Tyrande és Malfurion - A hit magjai 2. rész

Holdtollú Shandris tábornok kihúzta magát, ahogy a fogadó tetejének esőáztatta gerendáin egyensúlyozott. Körülötte egy tucat Vigyázó telepedett le elcsigázottan és összetörten, de eszük ágában se volt megadni magukat. Ismerős jelre emelte fel a kezét.

- Tűz!

Az íjászok nyilaikat az alattuk hullámzó naga seregbe lőtték. Fáradtak voltak; csak a nyilak fele ölte meg célpontját, köztük Shandrisé is, amelyet egy naga szirén szeme közé lőtt. Erősen tekergett egy pár pillanatig, mielőtt kígyószerű alakja eltűnt volna a hullámok között, de tíz másik emelkedett rögtön a helyére. A nagák elemükben érezték magukat a vízben, és az erősítés gyorsabban érkezett, mint ahogy Shandris és a Vigyázói meg tudták volna őket ölni.

- Készüljetek fel! – parancsolta Shandris, ahogy egy vízfal emelkedett fel a tajtékzó tengerből. A hullám nekiütközött a fogadó meggyengült homlokzatának, eláztatva a tábornokot és seregét. A bal oldalán álló Vigyázó, Nelara, nehezen tartotta magát és félig lecsúszott a tetőről, mielőtt Shandris utánanyúlt volna és elkapta volna a karját. Egy kis segítséggel a tábornok felhúzta a Vigyázót és ismét talpra állította. Lepillantva látta, hogy a fogadó alját egyre jobban lepi el a víz.

- Ki kell hoznunk a túlélőket, és egy magasabban lévő területre kell vinnünk őket – rendelte el Shandris. – Ez az épület bármelyik pillanatban összedőlhet. Nelara, vidd őket a toronyba! Jobbra tőlem mindenki kövesse őt – jelezte a Vigyázók felének. – Ott jobbak lesznek az esélyeink.

Nelara bólintott és a tető szélére evickélt, majd leugrott az alatt lévő erkélyre. A többiek követték őt, és Shandrisnek megrándult az arca, amikor észrevette a fáradtságot lépteikben.

- A többieknek: akkora felfordulást kell okoznunk, hogy az ellenség ne is vegye észre, hogy a többiek elmentek. Ash karath! – kiáltotta a tábornok, majd felemelte az íját és dühösen kilőtt néhány nyílvesszőt. Tudta, hogy seregének sikere egy hajszálon függ. A koncentráció legkisebb hiánya is halált jelenthet a többiek számára.

Nagy megkönnyebbülésére az elfek új erőre kaptak. Nyilak záporoztak a vízbe, amitől a nagák szétoszoltak és dühükben sziszegtek. A támadás lelassult, és úgy tűnt, mintha igazából visszavonulnának. Percekkel később már egyikük sem látszott tisztán – csak az árnyékuk a víz alatt. Shandris egy rejtett pillantást vetett a fogadó hátsó részére. A sziget nagy részét víz borította, de a Vigyázók és a civilek így is jó tempóban haladtak a torony felé. Amikor visszafordult a tengerhez, rájött, hogy hova tűntek el a nagák.

A harcosok hatalmas kagylók alá húzódtak vissza, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy egyszerre tíz naga is aláférhessen, és pajzsként használták a nyilakkal szemben, miközben lassan előre haladtak. Shandris jelezte a Vigyázóknak, hogy szüntessék be a nyilazást.

- Csatlakozzatok a többiekhez. Ezt majd én elintézem. – A többi éjelf kétkedő pillantásokat vetettek egymásra, és csak hosszas hezitálás után mozdultak meg. – Nelarához. Most! – tette hozzá.

Anélkül hogy megvárta volna őket, Shandris a tetőről az alatta lévő vízbe ugrott. A nagák megfordultak, és újult erővel rohantak feléje. Nem tehetett róla, de csak hosszú, eltorzult múltjukra tudott gondolni. Az arisztokratikus Nemesenszületettek, akiket Azshara királynő vezetett, bolond módon megidézték a Lángoló Légiót erre a világra, és hagyták, hogy a démonok tomboljanak, amíg le nem győzte őket az éjelfekből és más népekből álló egyesített sereg. A harc után a túlélő Nemesenszületettek a tenger fenekére kerültek, ahol korábbi alakjuk förtelmes mutációjává változtak… nagákká.

Bár fiatal volt abban az időben, Shandris maga is harcolt a háborúban Tyrande oldalán. Bár a nagák nem tudták visszaszerezni őseik dicsőségét, ő mégis ugyanazzal az elszántsággal gyűlölte őket. Most azonban csak várt, hagyta, hogy addig jöjjenek, amíg az időzítés megfelelő nem lesz. Becsukta a szemét, és egy ősi imát kezdett mondani Elunenak, minden egyes szót hittel és áhítattal ejtett ki, ahogyan arra a holdistennő papnőjeként Tyrande tanította nagyon régen. A hüllők körülvették a tábornokot, és hallotta, ahogy nem egy felnevet felnevet közülük, miközben befejezte a megszentelt szavak elmondását.

Elune válasza gyorsan érkezett. Energia-csapások hulltak a körülötte lévő nagákra, miközben azok hitetlenül bámultak. Amikor az utolsó halálsikoly is elhalt, Shandris komor elégedettséggel vette szemügyre a holttesteket.

- A hitetek mindig gyenge volt, mocskos Nemesenszületettek.

Kockázatos lépés volt, de működött. Habár Shandris feleolyan hatalmas volt, mint mentora, Tyrande, mégis büszke volt a templomban töltött fiatal éveire. A képzése nagyobb erőt adott neki, mint amennyit bármelyik Vigyázó elérhetett, és biztos alternatíva volt, amikor sem az íjak, sem a nyilak, sem a kardok nem voltak elegek. De az ima kiszipolyozta: nem mondhatta ki anélkül, hogy nagy árat ne fizetett volna érte.

A hullámokkal küzdve Shandris a partra úszott, majd miután lábával elérte a talajt, vánszorogni kezdett a vizen keresztül a menekülő civilekhez és Vigyázókhoz. Valami gond volt; nem voltak annyian a parton, mint amikor utoljára látta őket. Ahogy közeledett feléjük, látta, ahogy Nelara és társai egy sokkal nagyobb myrmidon csoporttal néztek szembe. Holdtollú Erőd lakosai pánikszerűen rohangáltak körülöttük menedéket keresve – és minden egyes lakos olyan ismerős és fontos volt Shandrisnek, mint szívének egy darabja.

Quintis Jonespyre kutató rohant a többiek előtt, egy kockázatos rést nyitva a Vigyázók és a közeledő myrmidonok egy újabb csoportja között, miközben menedéket keresett. Shandis emlékezett hosszú beszélgetéseikre Agancssisakos Fandrallal kapcsolatban. Mindketten hiába remélték, hogy Tyrande hivatalosan is megfeddje Agancssisakost különös tevékenységeiért, de a főpapnő emlékeztette őket arra, hogy a Cenarion Kör az ő fennhatóságán kívül tevékenykedik. Ugyanakkor Quintis eleget látott ahhoz, hogy a többiek előtt észrevegye az Agancssisakosban növekvő árnyat, és elég okos volt ahhoz, hogy tudja, hogy biztonságban lesz a fődruidától mindaddig, amíg Shandris irányítása alatt van az erőd.

De Quintin bölcsessége sem tudta őt megmenteni most. A myrmidonok vezetője észrevette a sprintelő éjelfet és felemelte fegyverét. Shandris felkiáltott, hogy figyelmeztesse Quintint, de éppen akkor nézett fel, amikor a naga tridentje belemélyedt a hátába.Tehetetlen bizonytalansággal bámult rá, aztán összeesett, vére elsötétítette a vizet, amíg lassan bele nem olvadt a tengerbe.

* * * * *

A hajnali fényt eltakarta a viharos égbolt, de Darnassus lakói a szokásos órában tértek nyugovóra szobáikban. Néhányuk számára ez talán megnyugvást jelentett – az ismerős rutint a dühöngő katasztrófa kibontakozásában. Mások számára mentséget jelentett, hogy egyedül lehessenek gyászukkal. Tyrande számára pedig lehetőséget jelentett az elszökéshez.

A főpapnő gyorsan körülnézett, majd kilopódzott a templomból egy csendes ösvényen, amely a neves épület háta mögött haladt Darnassusban. Szükségtelen volt, de aggódott amiatt, hogy észrevétlen maradjon ezen az estén. Miután elfordult az egyik sarkon, elérte a szerény hajlékot, amelyen a férjével osztozott.

Tyrande kinyitotta az ajtót, és egy fénysugár világította be a sötét fapadlót. A szobák üresek voltak. Feltételezte, hogy Malfurion még mindig az enklávéban van, és elkezdett összepakolni az előtte álló veszélyes utazásra. Nem tartott sokáig, amíg Tyrande átcserélte templomi köntösét fém páncélzatára, amely egy Vigyázóéra emlékeztetett. Csak az egyszerű félhold fejékjét hagyta fenn, mint státusza szimbólumát.

Egy hatalmas láda tartalmát vizsgálva Tyrande félrerakta az íját és tegezét, majd előszedte gyönyörűen megmunkált holdcsatabárdját. A homályos fény a fegyver három pengéjére esett, miközben kibontotta csomagolásából, és érezte, hogy mindazok az áldások, amelyeket kapott, erősebbek voltak, mint valaha. Ha Morthis jelentése helyes, szüksége lesz rájuk – ugyanúgy, mint minden más előnyre – ahhoz, hogy sikerrel járjon.

Tyrande megfordult, hogy elhagyja a szobát, amikor egy ismerős tárgy került a szeme elé. Egy hatalmas ültetett növény volt az előtte lévő polcon, szív-alakú levelei kecsesen ölelték körül ágait. A növény neve alor’el volt, vagyis „szerelmesek levele”, és bár évezredekkel ezelőtt nagyon elterjedt volt, mostanra szinte teljesen kihalt egész Kalimdoron.

Valahogy Shandris mégis szert tett egyre és Tyrande-nak és Malfurionnak ajándékozta az esküvőjük napján. Tyrande félénken mosolygó fogadott lánya olyan boldog volt, hogy midnen vendégnek elmesélte, hogy egy ősi, de teljesen alaptalan kaldorei legenda szerint az alor’el csak akkor virágzik, ha egy tökéletes szerelmespár birtokában van. Természetesen Shandris biztos volt benne, hogy Malfurion és felesége az ideális jelöltek, akiken le lehet tesztelni a legenda igazságát. A többi vendég nevetett és tósztokat mondott részükre, kifejezve azt, hogy bíznak bennük, de a növény eddig csak egyetlen rügyet hozott.

Ettől még olyan ajándék volt, amelyet csak Shandris adhatott. És Tyrande remélte, hogy nem ez volt az utolsó ajándéka.

Blog- és cikkajánló - Know-your-lore

Sokan kérdeztétek már meg tőlem, hogy honnan szoktam ötleteket, illetve anyagot összegyűjteni az írásaimhoz. Nos, elsősorban a játékból vettem, de mivel már lassan fél éve nem játszok (annyi minden más van, de remélem, hogy a téli hónapokban ismét befizethetem), ezért ez mostanában nem alternatíva.

Emellett több külföldi wow-lore-ral foglalkozó oldalt is szoktam nézegetni, olvasgatni. Általában előkerül valamilyen téma, ami nagyon megtetszik nekem, és akkor magam is utána szoktam nézni, olyan ritkán van, hogy egy cikket egy az egyben lefordítsak.

Mivel tudom, hogy páran vagytok, akik tudtok angolul, ezért elsősorban nektek szólna ez a rovat, hogy milyen külföldi oldalakon lehet jópofa lore-ral foglalkozó cikkeket találni.

Ez alkalommal egy picit a legismertebb ilyen oldalt mutatnám be: a Wow-Insider Know-your-lore című rovatát.

A rovat hetente kétszer jelentkezik, jelenleg Matthew Rossi és Anne Stickney jegyzi. A rovatban egy-egy személyt, eseményt, helyszínt, témát járnak körül, sokszor elméleteket állítanak fel, vagy egy olyan szemszögből vizsgálják a játékot, amelyre nem is gondoltál. Amit szeretek benne, hogy a saját személyes gondolataikat is melléfűzik, ettől sokkal személyesebbnek hat az egész, mint mondjuk elolvasnád a Wowpediát.

Egy sorozatot hadd ajánljak benne, linkelem is a cikkeket. Matthew Rossi készítette, talán egy hónapja volt, és néhány sereget mutatott be a Warcraft világából és mesélte el a történetüket.

Először a Brotherhood of the Horse, vagyis a Ló Testvériségéről írt, amiről valószínűleg sokan nem tudjuk elsőre, hogy mi is az.

A következő rész a Kor'kronokról, vagyis a Horda elit hadseregéről szól.

A 3. részben a 7. légiót, a Szövetség elit seregét mutatja be, összehasonlítva a Kor'kronokkal.

Az utolsó részben pedig az éjelfek felügyelő/harci csapatát mutatja be, akik nem a Sentinelek, hanem a Maiev Shadowsong által vezetett Watcher és Shadow Warden sereg.

De mint fent írtam, más témákban is hasznos információkat tudhatunk meg tőlük. Ha valakinek van kedve, szívesen fogadok olyan cikkeket, amelyek ezek fordításai, vagy ebből készültek :) (esetleg, ha van olyan cikk, amelyre nagyon kíváncsiak vagytok, hogy miről szól, magam is elkészítem).

A hét kérdése - Az új kiegészítő

Azt hiszem, hogy ennél aktuálisabb kérdést nehezen lehetne feltenni. A Blizzard a BlizzCon alatt bejelentette, hogy a Wow új kiegészítője a Pandaria ködjei, vagyis a Mists of Pandaria nevet fogja viselni. A történetről annyit tudunk, hogy Azeroth lakói felfedezik ezt az új területet, ahol a pandarenek laknak, és megindul a harc érte.

Mit vársz a lore szempontjából a Mists of Pandariától?

Azok után, hogy tegnap az is kiderült, hogy Theramore-t le fogja rombolni a Horda, a totális háborút várom, amelyben a Szövetség és a Horda története egyaránt nagy léptékkel fog előrehaladni minden fronton és minden népnél. Talán még jó is lenne, ha nem sárkányokkal, meg a Lángoló Légióval, hanem saját magunkkal kell majd foglalkoznunk, és a történet a két frakció ellenségeskedéséről fog szólni.

Emellett azért várom, hátha kiderül, hogy a pandarenek igenis őriznek valami titkot, amely sokat jelent Azeroth szempontjából (a lore-panel során elhintették, hogy ismét találkozni fogunk a Zandalari törzzsel). Én amúgy nagákat várok a pandáktól (bocsi, pandarenektől).

És ti?

T&K - A dzsungel trollok kultúrája

Figyelembe véve azt, amit eddig megtanultam a Sötétlándzsa törzs jelenlegi történelméről, főleg Vok'fontól, a törzs egy korábbi tagjától, cseppet sem csodálkozom rajta, hogy a Sötétlándzsás trollok úgy érzik, hogy nagy hálával tartoznak az orkoknak, valamint azon, hogy mára a Horda tagjai lettek. A számos dzsungel troll csoport közül a Sötétlándzsa törzs mindig is a kivétel volt.
 

Bárki, aki valaha is találkozott egy dzsungel trollal, tudja, hogy milyen kegyetlenek és barbárok tudnak ezek a lények lenni. Ezek a gonosz humanoidok brutális, kíméletlen, gonosz ördögök, akik folyamatosan háborúban állnak a civilizált társadalmakkal. Különösen szeretik az „alsóbbrendű” lények lemészárlását – ahogy azokat nevezik, akik jobban támaszkodnak a mágiára, mint a nyers erőre. Kedvelt célpontjaik az emberi és elf települések, karavánok és utazók, és ritkán hagynak a támadásaik során bárkit is életben. A csata során a dzsungel trollok hadműveleteinek az egyik fajtája, hogy amikor csak tudnak, szemtől-szembeni verekedésbe kezdjenek az elf ellenséggel. Habár nem tudom megmondani, hogy a legtöbb dzsungel troll miért gyűlöli ennyire az elfeket – még annál is jobban, mint az embereket -, ez talán összefüggésben van az elfekkel való múltbéli tapasztalataikkal. Végül is majdnem elpusztították az összes trollt – hogy magát a világot ne is említsem. De lehet, hogy egyszerűen csak az elfek érthetetlen tárgyalási stílusával áll összefüggésben.

 

A dzsungel trollok többsége ma Fojtótövis Völgyből és Zandalarból zúdul ránk, de megtalálhatók más területeken is, különösen Azeroth déli részén. Habár az nem tisztázott, hogy mi motiválja a számos dzsungel troll törzset, úgy tűnik, hogy mindet az a vágy kísérti, hogy az egykor hatalmas Gurubashi Birodalom elmúlt dicsőségét visszaállítsák. Azonban az, hogy képtelenek más népekkel – még más dzsungel trollokkal sem – szövetkezni, távoltartja őket attól, hogy egy hosszútávon ütőképes hadsereget hozzanak létre. A Sötétlándzsa törzs ismét csak kivétel, mivel már bizonyították lojalitásukat a Hordához. Ugyanakkor minden dzsungel troll törzs nagyon fegyelmezett és mindegyiket a legravaszabb vagy legerősebb egyén vezeti.
 

Amit összegyűjtöttem Vok’fontól, abból az derül ki, hogy a dzsungel troll férfiak irányítják népük életének minden részletét. Hatalmas törzsfőnökök, bölcs tanácsosok, megáldott gyógyítók, erős boszorkány-doktorok, kísérteties árnyék-vadászok, vad harcosok, leleményes járőrök és ravasz vadászok csak a törzs férfitagjai lehetnek.

A nőkre úgy tekintenek, mint a törzs férfitagjainak tulajdonára. Nincs hangjuk népük komplex szociális struktúrájában, és életük azoktól a férfiaktól függ, akik birtokolják őket. A női dzsungel trollok csak egy célt szolgálnak: népük szaporodását. A nő az apja (vagy ha az apja halott, a bátyja) tulajdona, amíg az úgy nem dönt, hogy felajánlja egy férjnek. Habár nem mertem túl sokat kérdezősködni a troll házasságok bonyolult voltáról és arról a szerepről, amit ezek a kapcsolatok a társadalmukban játszanak, azt megtudtam Vok’fontól, hogy a dzsungel trollok úgy tekintenek a feleségeikre, mint egyfelől trófeákra, amelyekre büszkék, másfelől mint egyszerű szolgákra, akiknek semmilyen joguk nincs.
 

A dzsungel troll társadalomban minél több felesége van egy harcosnak, annál több szál fűzi a törzshöz és annál több szövetségese van. Habár a harcosnak gondoskodnia kell az összes feleségéről, nemcsak presztízs, hanem politikai és szociális érdeke is az, hogy minél több felesége legyen. Végülis csak egy készséges apa vagy báty egyezik bele, hogy odaadja a nőt egy férjnek; ugyanakkor természetesen dönthet úgy is a férj, hogy az egyik feleségét odaadja egy másik dzsungel trollnak nagyrabecsülése jeléül. Az ilyen értékes ajándék a tisztelet és az ajándékozó és ajándékozott közötti kölcsönös barátság jele. Vok’fon azt mondja, hogy ezáltal az ősi hagyomány által köttettek szövetségek más törzsekkel, de a legtöbb férfi, akit ismerek, ezt ugyanolyan visszataszítónak tartaná, mint én. Nem ritka, hogy egy gyengébb dzsungel troll törzs a tisztelete és a béke jeléül felajánlja a feleségeit egy nagyobb és jobban szervezett törzs harcosainak. Sajnos a dzsungel trollok egyszerűen ennyire primitívek, de a Sötétlándzsa törzs tagjai közül – akik a szelídebb Horda befolyásától szenvednek, ahogy Vok’fon mondaná – néhányan megkérdőjelezik ezt az idejétmúlt életmódot. Ki merem jelenteni, hogy van számukra remény, bár őszintén kételkedek benne, miután láttam Vok’fon reakcióját, mikor felvetettem neki a nemek közötti kölcsönös tiszteletet és egyenlőséget. Ugyanakkor még a kegyetlen dzsungel trollok között is tisztelet vívnak ki azok a nők, akik kitűnnek a harcokban, szóval talán van remény.

A dzsungel trollok számos törzsre szakadtak, amelyeknek nem sok közük van egymáshoz. Bár ideiglenes szövetségeket és megállapodásokat kötnek, a dzsungel trollok többsége úgy hiszi, hogy ezek a dolgok azért vannak, hogy felrúgják őket. Talán jobban, mint bármely más troll faj, a dzsungel trollok a saját törzsük tagjain kívül nem bíznak másban. Így gyakran háborúznak az összes humanoiddal, köztük más törzshöz tartozó dzsungel trollokkal. Már régen rájöttem, hogy ezek a lények nagyon leleményes és akaratos egyének, akik rendkívüli túlélési ösztönnel vannak megáldva.
 

A dzsungel troll társadalom egyik leglenyűgözőbb nézőpontja az a mód, ahogy minden törzs kasztok rendszerére oszlik. Habár ők ezt nem mondják ennyire ki, de számos alcsoport bontja meg a törzset. Általában a csoport legerősebb, legaljasabb és legravaszabb tagja, a törzsfőnök hozza meg a népére vonatkozó minden fontos döntést. A törzsfőnök a legtöbbször egy harcos, aki számtalan csatában bizonyította erejét, és aki emellett képes nagy seregeket győzelemre vezetni. Lehet egy kiváló és karizmatikus boszorkánydoktor, pap vagy árnyék-vadász is. Bármelyik eset is áll fenn, a törzsfőnök mindenekelőtt egy erős hatalmú és mélyen tisztelt személy, aki újra és újra bizonyítja felbecsülhetetlen értékét a törzsnek.
 

Egy dzsungel troll törzs törzsfőnöke általában vaskézzel irányítja népét, mivel bármelyik harcos gyengeségének a legelső jele is kikezdheti vezető pozícióját. Amíg az, hogy valaki megkérdőjelezné a törzsfőnök vezetői képességét, nem mindennapos eset, addig a törzsfőnök és egy kihívó közötti párviadalra nagyon gyakran kerül sor. Ezek halálra menő küzdelmek, és a győztes vagy marad népének vezére, vagy ő lesz az új törzsfőnök. Más esetekben van, hogy egy ravasz személy együttműködik más trollokkal, hogy a gyengének bizonyult törzsfőnököt megöljék, hogy elfoglalhassa a helyét. Amikor egy ilyen akcióra fény derül, a legtöbb dzsungel troll egyszerűen úgy gondolja, hogy egy erős törzsfőnök először is megakadályozná az orgyilkosok akcióját, így azt is készségesen elfogadja, hogy kettejük közül az erősebb, a leleményesebb és az ambiciózusabb legyen az új törzsfőnök – és így az a troll, aki a legalkalmasabb arra, hogy újra dicsőségre vezesse őket.

Egy okos törzsfőnök ugyanakkor tudja, hogyan szerezze meg népének hűségét. Talán ennél is fontosabb, hogy képes olyan személyekkel körülvenni magát, akik osztoznak a vágyaiban és az ambícióiban. Megjutalmazza a hozzá hű harcosokat és bölcseket. Ezért fontos a törzsfőnök kísérete, nemcsak abból a szempontból, hogy a törzs jelenlegi és jövőbeni jóléte biztosítva legyen, hanem hogy a vezetője is életben maradjon. A törzsfőnök kíséretébe tartoznak a legagyafúrtabb tanácsadók és a törzs leghatalmasabb boszorkánydoktorai csakúgy, mint a legbuzgóbb testőrök.
 

Hacsak nem maga a törzsfőnök a törzs elsőszámú boszorkánydoktora vagy papja, akkor az ő jobbkeze tölti be ezt a szerepet. Tipikus, hogy a törzsfőnök a törzs legerősebb varázshasználójának tanácsaira és varázslataira támaszkodik. Ez a „jobbkéz” mindenben segíti a törzsfőnököt. Az ő szerepe elsősorban, hogy tanácsokkal lássa el a törzsfőnököt és támogassa őt minden döntésében. Ha a törzsfőnök a legerősebb varázshasználó az emberei között, akkor egy erős kard áll a jobb oldalán. Ha a törzsfőnök eltűnik vagy megölik, akkor a jobbkeze veszi át ideiglenesen a törzs vezetését, amíg ki nem kiáltják az új törzsfőnököt.

 

A törzsfőnök kíséretében számos bölcset is találhatunk. Ezek a személyek alkotják a „bölcsek tanácsát”, amit a legtapasztaltabb vezet. A tanács legtöbb tagja tapasztalt árnyék-vadász, pap vagy boszorkánydoktor, de néhány veterán harcost is meghívnak a tagjai közé. Ezek a trollok a belügyekben segítik a törzsfőnököt, például közvetítenek a törzstagok közötti vitákban, megtervezik az ellenséges területeken való fosztogatásokat, vagy biztosítják, hogy egy korábbi ellenség a szövetségesük legyen legalább egy kis időre. Ez a tanács általában egyetlen hangon keresztül szólal meg: a legtiszteletreméltóbb tag hangján. Egy dzsungel troll számára egy hely a tanácsban nagy megtiszteltetés, ami folyamatos jólétet és sokáig tartó presztízst jelent a családja számára.

Legutolsósorban a törzsfőnök kíséretének tagjai a hű testőrök, akiket nyilvánvaló okokból „szeletelőknek” hívnak. Általában a törzsfőnök egyik régi bajtársa vezeti ezt az elit harcosokból álló csoportot, aminek feladata a törzsfőnök és családjának védelmezése. Háborúban két funkciót szolgálnak. Az első és legnyilvánvalóbb, hogy semmilyen baj ne érhesse a vezetőjüket, miközben a csapatait a csatába vezeti. Ugyanakkor, mivel a szeletelők között vannak a törzs legerősebb harcosai, a törzsfőnök gyakran használja őket rohamosztagként és olyan fontos küldetésekre küldi őket, mint az ellenség csapatainak oldalba támadása, az ellenséges sereg vezetőjének megrohamozása, vagy az ellenség zászlajának elrablása a harci kedv csökkentése érdekében.

Egy dzsungel troll törzs nagy része harcosokból áll. A legkiválóbbak közülük kegyetlen barbárok, akik számos csatában bizonyították érdemességüket. Ezek a harcosok portyákat szerveznek, és a kevésbé tapasztalt harcosokat vezetik az ütközetekben. Minden dzsungel troll merész ellenfél, ugyanakkor képzett vadász. A dzsungel trollok azzal látják el a gyerekeket és az időseket (és tartják el asszonyaikat), amihez a legjobban értenek: harccal és vadászattal.

Kora gyerekkorban tanulják meg a dzsungel trollok a lándzsa- és késforgatást. A dzsungel troll csöppségek gyakran játszanak hegyes falándzsákkal és kiélesített pengékkel, és a brutális, valóságot utánzó harcaik során sokan meg is sérülnek. Az ifjakat megtanítják arra is, hogy hogyan kövessék az állatokat és a vad bestiákat. Hároméves koruktól a dzsungel troll gyerekek egyre többször csatlakoznak a vadászat során a törzs férfitagjaihoz. Mire elérik a felnőttkort, már kiváló vadászok. A dzsungel trollok durva törzsi élete rákényszerítette őket arra, hogy alkalmazkodjanak a változáshoz és állandóan résen legyenek a veszélyekkel szemben. Még egy fiatal, tapasztalatlan harcos is figyelemre méltó ellenfélnek bizonyulhat a harcban, de a legveszedelmesebb támadók azok, akik megtanulták uralni a dühüket. A leglenyűgözőbb az, hogy ezek a dühödt harcosok Vok’fon szavai szerint a bennük élő bestiából táplálkoznak. Nem hagyományos barbárok, ezért is hívják ők magukat legfőbbeknek. 

Kevés dzsungel troll férfi riad vissza a harctól, de vannak, akik nagyobb szellemmel vannak megáldva társaiknál. Gyakran őseik hagyományos hitének vonzását érzik, és a hívásra válaszolva boszorkánydoktorokká, papokká, vagy (a Sötétlándzsa törzs esetében) sámánokká válnak; a leghatalmasabbak végül árnyék-vadászok lesznek. Ezek a trollok speciális szerepet töltenek be a törzs életében és számos előjoggal rendelkeznek. A gyógyítók, tanácsadók, a tudás és az ősi szertartások őrzői szájhagyomány útján tanulják mesterségüket. Általuk éleszti fel a tüzet a fiatalság szívében a törzs történelme, eredményei és az elmúlt napok dicsősége, így adva új reményt a népnek.

Csakúgy, mint a rokon troll fajok, a dzsungel trollok is a voodoo mágiát gyakorolják. A boszorkánydoktorok és az alkalmi papok, akikre úgy tekintenek, mint az ősrégi hit őrzőire, mutatják be a törzs számára kedvező hagyományos szertartásokat és ceremóniákat. Habár saját troll testvéreik nagyon mélyen tisztelik őket, a boszorkánydoktorokra és voodoo papokra eléggé ferde szemmel néz az összes többi faj – végülis kevesen értik meg különös életmódjukat. A Sötétlándzsa törzsben az ősi praktikák mellett megtalálható a sámánizmus is, ami lassan, de biztosan vált egyre elterjedtebbé a Hordához való csatlakozás után.

A legtöbb dzsungel troll törzs rendszeresen gyakorolja a kannibalizmust. A dzsungel trollok úgy hiszik, hogy az ellenség húsának elfogyasztásával nemcsak lecsillapítják az elhunyt szellemét, de ebből a szellemből maguk is nyernek egy darabot. Ezért azzal, hogy megeszik az ellenséget, a dzsungel trollok bebiztosítják, hogy az ellenség kártékony szelleme ne hozzon rájuk balszerencsét. Így semmilyen lelkifurdalást nem okoz nekik az, hogy felfalják a csatában legyőzött ellenséget, legyen az troll vagy más faj. Habár még jelenleg is tartják magukat ősi hiedelmeikhez a Sötétlándzsa törzsben, a Hordával való együttműködésük önmegtartóztatásra és más erényekre tanította őket. Más hitek, különösen az orkoké, szintén „megfertőzik” az ősi hagyományaikat – ahogy arra Vok’fon számtalan alkalommal emlékeztetett. Habár számomra úgy tűnik, hogy a Sötétlándzsa trolloknak még hosszú utat kell bejárniuk, mire igazán civilizáltnak mondhatják magukat, de legalább a nemes orkok már megtanítottak nekik néhány alapvető dolgot. A Sötétlándzsa törzs ma már nem gyakorolja a kannibalizmust – legalábbis nem nyíltan.

Vok’fon nyilvánvalóan nem szereti azt, amivé Sötétlándzsás testvérei fejlődnek. Úgy gondolja, hogy fokozatosan egyre erőtlenebbé válnak, és a civilizáció lesz az oka végső és elkerülhetetlen bukásuknak. Mindazonáltal a száműzött Sötétlándzsás még mindig úgy érzi, hogy mély hálával tartozik az orkoknak, és soha nem fogja elárulni őket. Ez a különös barbár becsületkódex a Sötétlándzsa törzs összes tagja között általános. Bármit is hisz Vok’fon, a Visszhang-szigetek dzsungel trolljai mindig is fajtájuk legcivilizáltabbjai lesznek. A régi időkben, még az Ősök Háborúja előtt, hatalmas birodalmat hoztak létre és tartottak fenn, amely az ősi Kalimdor teljes széltében és hosszában elterült. Nem lenne logikus azt feltételezni, hogy a civilizáció csírái mindig is megtalálhatóak voltak a dzsungel trolloknál? Nem lehet egyszerűen arra gondolni, hogy a Horda ráhatásával egyszer újra civilizált néppé válhatnának? Hát igen, egy törp mindig álmodozhat.

Három hét együttutazás után, Vok’fon magával egyenlőnek nyilvánított engem. Végülis nem lehet, hogy egyszerűen csak rokonlelkek vagyunk, akik ellentétes oldalon harcolnak? Egy régi aranyérem két oldala, ahol mindkettő sikertelenül próbál hosszan a másik szemébe nézni? Nem azt mondom, hogy szeretem a trollokat. Mert nem. De megoszthattam valami különlegeset korábbi fogvatartómmal. Igen, jól olvassátok, a korábbi fogvatartómmal. Vok’fon szabadon eresztett (máskülönben most nem olvashatnátok ezt), ami egy különös megnyilvánulása egy dühös harcos kedvességének, akit megöltem volna, ha nem lett volna olyan szerencsés, hogy ő ütött ki először engem. Legközelebb, ha találkozunk, az ellentétes oldalon fogunk állni. Addig is, nagyra értékelem mindazt, amit megtanított nekem a népéről, annak történelméről és különös életmódjáról.

(Forrás: Wow RPG Horde Player's Guide 143-145.p.)

A hét kérdése - A következő áldozat

Az eheti kérdés a Wow-Insider tegnapi reggeli kérdése, amely megtetszett, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok.

Azt tudjuk, hogy a Blizzard nem kíméli a szereplőket és könnyen elhullajt belőlük egyet-egyet. Ez a vezetőkre is igaz. Ha csak a vanilla Wow-tól nézzük, akkor megöltük Zul'jint, Kael'thast, nemrég Fandralt. A Kataklizmával elveszítettük Cairne-t és úgy tűnik, Magnit is. 

Melyik vezető lesz a Wow következő áldozata?

Szerintem sokan fognak Sylvanasra tippelni, de a róla szóló novella alapján én azt gondolom, hogy bár meg fog halni előbb-utóbb és nem éli túl a teljes Wow-ot, nem az ő ideje érkezik el legközelebb.

Az én jelöltem: Malfurion.

1. Bár csak nemrég tért vissza, a jelentős eseményeknél szinte a kezdetek óta jelen van. Most is ő vezeti a Hyjal-hegyen a fő csapatokat Ragnaros ellen, és bár legyőzték őt, ez majdnem Hamuul életébe került. 

2. Véleményem szerint hamarosan találkozni fogunk az újabb Old Goddal, N'Zoth-tal, aki a Smaragd Álmot is megtámadta a Rémálom keretében, így személyes küldetésének tekintheti ennek az Old Godnak a legyőzését.

3. Az éjelfek halandók lettek és ezt érzik is. Malfurion saját magán is észrevette az öregedés jeleit, és nem tudja, hogy mennyi ideje lehet hátra.

És szerintetek?