vigyen el! Az én kötelességem, hogy a Hordában mindenkit épségben és biztonságban tartsak. Nem fogom hagyni, hogy a vezetői posztomat és az indítékaimat megkérdőjelezzék. – Ezzel kirontott a sátorból, miközben a válla felett visszakiáltott. – Hamarosan küldöm a követemet, hogy megbeszélhessük a szállítmányok menetrendjét!
Hamuul a távozó alakot figyelte és azt mondta: - Bárcsak meghallana más hangot is a sajátján kívül…
Baine szomorúan elmosolyodott, Hamuul vállára tette hatalmas kezeit. – Ajd neki időt, Hamuul. Az olyanoknak, mint Garrosh, az idejük gyrosan elmúlik. Vagy meglátja az okokat, vagy saját magát akasztja fel a végén. Csak ez a két lehetőség vár rá a jövőben. És bármelyik eset is áll fenn, a türelem a legnagyobb szövetségesünk.
Hamuul megrázta a fejét, mintha ki akarná tisztítani. – Mi már az orkok eljövetele előtt is léteztünk, ha emlékszel rá. Lehet, hogy az apád tartozik ezzel Thrallnak azért, amit tett a népéért, de ez egy új Horda. Hallottam, hogy mit suttognak a taurenek. Néhányan azt kérdezik, hogy vajon ez a Horda tényleg olyan, hogy a részeseinek kellene lennünk – horkantott fel. – A Horda sok mindent tett, és sokkal tartozunk neki, de be kell vallanod, hogy néha az érzelmeik hagynak kívánnivalót maguk után.
Baine levett egy térképet a polcról és Mulgore ismert vízkútjai után kezdett kutatni. – Ahogy mondtad, az apám lehet, hogy tartozik Thrallnak, de ő abban a Hordában hitt, aminek a formálásában ő is részt vett. Bár az apám eltávozott, és ezekkel a változásokkal kell szembenéznünk, én még mindig hiszek a Hordában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése