A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tájak és városok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tájak és városok. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 27., szerda

Tájak és Városok sorozat: Westfall

Westfall


Westfall története


Westfall a Stormwindi királyság déli határvidéke, főképp emberek lakják, de a királyság befolyása nem volt mindig elég erős ezen a területen és a Cataclysm óta új-régi problémák vetődtek fel.

Westfall Stormwind éléskamrája volt egykoron, rengeteg termőföld, békés farmok. A terület békéje az Első Háború érkeztével veszett el, ahogy Stormwind dicsősége is. Az első háborúban Medivh megnyitotta a Dark Portalt és azon keresztül az orkok átözönlöttek Azeroth földjére. Stormwind királyságát készületlenül érte a támadásuk, az akkori királyt Llane Wrynn királyt megölték,a királyság és székváros romokban hevert. A teljes pusztulástól Anduin Lothar vitézsége mentette meg a déli királyságot, aki a túlélőkkel, köztük a királyság örökösével Variann Wrynnel északra menekült, Lordaeronba.

Ám a Második háborúban az emberek visszaszerezték Stormwindot és nekiláttak újjáépíteni azt.

Defias Brotherhood

Igen, Stormwind újjáépítése és az azt követő botrány kihat a teljes királyságra, minden tartományt és a tartományok lakóinak sorsát máig befolyásolja. Ugyanis a Nemesi Házak vezetői és a Király nem voltak hajlandóak kifizetni az építőmestereket, akik

Tiffin Wrynn halála

fellázadtak, zavargások törtek ki, amiben meghalt Variann király felesége, Tiffin. A törvényen kívüliséggel büntetett mestereket száműzték, de ez csak még erősebb ellenállást szült, megalakították a Defias Brotherhoodot, a Defias testvériséget. Céljuk a stormwindi királyság megdöntése a bosszú volt. Igazán nagy eredményeket nem tudtak elérni, igaz követőik mindenfelé szétszéledtek és fosztogatták a királyság lakóit, de központjuk a háborútól teljesen elpusztult Westfallban épült ki.

Westfallnak a Defias banditák végképp betették a kaput. Az újjáéledő királyság amúgy is gyenge

Gryan Stoutmantle, a People Militia vezetője

volt, se pénze se megfelelő hatalma nem volt, hogy a teljes egykori területén fenntartsa a hatalmát és a rendet. (Különösen igaz volt ez akkor, mikor Onyxia ármányának és nem kis részben a Defias testvériségnek köszönhetően Variann királyork rabszolga lett és alig 10 éves fia kezébe került a hatalom.) Az ott élő emberek névleg a királyság fennhatósága alá tartoztak, de gyakorlatilag csak magukra számíthattak. Így alakult meg Westfallban a Peoples Militia, ami egy gyenge rendfenntartó, de fegyveres testület volt. Önmagukban gyakorlatilag nem sokat tudtak elérni, de kalandorokat fogadtak fel, akiknek segítségével sikeresen vették fel a harcot a Defias banditákkal és a területet fosztogató gnollokkal, murlockokkal.

Edvin VanCleef és a Defias Brotherhood

Miután Variann király kiszabadult fogságából és újra központosította Stormwind hatalmát a környező tartományokban is megszilárdult a hatalom. A Peoples Militia betagozódott a királyi hadseregbe. Westfall fellélegezhetett, hisz a fenyegetés nagy része eltűnt, a Defias testvériség gyakorlatilag eltűnt, pár magányos tagja már nem zavart sok vizet. Westfall újra az a gazdag mezőgazdasági terület lett, mint az Első háborút megelőző időkben.

Gryan Stoutmantle a Westfall Brigade vezetőjekéntAzonban a királyi hatalom megerősödése nem csupán pozitívumokat hozott. Variann király kezébe vette az Alliance irányítását, és Arthas ellen vezette hadait Northrend fagyos vidékeire. A háborúhoz pénz és katona kell, amit a királyság alattvalóinak megemelt adóiból finanszírozott. Westfallból felkerekedett a Peoples Militia, immár Westfall Brigade néven és Grizzly Hills vidékein épített ki komoly katonai bázist. A királyság polgárai közül rengetegen mentek csődbe, amire érkezett - végső csapásként - a Cataclysm; a városból és a sűrűbben lakott többi tartományból a nincstelenné váltak a rengeteg szabad területtel kecsegtető Westfallba igyekeztek. Az itt élő és éppen kicsit egyenesbejövő gazdák újabb problémákkal kerültek szembe. Egyrészt nem tudtak mit kezdeni az össze-vissza garázdálkodó hajléktalanokkal, másrészt megértették a problémájukat, hisz őket is hasonló gondok nyomasztották.

Vanessa VanCleef felfedi, hogy valójában ő nem Hope Seldan

Az északról visszatérő Westfall Brigade igyekezett kezelni a helyzetet. Stormwind szokás szerint teljesen magára hagyta Westfallt, oldja meg a problémáit, ahogy tudja, így a katonaság vezetője a jól bevált recepthez nyúlt és újra a kalandorok segítségét kérte. Szép lassan kiderül, hogy a gyilkosságok és a lázadások mögött egy titokzatos nő áll, akit addig mindenki csak Hope-ként ismer (a hope szó reményt jelent angolul), és aki valójában a Defias Brotherhood egykori vezetőjének, VanCleefnek a lánya, Vanessa. Vanessa megpróbálta újraéleszteni apja szervezetét, hogy behajtsa Stormwinden az elmaradt bért és a reményvesztett embereknek új otthont adhasson. Ám a kalandorok (mi játékosok) leszámolunk vele, Vanessa, mint az apja is, meghal és ez a befejezés igazából nem zárja le Westfall történetét megnyugtatóan. A problémák nem oldódnak meg, a rövid felvirágzás után gyakorlatilag ugyanaz a helyzet áll fenn, hogy Stormwind csak elvesz a tartománytól és semmit nem ad.

Westfall lakói és kultúrájuk


Hajléktalanok Sentinel Hills kapuinál

A síkság békés lakói igyekeznek napról-napra élni és túlélni. A területen rengeteg hajléktalan és csavargó van, akik nem túl megbízható szomszédok. Sajnos nem lehet azt mondani, hogy a Gnollok kevesebben lennének, mint a Cataclysm előtti időkben, és hát újra rengeteg bandita grasszál. A Defias testvériség főleg Moonbrook városában és a környékén élnek, míg a város alatti Deadminesból erős bázist építettek maguknak.

Az itt élők életének nehézségét Stormwind gyakorlatilag egyáltalán nem tudja enyhíteni, ezért aztán leszámítva pár tradicionális ünnepet, amit a közösség együtt ül meg kulturális életről nem lehet beszélni ezen a területen. A Sentinel Hillből kialakított, és félkész, erőd csak egy előre tolt bástya Stormwind terveiben.

Földrajz


Farmvidék Westfallban

Westfall lankás-sík terület nagyrészt. Nyugatról és nagyrészt északról is végig a tenger határolja, keletről főként a Nazferiti folyó a természetes határvonal. Délen a Stranglethorni hegység északi lankái nyúlnak be a területre, mélyükben fekszik a híres Defias fészek, az egykori tárna, a Deadmines, ezeket a dombokat Dagger Hills néven ismerik a helyi lakosok. A Dagger Hills lábánál fekszik Moonbrook városa, a nazferiti folyó és a dombok találkozásánál Mortwake's Tower, köztük főleg elhjagyott és gnollok által feldúlt szántók találhatóak. A tartomány középső-talán inkább keleti részén emelkedik Sentinel Hill, amit Gryan Stoutmantle nagy erődrendszerré akart átépíteni. Az északi határon, a nagy farmterületek mögött két magasabb dombsor emelkedik, köztük halad el a stormwind irányába tartó országút.

Westfall elég kiszáradt vidék, csak a folyó parti részén találhatunk buja zöld lankákat. A tengerparti sáv is csak hordalékkal van tele, a homokpad mögött hamar meredek kaptatók következnek, a legtöbb helyen megmászhatatlan meredélyként.

Érdemes még megemlíteni a terület déli csücskében található szigetet, amin egy működő világítótorony található.

2011. június 20., hétfő

Stonewrought Dam

Elöljáróban hadd mutatkozzam be. Őri András vagyok, Warcraftot már a Warcraft II. óta játszom, World of Warcraftot meg már a kezdetektől, mióta csak lehet. Kezdetben PVP irányultságú voltam, de csak mert nagyon nem szerettem a hordát és úgy éreztem a legtöbbet azzal tehetek, ha gankelem őket, aztán idővel a raidek kezdtek izgatni. Éveken át raideltem és éppen pár hónapja vonultam vissza a kocka életmódból és váltottam csendes casual játékmenetre. Még raider koromban találtam ki, két nagyon kedves guild társammal, hogy fordítsuk le magyarra a taktikákat. Ez a Burning Crusade vége táján volt. Hirtelen jött ötlet volt, de tisztes eredményt értünk el. Egy akkortájt induló project, a buffspot is megkeresett, hogy társuljunk hozzájuk, de sajnos mire elindult az oldal a lelkesedés is kihalt vele, így hamar megbukott. Az írásaink, fordításaink talonba kerültek. Végül eluntam a dolgot és 2009-ben megvettem a bosstaktika domaint, elindult a blog-portál jellegű oldal. Hol többen írtuk, hol csak én. Most Gittával úgy döntöttünk, hogy a Wow-lore blog és a bosstaktika összedolgozik ezentúl. Ennek az együttműködésnek a keretében fogadjátok szeretettel a wowpedia.com-ról (meg még pár helyről) fordított kis szösszenetemet a Stonewrought Damről.

Stonewrought Dam, Loch Modan

Bár ma már kevesen emlékeznek rá, de a Stonewrought gátat a Dark Iron törpök építették, még a három törp nemzetség háborúja előtt (War of the Three Hammer). Az tervezője, akire a gát neve is utal, Franclorn Forgewright volt, a törpök főépítésze.

A gát felügyelője a törpök polgárháborúja után - és a Cataclysm előtt - VII. Hinderweir főmérnök (Chief Engineer Hinderweir VII) volt, és meg is gyült a baja az eredeti építőkkel, hisz a Dark iron nemzetség fel akarta robbantani a gátat.

Stonewrought DamBár elsőre nem sikerült (ebben a World of Warcraftot játszó játékosok segítettek a főmérnöknek, egy quest sorozatban kiderítették a Dark Iron nemzetség szándékát, felkutatták és megakadályozták azt, majd még bosszút is álltak), de a Cataclysm előtt végül csak sikerült egy lyukat robbantani rajta, amin a tó vize akadálytalanul ömlött Wetlandsre. A gát feletti híd parancsnoksága így a Dark Iron törpök kezébe került, míg végül Deathwing könnyedén lerombolta a lenyűgöző építményt.

A gát, amíg állt, feltartotta az Ironforge hegységből érkező olvadt hó táplálta vizeket és ezzel kétszeresére emlte Loch Modan (a tó) vízszintjét. Ugyanekkor azonban a jóval mélyebben fekvő Wetlands folyóit jócskán elapasztotta, ott az egykori folyóágyakban mocsaras területek alakultak.

Ma már csak romjait láthatjuk, pedig egykor Eastern Kingdoms egyik legnagyobb csodája volt.



Stonewrought Dam romjai
A Stonewrought Dam pusztulása
A Stonewrought Dam vízköpői

2011. június 15., szerda

Lángoló Sztyeppék (Burning Steppes)


Központ: Feketeszikla Orom (1.500)
Lakosság: 3.000 (50% Feketeszikla ork, 30% Tűzbelű ogre (Fire-gut ogre), 15% fekete sárkány, 5% Sötétvas törp)
Államforma: Diktatórikus egyeduralom
Vezetők: Feketekéz Rend Hadfőnök, Ogg'ora Főnök
Főbb települések: Tűzbelű Szikla (Fire-Gut Rock) (900), Feketeszikla Mélység (150)
Nyelvek: Sárkány, Törp, Kalimag, Orc
Hit: Sámánizmus
Erőforrás: ásványkincsek
Befolyás: Fekete sárkánynemzetség és tűz-elementálok

Az egyetlen elérhető átjáró Azeroth és a Khaz Modanban lévő otthonom között az őrült Feketeszikla Ormon és a Lángoló Sztyeppéken vezet át. Az országút jól járható, de veszélyes. A göröngyös és rögös hegyoldalakon és hegyeken átvezető út a gyakori utazók miatt biztonságos, de a bestiák megérzik, ha letérsz az útról és azonnal lecsapnak rád.
Bár sokan főútvonalként használják a Lángoló Sztyeppéket, mégis itt található az egyik legnagyobb ork település Azerothon. Ezek az orkok nem tartják tiszteletben Thrall fegyverszünetét a Szövetséggel, hanem ugyanazokat a barbár hagyományokat folytatják, amikre emlékszem a Harmadik Háború előtti orkokból. Bár ha őszinte akarok lenni, nem tudom hibáztatni őket azért, mert gyűlölik a Szövetséget, hiszen a viharváradi portyázók gyakran levadásszák őket. Ha mélyebbre hatolsz ebben a régióban, ogrékat, sárkányokat találhatsz és az én gonosz kuzinjaimat a Sötétvas klánból.
Mivel a vulkán aktív és a láva folyik, az időjárás állandóan száraz és forró. Ez talán a legfárasztóbb része a Khaz Modanból Azerothra való utazásnak.


Lakosság és kultúra

Az egyszeri (és szerencsés) utazó Khaz Modan és Azeroth között aligha fogja látni egyetlen lakosát is a Lángoló Sztyeppéknek. Attól még az orkok egy tartós települést tartanak fenn a vulkán körül, elrejtve az úttól, de állandóan figyelve a Szövetség támadásaira.
Ezek az orkok sokkal jobban hasonlítanak azokra, akikkel az Első és a Második Háború során találkoztam, mint a jelenlegi Horda, amiről Kalimdorban számos történetet hallottam. Vérszomj és kegyetlenség jellemzi őket, és a Feketeszikla Orom körüli hegyekben fém után bányásznak, amelyből fegyvert és páncélt készítenek.
A Tűzbelű ogrék délen az arcane mágiát követik, de hatalmas testük lehetővé teszi azt is, hogy közelharcba bocsátkozzanak. Adj egy furkósbotot egy orge varázsló kezébe és ugyanúgy kiüti a legerősebb törp harcos koponyáját vele. Ez az erőszakos nép csak arra koncentrál, hogy a Lángoló Sztyeppéket ogre területté változtassák. A Szövetség – és persze az orkok, a Sötétvas törpök és a sárkány népek – nem fogják hagyni, hogy az északra vezető egyetlen átjárót elveszítsék.
A fekete sárkányok megfoghatatlanok, és aki el kívánja kerülni, hogy darabokra szaggassák, kellő tűzerő nélkül ne menjen a közelükbe. A magányos utazókat sportból megtámadják, és szabad prédának tekintenek mindenkit, aki megközelíti az általuk birtokolt erődöt.


Földrajz

Mivel a Khaz Modani hegyormok bája és szépsége hiányzik, ezért az Elátkozott Földek hegyei azt a nyers energiát tükrözik, amely átalakította őket. Minden szikla megolvadt, amikor a vulkán létrejött, és a láva örökre megváltoztatta a látképet. A Feketeszikla Orom félelmet kelt puszta tömegével és a nyilvánvaló pusztítással, míg a régió többi része próbál helyreállni azok után a károk után, amelyet Ragnarosnak, a tűz-elementálok királyának újjáéledése okozott.


Tájegységek és települések

A Lángoló Sztyeppéket olyanok foglalták el, akik szívesen fogadják azokat az utazókat, akiknek a feje egy lándzsavégre van tűzve. Átutazni rajta egy szükséges rossz, és minél gyorsabban tesszük, annál jobb.

Feketeszikla Mélység (erőd, 300): A Sötétvas klán egyik legtehetségesebb kovácsa, Franclorn kovácsmester azután építette ezt a földalatti erődöt a Feketeszikla Ormon lévő erőd alatt, hogy Ragnarost megidézték. A pletyka szerint Ragnaros rejtőzködik itt a megmaradt Sötétvas törpökkel, akik őt szolgálják. Senki nem juthat be, de azok, akik megpróbálták és sikerült túlélniük, mozgó kőből épült seregről zagyválnak. El lehet tűnődni rajta, hogy vajon mi lesz a terve Ragnarosnak velük azután, hogy visszaszerezte a felsőbb szinten lévő erődöt a sárkányi erőktől.

Feketeszikla Orom (erőd, 450): Franclorn kovácsmester azután építette ezt a hatalmas erődöt a Sötétvas törpök otthonául, miután az általuk idióta módon megidézett Ragnaros elpusztította a hegy nagyobb részét. Nefarionnak, a sárkány hadnagynak más elképzelései voltak, és a törpöket a földalatti erődjükbe űzte, és megpróbálta azt az erődöt elpusztítani. Az alsóbb szinteken lévő komplexumot azonban nem sikerült neki és seregének megszerezni, mert ott még mindig Ragnaros uralkodik.
A Feketeszikla Orom alapjához a Sötétvas törpök a kihűlő lávát formálták, ami szinte csoda. Az Olvadt Hídról (Molten Span) alig látszik ez, ahogy feketén és mintegy rossz ómenként áll. Sárkány őrzők ügyelik a falakat, és úgy tűnik, hogy a fekete obszidiánok kivonják a fényt az összes közeli helyről. A sárkányok kedvelt időtöltése az utazók megtámadása, szóval letérni az útról nem egy nyerő dolog ezen a vidéken.

Feketeszikla Orom Lejtői (táborhely, 1.500): Az orkok számos tábort építettek a vulkán lábánál, és hegyet sajátjuknak nyilvánították ki (de észrevettem, hogy nem kívánják mélységeiben feltárni). A településeik nagyobb részét a lejtőkön rejtették el, így biztosítva, hogy senki nem lepheti meg őket. Mérföldekről észreveszik a közeledő alakokat.
Habár az orkok létszámban felülmúlják az ogrékat, az ogrék folyamatosan megtámadják őket, ahogy Viharváradból is rendszeresen küldenek vadászó csapatokat, hogy irtsák ki az orkokat Azerothról. Van egy mérges, kétségbeesett alaphangulata ennek a helynek.

Tűzbelű Szikla (tábor, 900): Ez az ogre tábor messze fekszik a főúttól, a Lángoló Sztyeppék északkeleti részén. Az ogrék senkivel sem tartanak fenn szövetséget, csak más ogrékkal, és elhatározták, hogy minden más népet elűznek innen. A tábor erősen védett, megfelelően megerősített ogre buckákkal, amelyek egy sziklás völgyben vannak lépcsőzetesen elhelyezkedve. Az ogrék nem szívesen látják egyik másik nemzet látogatóját sem, amelyet jól tükröznek a tábor közelében lévő vadon fáiról lelógó széttépett testek. Nagy számban élnek itt dögevők, mivel az ogrék egyszerűen csak fellógatják a fára azt, amit nem esznek meg. Ha valaki elég bolond ahhoz, hogy ellátogasson ebbe a régióba, a vadak valószínűleg előbb felfalják, mintsem, hogy megpillantson egy ogrét.

Az Olvadt Híd (Molten Span): A Feketeszikla Orommal való összeköttetés valóban nagyszerű munka, ahogy azt kelletlenül, de bevallom. Ez a masszív kőhíd a Ragnaros által létrehozott szurdokban égő tűz fölött ível. Ha nem akarod, hogy az életed egy hajszálon fityegjen magasa egy lávatenger felett, akkor mehetsz a sziklákba vájt obszidián lépcsőkön, amelyek a szurdokba vezetnek le mindkét oldalon. Az út során számos hatalmas törp szobor mellett is elhaladsz, amelyek zománcos láncokkal rögzítettek a földhöz a láva fölé.

Thaurisan Romjai: Ezt a törp település utánzatot az első trónbitorlól nevezték el, aki magát a Sötétvas királynak nevezte. Elhagyták Khaz Modant és felépítették ezt a várost, de a népünkkel folytatott háború során elpusztult, amikor a vulkán kitört a hülyeségük miatt.



Történelem

A sztyeppék korábban a Vörösgerinc-hegység részei voltak, mielőtt a Sötétvas törpök a száműzetésük után megérkeztek ide. Egy közösséget hoztak létre Thaurisan néven, de annyira nem voltak ügyesek, hogy biztonságban tartsák. A thánjuk, egy őrült varázsló, megidézte a tűz-elementálok királyát, Ragnarost, hogy segítsen neki a Vaskohó törpök ellen vívott háborúban. Ragnaros eljövetele számos hegyet megolvasztott a térségben, és egy nagy vulkánt formált a robbanás epicentrumában. Történetek keringenek arról, hogy a Sötétvas törpök jelenleg Ragnaros bábjaként élnek a Feketeszikla Orom alatt. Habár ez csak egy pletyka, úgy hiszem, igaz.

A Második Háború után orkok érkeztek ide, és több települést is fenntartanak a vulkán körül, mivel úgy gondolom, hogy a klíma kedvező számukra. A Horda elfoglalta a Feketeszikla Ormot és a Második Háborúban a hadműveletek bázisa volt a Lordaeron ellen vezetett hadjárat során. Végzetpöröly Orgrim Hadfőnök a vulkán lábánál ölte meg az ember hőst, Anduin Lothart a háború vége táján, habár Lothar halála megfordította a csata kimenetelét és arra ösztökélte a Szövetséget, hogy rohanja le a nagyot hibázó Hordát.

2011. június 9., csütörtök

Az Elátkozott Földek (Blasted Lands)


Lakosságszám: 2.000 (55% Rettegettsulyok (Dreadmaul) ogre, 15% démon, 15% draenei, 10% ember, 5% nemes elf)
Államforma: elsősorban törzsi társadalom egyeduralkodókkal
Vezetők: Agramalor, a Rettegettsulyok ogrék ura;
                Lord Kazzak, a Végzetőr (Doomguard) démonok ura;
                Thas’ranan főmágus, az Alvilágőrző Erőd mágusok parancsnoka
Főbb települések: Alvilágőrző Erőd (Nethergarde Keep) (300), a Szennyezett Sebhely (Tainted Scar) (300)
Beszélt nyelvek: Közös, Eredun, Alsóbb Közös, Ork, Thalassian
Vallás: Lángoló Légió, Szent Fény
Erőforrások: ásványkincsek

Az Elátkozott Földek okkal viseli ezt a nevet: mágiával lettek sújtva, amely létrehozta a Sötét Portált, amelyen a tomboló Horda Azerothra áramlott. Ma a szétszabdalt földnek csak pár lakosa van, és nincsen egyetlen jelentős települése sem.
Az Elátkozott Földeken csak egy használható út van, amelyet északon az Alvilágőrző Erőd zord mágusai őriznek. Az a nem irigylendő küldetésük van, hogy vigyázzák a Sötét Portált és megóvják a kontinens többi részét a délen élő démonoktól és megvédjék magukat a sivatagban vándorló ogre törzsektől.
Az időjárás száraz és forró nappal és meglehetősen hideg éjszaka. A hegyek minden csapadékot megállítanak, amely Gyászmocsárból (Swamp of Sorrows) érkezne északra, és egyetlen folyó sem szeli át ezt a földet. A keleti partra időnként érkeznek viharok a tenger felől, de ezek a záporok olyan gyorsan jönnek és mennek, hogy a víz csupán elfolyik a széttöredezett földön vissza a tengerbe.

Lakosság és kultúra


Fenntartásaim voltak Alvilágőrzővel kapcsolatban.
Először feszült savanyúpofáknak gondoltam lakosait, de amikor megismertem a felelősségüket és a veszélyt, amellyel szembenéznek, megengedtem, hogy olyan zordak legyenek, amilyenek akarnak. Ezek a szegény lelkek naponta harcolnak az ogre mágusokkal és démonokkal, akik azzal fenyegetnek, hogy elfoglalják az erődöt, vagy megszerzik a Sötét Portált.
Ez a kis szoros közösség kevés bűnesettel találkozik; ugyanakkor azokat, akik megszegik a megállapodást, amelyet tettek, amikor elfogadták helyüket az erődben, egy időre Viharváradba küldik a Pincebörtönbe (Stockade). Ezek a mágusok semmilyen kilengést nem tűrhetnek el maguk között.
Ha muszáj meglátogatnod az Elátkozott Földeket, emlékezz rá, hogy az alvilágőrzői mágusok az egyetlen vendégszerető népek az egész területen. És ők sem kifejezetten vendégszeretők.

Földrajz


A Sötét Portálon átszivárgó mágia kipusztította az Elátkozott Földeket, egy terméketlen sivatagi látképet hagyva maga után. Ez a régió semmilyen életnek nem kedvez.
A Szennyezett Sebhely: Ezt a területet vékony, mérgező köd fedi, amely megfojtja azokat, akik elég buták ahhoz, hogy közel merészkedjenek. Démonok táboroznak itt és a már így is kizsigerelt földet tovább rontják energiáikkal. Sokan hiszik azt, hogy Lord Kazzak a Lángoló Légióból egy rejtett toronyban él a mérgező ködben, de kevesen tértek vissza ahhoz, hogy megfelelő információkat adjanak.

Városok és települések


Az Elátkozott Földeket északon a Szövetség erői őrzik, délen démoni befolyás van, míg középen ogre törzsek élnek.

A Sötét Portál: A Portál, amellyel minden elkezdődött. Vonakodó mágusok és paladinok szükségtelen kísérete mellett is csak pár száz lábnyira közelíthettem meg. Még így is láthattam a portál oldalán álló köpenyes figurák masszív szobrát és a lila, örvénylő mágikus energia-masszát, amely a Külső Földekre (Outland) vezet. A Portál körüli terület elfeketedett és tönkrement abba a robbanásban, amellyel évekkel korábban a portált elpusztították. Habár nemrég újjáépítették, még mindig ördögi villámok rezonáltak.

Alvilágőrző Erőd

Lakosság: 300
Államforma: feudális monarchia
Vezetők: Thas’ranan főmágus, az alvilágőrzői mágusok parancsnoka
                Lordenson Tábornok, az alvilágőrzői harcosok parancsnoka
Nyelvek: Közös, Thalassian
Vallás: Szent Fény
Pártállás: Szövetség
Az Alvilágőrző Erőd egy gát, amely egy fertőzött föld ördögeit szorítja vissza – és egy épület, amely tele van pattanásig feszült idegű maximalistákkal. Khadgar főmágus építtette, aki a Draenorral vezető expedíciót vezette valamikor és azóta eltűnt. A ma itt élő mágusok az ő emléke előtt tisztelegve szolgálnak.


Ez a közepes méretű erőd az Elátkozott Földek legészakibb pontján található, és a régióba vezető egyetlen utat felügyeli. Mágusai és harcosai a vidámságot adták fel kötelességükért, és állandó harcban állnak a démonokkal és ogrékkal szemben. Néhányan azt gondolják, hogy veszíteni fognak, de ők csak folytatják a harcot, hogy megvédjék a portált és Azeroth többi részét Lord Kazzak erőitől.
De attól félek, hogy az Erőd legnagyobb problémája nem a külső fenyegetés, hanem a belső.
Thas’ranan és Lordenson megosztva parancsolnak, az előbbi a mágusokat, az utóbbi a harcosokat vezeti. Ritkán vannak haragban, de amikor igen, a többi lakos olyan feszültnek érzi a levegőt, mintha szikrák pattannának körülöttük. Az Erőd emberei egy összetartó csapat hatalmas nyomás alatt. Ha engem kérdeztek, a hely szerintem egy puskaporos hordó.
Mint az egyetlen épület mérföldekre, az Erőd magányosan áll az úton. Harcosok járőröznek a falakon állandóan, és állandóan figyelik a mozgásokat, hogy üdvözölhessék a Viharváradból érkező követeket vagy ételszállítmányokat, hogy visszafordíthassák az utazókat, vagy védekezzenek az ogrékkal és démonokkal szemben.

Történelem


Ez az őrült sivatag valamikor egy mocsaras és lápos terület volt, amelyet Fekete Ingoványnak (Black Morass) hívtak, és Gyászmocsárhoz hasonlított. Amikor Medivh felépítette a Sötét Portált, hogy összekösse Azerothot az orkok szülőföldjével, Draenorral, az orkok keresztüljöttek a portálon és megkezdődött az első a nagy háborúk közül. Az orkok arcane mágiája olyan erős volt, hogy magába szippantotta a mocsaras területet, és csak száraz vörösagyagot hagyott maga után. Amikor a Szövetség elpusztította a Sötét Portált, a szennyezés terjedése megállt, de az Elátkozott Földek nem tudott meggyógyulni.
És ha a Horda nem lett volna elég, Rettegettsulyok ogrék is átjöttek a Sötét Portálon. Ellentétben az orkokkal, ők az Elátkozott Földeken maradtak.
Az Alvilágőrző mágusai mesélték, hogy szerintük az ogrék Lord Kazzakot szolgálják. Akárki is legyen a vezetőjük, azt parancsolta nekik, hogy rendszertelen időközönként folyamatosan támadják a Szövetség erődjét.