2011. november 6., vasárnap

Tyrande és Malfurion - A hit magjai 3. rész

- Nem hagyom, hogy ma meghalj itt. Esküszöm – Shandris erősen megszorította Holdlándzsás Vestia csuklóját, de a papnő csak még jobban sírt.

- Latro – Lemaradt! Ó, Elune, vigyázz rá. Elment, elment… - A nő sírása erősödött, és Shandris észrevette, hogy a néhány megmaradt menekült idegesen sutyorgott. Mindegyik a saját érzelmeinek áradatát próbálta legyűrni, miközben küszködtek, hogy elhagyják a háború sújtotta szigetet.

- A férjed is azt akarná, hogy menj tovább, Vestia. Meg kell tenned érte. Mindenkiért, aki ma itt az életét adta. Kérlek. – Shandis könyörgőn nézett a vonakodó éjelfre. Érezte, hogy a fatorony elmozdul a talpa alatt, ahogy gyökerei gyengültek; nem maradt már sok idejük hátra.

Nagy megkönnyebbülésére Vestia lenyelte könnyeit és hagyta, hogy Shandris a hippogriffhez vezesse. A madárszerű teremtmény sötétkék tollazata szinte fekete volt az esőtől, de a szeme fényes és éber maradt.



- Vidd őt a szárazföldre. Légy óvatos a szelekkel – figyelmeztette Shandris, és hálás volt, hogy a hippogriff jelentős intelligenciával rendelkezett. Egyetlen átlagos madár sem tudott repülni ilyen viharos időjárásban, de az előtte álló nemes lénynek volt rá esélye.

Vestia és a hippogriff lassan eltűntek felhők között, és Nelara szaladt fel a feljáróhoz.

- Tábornok! Szükségünk van rád lent: a nagák megpróbálják összetörni a tornyot!

- Juttasd el a többi túlélőt a szárazföldre, Nelara. Van elég hippogriff nektek és majdnem az összes Vigyázónak. Kérj segítséget Thalanaarból amilyen gyorsan csak tudsz!

Nelara meglepetten nézett rá.

- Nem foglak itt hagyni. Még te sem tudod legyőzni a nagákat segítség nélkül.

- Teljesítsd a kötelességedet, Vigyázó – válaszolta élesen Shandris. – Az a parancsod, hogy visszavonulj.

- Nem fogod meggondolni magad, ugye? – Nelara lehajtotta a fejét, és Shandris úgy érezte, hogy látja, ahogy az esőcseppekkel keveredve egy könnycsepp is legördült Nelara arcán.

- Egyszer megmentette valaki az életemet, amikor azt gondoltam, hogy minden elveszett – mondta lassan a tábornok. – A legnagyobb megtiszteltetés lenne számomra, ha ugyanezt az ajándékot adhatnám valaki másnak. – Elindult lefelé a feljárón a csatazaj felé. – Ande’thoras-ethil, Nelara.

- Visszaküldök érted egy hippogrifft, amikor megérkezünk – kiáltotta. – Várj a torony tetején.

Nehéz volt Shandris számára, hogy ne mondja meg a fiatal Vigyázónak, hogy a terve lehetetlen, de egy pillanattal később hallotta, hogy Nelara a maradék hippogriffeket hívja és egyedül hagyja őt.

Miután utolsó parancsait is teljesítették, Shandris belevetette magát a torony aljában zajló kaotikus ütközetbe. A keskeny épület egy természetes útszűkület volt, és így néhány Vigyázó is sikeresen védhette meg az épületet belülről úgy, hogy elbarikádozták a bejáratot és onnét lőtték a másik oldalról támadó nagákat.

Shandris felemelte az íját és határozott begyakorolt ritmusban kezdett lövöldözni.

- Felváltalak titeket, Vigyázók. Menjetek a legfelső szintre, a hippogriffek már várnak rátok.

A többi éjelf túl fáradt és sebesült volt ahhoz, hogy megkérdőjelezzék parancsát. Shandrisnek fájt a néhány elhullott Vigyázó holttestének látványa a padlón. A megmaradt éjelfek egyesével haladtak felfelé, vékony vércsíkokat hagyva maguk után. De távozásuk látványa újult erővel töltötte meg Shandrist. A nyilai életeket vásároltak meg most: minden halott naga újabb pár pillanatnyi időt jelentett Holdtollú Erőd lakóinak, hogy elhagyják a területet.

De tudta, hogy a torony védelme nem tart ki sokáig. A nagák támadása fokozatosan törte meg a barrikádot, és egy fénycsóva tűnt fel, ahogy az egyik szirén egy varázslatot hajtott végre Shandris irányába. A tábornok elkáromkodta magát és eltakarta az arcát, ahogy a palánk darabokra tört és a faszilánkok beborították az egész szobát. Amikor leeresztette a karját, a szirén állt előtte két nagyméretű myrmidonnal körülvéve. Finom jelvényei, amelyek a rangját jelezték, világítottak a homályban. Egyre több naga sorakozott fel mögéjük.

- Bizonyára te vagy a tábornok. Én Szenastra úrnőt szolgálom – kántálta a szirén. - Mily öröm találkozni.

 Shandris megszorította az íját. - Azt majd meglátjuk.

A naga parancsnok gúnyosan végignézett rajta. A pikkelyek és tüskék ellenére a modora tökéletes utánzata volt a Nemesenszületettek leereszkedő stílusának, amelytől megfagyott vér a tábornok ereiben.

- Tudod, nem kell ezt tovább folytatnunk. Az úrnőm felhatalmazott rá, hogy felajánljam a békénket bizonyos feltételekkel.

- Milyen mérhetetlenül nagylelkű. Akkor mit akar?

- Add nekünk uralkodód az áruló királynő, Tyrande fejét.

Shandris egy nyilat eresztett a naga hízelgő mosolyába. A teremtmény megrázkódott, a torkához kapott, de sikolyai nyomán vér fröccsent ki. A padlóra süllyedt, miközben fulladozott.

Shandris hidegen nézett a testőrökre.

- Ezt vigyétek az úrnőtöknek.

Egy pillanattal később mind rajta voltak. Shandris kikapta csatabárdját, és az első kettő myrmidonnal könnyen végzett, de egy háromágú szigony szegeződött a karjába és elejtette a fegyvert. Egy másik penge vágott mélyen az oldalába, amelytől elállt a lélegzete, miközben visszatántorgott. Mindenhol nagák voltak, mérgesen támadtak és csak egyetlen módon védhette meg magát.

Shandris Elunet hívta és utolsó megfeszített erejét is beleadta az imádságba, de olyan gyorsan lobbant fel és halt meg benne, mint egy leégett gyertya.

2011. november 3., csütörtök

A hét kérdése - Kedvenc hely 1. rész

Na jó, akkor jöjjenek a nagyon egyszerű, de remélem, hogy mégis népszerű kérdések. Keresztül-kasul bebarangoljuk egész Azerothot, általában több karakterrel is. Mégis vannak helyek, ahova akár a hangulat, akár a történet, akár valamilyen emlék miatt szeretünk visszatérni. Azok a kis zugok, amelyek a kedvenceink valamilyen oknál fogva.
Szóval a hét kérdése:

Mi a kedvenc helyed a Keleti Királyságokban, vagyis Eastern Kingdomsban?

Bármit választhatsz, területet, várost, kisebb tájegységek, Kataklizma előtt, Kataklizma után. Mindegy, hogy miért szereted, az ottani questekért, a hangulatért, a történetéért, mert ott lehet a legjobban farmolni,... Valami miatt a szívedhez legközelebb áll.

Eversong Woods, az Örökdal Erdők


 A nemes elfek, illetve ma már a vérelfek hazája a hangulatával tud magával ragadni, azzal a gyönyörű őszies hangulattal, amely melankolikus érzéseket kelt az emberben. Ide még akkor is visszatérek, ha a területnek a Cataclysm-ben semmilyen funkciója sincs. Egyszerűen szeretek itt csavarogni :)


Nyugatvég, vagyis Westfall

Egyszerűen az egyik legjobban eltalált hely történet szempontjából. Ahogy járok-kelek, a táj, az elhanyagolt farmok, az emberek, a questek mind képesek egy nagyon sajátos atmoszférát teremteni. Az az igazi elhanyagolt vadnyugati hangulat, ahol az ott élők erőszakkal próbálják megoldani a problémáikat, és ha nem kapnak segítséget felülről, maguk szervezik meg a saját védelmüket. Már a vanillában is imádtam a történetet a Defias Testvériségről, és nagyon tetszett a folytatás is.


Ezt a képet az MMO-Championson találtam, és csak annyit kérdezett a szerző: titeket nem emlékeztet Nyugatvég Dorothy hazájára, Kansasra?

És nektek mi a kedvencetek?

2011. október 30., vasárnap

Tyrande és Malfurion - A hit magjai 2. rész

Holdtollú Shandris tábornok kihúzta magát, ahogy a fogadó tetejének esőáztatta gerendáin egyensúlyozott. Körülötte egy tucat Vigyázó telepedett le elcsigázottan és összetörten, de eszük ágában se volt megadni magukat. Ismerős jelre emelte fel a kezét.
- Tűz!
Az íjászok nyilaikat az alattuk hullámzó naga seregbe lőtték. Fáradtak voltak; csak a nyilak fele ölte meg célpontját, köztük Shandrisé is, amelyet egy naga szirén szeme közé lőtt. Erősen tekergett egy pár pillanatig, mielőtt kígyószerű alakja eltűnt volna a hullámok között, de tíz másik emelkedett rögtön a helyére. A nagák elemükben érezték magukat a vízben, és az erősítés gyorsabban érkezett, mint ahogy Shandris és a Vigyázói meg tudták volna őket ölni.

- Készüljetek fel! – parancsolta Shandris, ahogy egy vízfal emelkedett fel a tajtékzó tengerből. A hullám nekiütközött a fogadó meggyengült homlokzatának, eláztatva a tábornokot és seregét. A bal oldalán álló Vigyázó, Nelara, nehezen tartotta magát és félig lecsúszott a tetőről, mielőtt Shandris utánanyúlt volna és elkapta volna a karját. Egy kis segítséggel a tábornok felhúzta a Vigyázót és ismét talpra állította. Lepillantva látta, hogy a fogadó alját egyre jobban lepi el a víz.
- Ki kell hoznunk a túlélőket, és egy magasabban lévő területre kell vinnünk őket – rendelte el Shandris. – Ez az épület bármelyik pillanatban összedőlhet. Nelara, vidd őket a toronyba! Jobbra tőlem mindenki kövesse őt – jelezte a Vigyázók felének. – Ott jobbak lesznek az esélyeink.
Nelara bólintott és a tető szélére evickélt, majd leugrott az alatt lévő erkélyre. A többiek követték őt, és Shandrisnek megrándult az arca, amikor észrevette a fáradtságot lépteikben.
- A többieknek: akkora felfordulást kell okoznunk, hogy az ellenség ne is vegye észre, hogy a többiek elmentek. Ash karath! – kiáltotta a tábornok, majd felemelte az íját és dühösen kilőtt néhány nyílvesszőt. Tudta, hogy seregének sikere egy hajszálon függ. A koncentráció legkisebb hiánya is halált jelenthet a többiek számára.
Nagy megkönnyebbülésére az elfek új erőre kaptak. Nyilak záporoztak a vízbe, amitől a nagák szétoszoltak és dühükben sziszegtek. A támadás lelassult, és úgy tűnt, mintha igazából visszavonulnának. Percekkel később már egyikük sem látszott tisztán – csak az árnyékuk a víz alatt. Shandris egy rejtett pillantást vetett a fogadó hátsó részére. A sziget nagy részét víz borította, de a Vigyázók és a civilek így is jó tempóban haladtak a torony felé. Amikor visszafordult a tengerhez, rájött, hogy hova tűntek el a nagák.
A harcosok hatalmas kagylók alá húzódtak vissza, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy egyszerre tíz naga is aláférhessen, és pajzsként használták a nyilakkal szemben, miközben lassan előre haladtak. Shandris jelezte a Vigyázóknak, hogy szüntessék be a nyilazást.
- Csatlakozzatok a többiekhez. Ezt majd én elintézem. – A többi éjelf kétkedő pillantásokat vetettek egymásra, és csak hosszas hezitálás után mozdultak meg. – Nelarához. Most! – tette hozzá.
Anélkül hogy megvárta volna őket, Shandris a tetőről az alatta lévő vízbe ugrott. A nagák megfordultak, és újult erővel rohantak feléje. Nem tehetett róla, de csak hosszú, eltorzult múltjukra tudott gondolni. Az arisztokratikus Nemesenszületettek, akiket Azshara királynő vezetett, bolond módon megidézték a Lángoló Légiót erre a világra, és hagyták, hogy a démonok tomboljanak, amíg le nem győzte őket az éjelfekből és más népekből álló egyesített sereg. A harc után a túlélő Nemesenszületettek a tenger fenekére kerültek, ahol korábbi alakjuk förtelmes mutációjává változtak… nagákká.
Bár fiatal volt abban az időben, Shandris maga is harcolt a háborúban Tyrande oldalán. Bár a nagák nem tudták visszaszerezni őseik dicsőségét, ő mégis ugyanazzal az elszántsággal gyűlölte őket. Most azonban csak várt, hagyta, hogy addig jöjjenek, amíg az időzítés megfelelő nem lesz. Becsukta a szemét, és egy ősi imát kezdett mondani Elunenak, minden egyes szót hittel és áhítattal ejtett ki, ahogyan arra a holdistennő papnőjeként Tyrande tanította nagyon régen. A hüllők körülvették a tábornokot, és hallotta, ahogy nem egy felnevet felnevet közülük, miközben befejezte a megszentelt szavak elmondását.


Elune válasza gyorsan érkezett. Energia-csapások hulltak a körülötte lévő nagákra, miközben azok hitetlenül bámultak. Amikor az utolsó halálsikoly is elhalt, Shandris komor elégedettséggel vette szemügyre a holttesteket.
- A hitetek mindig gyenge volt, mocskos Nemesenszületettek.
Kockázatos lépés volt, de működött. Habár Shandris feleolyan hatalmas volt, mint mentora, Tyrande, mégis büszke volt a templomban töltött fiatal éveire. A képzése nagyobb erőt adott neki, mint amennyit bármelyik Vigyázó elérhetett, és biztos alternatíva volt, amikor sem az íjak, sem a nyilak, sem a kardok nem voltak elegek. De az ima kiszipolyozta: nem mondhatta ki anélkül, hogy nagy árat ne fizetett volna érte.
A hullámokkal küzdve Shandris a partra úszott, majd miután lábával elérte a talajt, vánszorogni kezdett a vizen keresztül a menekülő civilekhez és Vigyázókhoz. Valami gond volt; nem voltak annyian a parton, mint amikor utoljára látta őket. Ahogy közeledett feléjük, látta, ahogy Nelara és társai egy sokkal nagyobb myrmidon csoporttal néztek szembe. Holdtollú Erőd lakosai pánikszerűen rohangáltak körülöttük menedéket keresve – és minden egyes lakos olyan ismerős és fontos volt Shandrisnek, mint szívének egy darabja.
Quintis Jonespyre kutató rohant a többiek előtt, egy kockázatos rést nyitva a Vigyázók és a közeledő myrmidonok egy újabb csoportja között, miközben menedéket keresett. Shandis emlékezett hosszú beszélgetéseikre Agancssisakos Fandrallal kapcsolatban. Mindketten hiába remélték, hogy Tyrande hivatalosan is megfeddje Agancssisakost különös tevékenységeiért, de a főpapnő emlékeztette őket arra, hogy a Cenarion Kör az ő fennhatóságán kívül tevékenykedik. Ugyanakkor Quintis eleget látott ahhoz, hogy a többiek előtt észrevegye az Agancssisakosban növekvő árnyat, és elég okos volt ahhoz, hogy tudja, hogy biztonságban lesz a fődruidától mindaddig, amíg Shandris irányítása alatt van az erőd.
De Quintin bölcsessége sem tudta őt megmenteni most. A myrmidonok vezetője észrevette a sprintelő éjelfet és felemelte fegyverét. Shandris felkiáltott, hogy figyelmeztesse Quintint, de éppen akkor nézett fel, amikor a naga tridentje belemélyedt a hátába.Tehetetlen bizonytalansággal bámult rá, aztán összeesett, vére elsötétítette a vizet, amíg lassan bele nem olvadt a tengerbe.
* * * * *
A hajnali fényt eltakarta a viharos égbolt, de Darnassus lakói a szokásos órában tértek nyugovóra szobáikban. Néhányuk számára ez talán megnyugvást jelentett – az ismerős rutint a dühöngő katasztrófa kibontakozásában. Mások számára mentséget jelentett, hogy egyedül lehessenek gyászukkal. Tyrande számára pedig lehetőséget jelentett az elszökéshez.
A főpapnő gyorsan körülnézett, majd kilopódzott a templomból egy csendes ösvényen, amely a neves épület háta mögött haladt Darnassusban. Szükségtelen volt, de aggódott amiatt, hogy észrevétlen maradjon ezen az estén. Miután elfordult az egyik sarkon, elérte a szerény hajlékot, amelyen a férjével osztozott.
Tyrande kinyitotta az ajtót, és egy fénysugár világította be a sötét fapadlót. A szobák üresek voltak. Feltételezte, hogy Malfurion még mindig az enklávéban van, és elkezdett összepakolni az előtte álló veszélyes utazásra. Nem tartott sokáig, amíg Tyrande átcserélte templomi köntösét fém páncélzatára, amely egy Vigyázóéra emlékeztetett. Csak az egyszerű félhold fejékjét hagyta fenn, mint státusza szimbólumát.

Egy hatalmas láda tartalmát vizsgálva Tyrande félrerakta az íját és tegezét, majd előszedte gyönyörűen megmunkált holdcsatabárdját. A homályos fény a fegyver három pengéjére esett, miközben kibontotta csomagolásából, és érezte, hogy mindazok az áldások, amelyeket kapott, erősebbek voltak, mint valaha. Ha Morthis jelentése helyes, szüksége lesz rájuk – ugyanúgy, mint minden más előnyre – ahhoz, hogy sikerrel járjon.
Tyrande megfordult, hogy elhagyja a szobát, amikor egy ismerős tárgy került a szeme elé. Egy hatalmas ültetett növény volt az előtte lévő polcon, szív-alakú levelei kecsesen ölelték körül ágait. A növény neve alor’el volt, vagyis „szerelmesek levele”, és bár évezredekkel ezelőtt nagyon elterjedt volt, mostanra szinte teljesen kihalt egész Kalimdoron.
Valahogy Shandris mégis szert tett egyre és Tyrande-nak és Malfurionnak ajándékozta az esküvőjük napján. Tyrande félénken mosolygó fogadott lánya olyan boldog volt, hogy midnen vendégnek elmesélte, hogy egy ősi, de teljesen alaptalan kaldorei legenda szerint az alor’el csak akkor virágzik, ha egy tökéletes szerelmespár birtokában van. Természetesen Shandris biztos volt benne, hogy Malfurion és felesége az ideális jelöltek, akiken le lehet tesztelni a legenda igazságát. A többi vendég nevetett és tósztokat mondott részükre, kifejezve azt, hogy bíznak bennük, de a növény eddig csak egyetlen rügyet hozott.
Ettől még olyan ajándék volt, amelyet csak Shandris adhatott. És Tyrande remélte, hogy nem ez volt az utolsó ajándéka.

2011. október 27., csütörtök

Blog- és cikkajánló - Know-your-lore

Sokan kérdeztétek már meg tőlem, hogy honnan szoktam ötleteket, illetve anyagot összegyűjteni az írásaimhoz. Nos, elsősorban a játékból vettem, de mivel már lassan fél éve nem játszok (annyi minden más van, de remélem, hogy a téli hónapokban ismét befizethetem), ezért ez mostanában nem alternatíva.

Emellett több külföldi wow-lore-ral foglalkozó oldalt is szoktam nézegetni, olvasgatni. Általában előkerül valamilyen téma, ami nagyon megtetszik nekem, és akkor magam is utána szoktam nézni, olyan ritkán van, hogy egy cikket egy az egyben lefordítsak.

Mivel tudom, hogy páran vagytok, akik tudtok angolul, ezért elsősorban nektek szólna ez a rovat, hogy milyen külföldi oldalakon lehet jópofa lore-ral foglalkozó cikkeket találni.

Ez alkalommal egy picit a legismertebb ilyen oldalt mutatnám be: a Wow-Insider Know-your-lore című rovatát.



A rovat hetente kétszer jelentkezik, jelenleg Matthew Rossi és Anne Stickney jegyzi. A rovatban egy-egy személyt, eseményt, helyszínt, témát járnak körül, sokszor elméleteket állítanak fel, vagy egy olyan szemszögből vizsgálják a játékot, amelyre nem is gondoltál. Amit szeretek benne, hogy a saját személyes gondolataikat is melléfűzik, ettől sokkal személyesebbnek hat az egész, mint mondjuk elolvasnád a Wowpediát.

Egy sorozatot hadd ajánljak benne, linkelem is a cikkeket. Matthew Rossi készítette, talán egy hónapja volt, és néhány sereget mutatott be a Warcraft világából és mesélte el a történetüket.

Először a Brotherhood of the Horse, vagyis a Ló Testvériségéről írt, amiről valószínűleg sokan nem tudjuk elsőre, hogy mi is az.

A következő rész a Kor'kronokról, vagyis a Horda elit hadseregéről szól.

A 3. részben a 7. légiót, a Szövetség elit seregét mutatja be, összehasonlítva a Kor'kronokkal.

Az utolsó részben pedig az éjelfek felügyelő/harci csapatát mutatja be, akik nem a Sentinelek, hanem a Maiev Shadowsong által vezetett Watcher és Shadow Warden sereg.

De mint fent írtam, más témákban is hasznos információkat tudhatunk meg tőlük. Ha valakinek van kedve, szívesen fogadok olyan cikkeket, amelyek ezek fordításai, vagy ebből készültek :) (esetleg, ha van olyan cikk, amelyre nagyon kíváncsiak vagytok, hogy miről szól, magam is elkészítem).

2011. október 26., szerda

A hét kérdése - Az új kiegészítő

Azt hiszem, hogy ennél aktuálisabb kérdést nehezen lehetne feltenni. A Blizzard a BlizzCon alatt bejelentette, hogy a Wow új kiegészítője a Pandaria ködjei, vagyis a Mists of Pandaria nevet fogja viselni. A történetről annyit tudunk, hogy Azeroth lakói felfedezik ezt az új területet, ahol a pandarenek laknak, és megindul a harc érte.

Mit vársz a lore szempontjából a Mists of Pandariától?


Azok után, hogy tegnap az is kiderült, hogy Theramore-t le fogja rombolni a Horda, a totális háborút várom, amelyben a Szövetség és a Horda története egyaránt nagy léptékkel fog előrehaladni minden fronton és minden népnél. Talán még jó is lenne, ha nem sárkányokkal, meg a Lángoló Légióval, hanem saját magunkkal kell majd foglalkoznunk, és a történet a két frakció ellenségeskedéséről fog szólni.
Emellett azért várom, hátha kiderül, hogy a pandarenek igenis őriznek valami titkot, amely sokat jelent Azeroth szempontjából (a lore-panel során elhintették, hogy ismét találkozni fogunk a Zandalari törzzsel). Én amúgy nagákat várok a pandáktól (bocsi, pandarenektől).

És ti?