Sok-sok pandarenöltővel ezelőtt
egy Shado-Pan Tábornok a Kígyó Gerincének falán állt a mantidok beözönlésére
várva. Egy fiatal grummli közelítette meg, majd miután ledobta az utolsó
szállítmányát is, megkérdezte a tábornokot, hogy szerinte jól fog-e alakulni a
csata.
- Ha a szerencse nekünk kedvez,
akkor nyerni fogunk ma – felelte a Tábornok a horizontot kémlelve.
Itt egy olyan problémáról beszélt, amelyet a grummli
igencsak közelről ismert.
- A szerencse olyan ingatag! Honnan tudod, hogy nektek fog
kedvezni? – kérdezte.
A grummlira bólintva a Tábornok előhúzott egy érmét az
erszényéből.
- Lássuk, hogy milyen ma a széljárás! – mondta, és az érmét
a levegőbe pöccintette. – Ha fej, akkor a védelmünk ki fog tartani. Ha írás,
akkor lerohanják a falat.
Eddigre már sok embere köréje gyűlt, hogy lássák a
végkifejletet, és a katonák egyre előrébb lökdösték egymást, hogy lássák, hogy hol
landol az érme. Szökkent egyet, majd forgott párat, végül megállt. Fej!
Örömkiáltás hallatszott mindenhonnan.
A csatát a következő napon vívták meg. A mantidok megszállták a falat, de a védők kitartottak. Habár harmincszoros emberhátrányban voltak, a védők végül győztek.
A grummlit lenyűgözte a Tábornok magabiztossága és
jószerencséje.
- Az embereid kedvét kockáztattad tegnap! – mondta. – Hogyan
lehettél ilyen biztos?
A Tábornok mosolyogva ismét elővette az érmét az
erszényéből, és odaadta a grummlinak, hogy alaposan megvizsgálhassa. Mindkét
oldala fej volt.
- Az a tapasztalatom, hogy mi magunk vagyunk a saját
szerencsénk kovácsa – válaszolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése