Fontossági sorrend

Sokat gondolkoztam azon, hogy írjam-e meg ezt a posztot, vagy sem, de úgy döntöttem, hogy veletek szemben, kedves olvasóim, úgy tisztességes, ha elmondom, hogy miért van ilyen kevés poszt, illetve milyen jövője van a blognak.

Ez a blog mindig kedvteltetés, igazi hobbi volt számomra, amit lelkesen és szívből csináltam, arról írtam, amiről kedvem volt, akkor, amikor kedvem volt. A munkahelyem eddig megengedte, hogy akár a munkaidőm egy részét is rááldozzam erre.

Ahogy azonban azt már talán már írtam, májustól új beosztásba kerültem, ami már saját felelősséggel jár, saját ügyeim vannak, nemcsak az, amit mások rám passzolnak. Ebbe bele kellett rázódnom, és ez rengeteg időmbe került. Mostanra sikerült kicsit ledolgoznom azt, amit az elődöm itt hagyott, és jutok egy kis lélegzetvételhez munka közben is. Meg persze jön a nyár, így talán kevesebb ügy is érkezik hozzánk, kevesebb lesz az intéznivaló.

Mindezek ellenére nem tudom azt mondani, hogy mostantól több időm lesz a blogra. A fontossági sorrendem egy kicsit átalakult.

Félre ne értsetek: nem arról van szó, hogy már nem szeretem a Wow-ot. Szeretni szeretem, csak sajnos nincsen időm ezzel foglalkozni, és április óta nem is játszom vele és nem valószínű, hogy a közeljövőben játszanék. Sajnos most már a Wowwal kapcsolatos anyagok, cikkek olvasására sincs energiám, bár ez talán visszatér, de hogy fogok-e a jövőben rendszeresen fordítani, ezt nehéz megmondanom. Valószínűleg a következő félévben még fogtok tőlem olvasni írásokat, esetleg lesz időszak, amikor többet is. Utána viszont pihenőre megyek, már ami a Wowot és a blogot illeti.

Ugyanis életem legnagyobb kalandja előtt állok: ha a Jóisten is úgy akarja, év végén egy icipici baba édesanyja leszek :)

Hogy ez hogyan fogja a blog sorsát érinteni, egyelőre nem tudom. Tervezni nem szeretnék semmit, ígérni főleg nem. Az oldalt biztosan nem zárom be, hiszen lehet, hogy jópár hónap elteltével, de esetleg jut arra időm, és kedvem is lesz rá, hogy ismét a Warcraft világában elmerüljek.

Korábbi ajánlatom is továbbra is fennáll: aki szívesen fordítana bármilyen jellegű Warcraft anyagot, és nem tud helyet, ahol közzétehetné, akkor az írjon nekem bátran, az oldal szabad minden fordító előtt! :)))

Úgyhogy ez a blog véletlenül sem a búcsú írása, csupán tájékoztató jelleggel íródott! :)

A Tábornok és a grummli

Sok-sok pandarenöltővel ezelőtt egy Shado-Pan Tábornok a Kígyó Gerincének falán állt a mantidok beözönlésére várva. Egy fiatal grummli közelítette meg, majd miután ledobta az utolsó szállítmányát is, megkérdezte a tábornokot, hogy szerinte jól fog-e alakulni a csata.

 - Ha a szerencse nekünk kedvez, akkor nyerni fogunk ma – felelte a Tábornok a horizontot kémlelve.

Itt egy olyan problémáról beszélt, amelyet a grummli igencsak közelről ismert.

- A szerencse olyan ingatag! Honnan tudod, hogy nektek fog kedvezni? – kérdezte.

A grummlira bólintva a Tábornok előhúzott egy érmét az erszényéből.

- Lássuk, hogy milyen ma a széljárás! – mondta, és az érmét a levegőbe pöccintette. – Ha fej, akkor a védelmünk ki fog tartani. Ha írás, akkor lerohanják a falat.

Eddigre már sok embere köréje gyűlt, hogy lássák a végkifejletet, és a katonák egyre előrébb lökdösték egymást, hogy lássák, hogy hol landol az érme. Szökkent egyet, majd forgott párat, végül megállt. Fej! Örömkiáltás hallatszott mindenhonnan.

A csatát a következő napon vívták meg. A mantidok megszállták a falat, de a védők kitartottak. Habár harmincszoros emberhátrányban voltak, a védők végül győztek.

A grummlit lenyűgözte a Tábornok magabiztossága és jószerencséje.

- Az embereid kedvét kockáztattad tegnap! – mondta. – Hogyan lehettél ilyen biztos?

A Tábornok mosolyogva ismét elővette az érmét az erszényéből, és odaadta a grummlinak, hogy alaposan megvizsgálhassa. Mindkét oldala fej volt.

- Az a tapasztalatom, hogy mi magunk vagyunk a saját szerencsénk kovácsa – válaszolta.